KEXP-FM

Kezdetek

A Washingtoni Egyetem rádiós befolyása a KUOW-FM 1952-es elindításával kezdődött (az adó 1958-ban frekvenciát váltott). A kommunikáció szakos hallgatók gyakorlatát bonyolító csatorna a források csökkenése miatt az 1970-es években egyre inkább a profi műsorszórás felé mozdult el, és a tanulói hozzájárulás mértéke csökkent. 1970-ben hallgatók egy csoportja elfoglalta a KUOW-ot és ideiglenesen a Szabad Seattle Rádió nevű csoport kezébe adták. John Kean, Cliff Noonan, Victoria „Tory” Fiedler és Brent Wilcox hallgatók egy második hallgatói rádió elindítását tervezték; Nooan szerint az egy rádió és egy újság (The Daily of the University of Washington) nem elég, valamint például a San Franciscó-i egyetemen is bővebb a kínálat. Pályázatot nyújtottak be az igazgatótanácshoz, akik azzal a feltétellel támogatták, hogy frekvenciaengedélyt szereznek az FCC-től. 1971. július 13-án a 90,5 MHz-re szóló pályázatot nyújtottak be.

Október 5-én az engedélyt megkapták, és az igazgatótanács elfogadta a KPMG („Professional Media Group”, Szakmai médiacsoport) terveit. A hallgatók több régi rádiós felszerelést (például a KNHC adóját) megszereztek, emellett az egyetemtől 2500 dollár támogatást kaptak. A stúdiót a kommunikációs épület harmadik emeletén rendezték be, az antennát pedig a McMahon épület tetején helyezték el; a két létesítmény között egy átalakított telefonvonal biztosította. A sugárzás 1972. május 10-én indult; részben hírekből, részben blueszenéből állt, de politikai eseményekre is küldtek tudósítókat. Beszámoltak az egyetem hivatalos médiapartnere, a KIRO által nem érintett sportmérkőzésekről is (például női kosárlabda). Korlátozott adóteljesítménye miatt kevés hallgatója volt; egy 2007-es cikk szerint „alig ért el a The Ave-ig [University Way Northeast]”, Seattle University District városrészének központjáig, ezért átszervezésbe kezdtek. Az 1970-es években több műsorvezetőjük (például Steve Pool) is a kereskedelmi rádiózásban kapott állást.

Miután az FCC a kis teljesítményű csatornák adóteljesítményének növelését szorgalmazta, 1980-ban a tíz wattos teljesítmény 182 wattra növelését kezdeményezték; az ötezer dollárból megvalósult beruházás mellett 1982-től sztereóban sugároznak. Ekkoriban délután háromtól éjfélig, majd a KZAM műsorrendváltozását követően egész nap új hullámos zenét sugároztak.

A rétegzene sugárzása és a műszaki beruházások miatt a kommunikációs intézet nem finanszírozta tovább az adót; az 1981–1982-es tanévben érkező nagyobb támogatást követően adománygyűjtésbe kezdtek. A hangmérnöki és könyvelési feladatokat továbbra is a KUOW látta el, de a további működést hallgatói adományok biztosították. Óránként öt percben beolvasták az újságírói intézet hallgatóinak híreit. 1982-ben kereskedelmi vetélytársat kaptak, miután a KJET is új hullámos zenét kezdett sugározni.

„Seattle hangja”

Az 1980-as években a KCMU volt a később grunge-ként ismertté vált zenei stílus központja; az 1980-as években a „helyi szcénával különösen szimpatizáló” Faith Henschel zenei igazgató kötelezővé tette, hogy óránként legalább egyszer helyi előadó általi zenét játsszanak. 1985 végén Chris Knab, a San Franciscó-i Aquarius Records kiadó korábbi tulajdonosa és a 415 Records alapítója lett a KCMU csatornaigazgatója. 1986-ban a Rolling Stone az adót több társa mellett „ízlésformálónak” nevezte. Jonathan Poneman és Bruce Pavitt stúdióbeli találkozása vezetett a Sub Pop kiadó megalapításához; 2011-ben a Billboardban Poneman leírta, hogy életének „nagy fordulata” volt a KCMU lemezlovasaként töltött idő. A KCMU és vetélytársa, a KJET nagy szerepet játszott a helyi előadók népszerűsítésében, mivel a seattle-i koncertipar a város szigorú alkoholtörvényei miatt satnya volt. 1987-ben a KCMU teljesítményét a Capitol Hillbe költöztetett antennával négyszáz wattra növelték.

Mark Arm, a Green River és a Mudhoney későbbi frontembere egy ideig a Terry épületben lakott, Kim Thayil pedig Pavittet követve került Seattle-be; a Washingtoni Egyetemen filozófiai diplomát szerzett, emellett együttesét, a Soundgardent a KCMU mutatta be először. Henschel „Bands That Will Make You Money” (Együttesek, akikkel pénzt kereshetsz) címmel kétkazettás válogatást készített és több kiadónak is elküldte, a Soundgardent így szerződtette az A&M Records. Charles R. Cross, a The Rocket magazin szerkesztője szerint „aki az 1980-as években műsoridőhöz jutott, munkát kapott a zeneiparban”. 1988-ban Kurt Cobain átnyújtotta első szólólemeze, a Love Buzz felvételét; a rádió csak azután játszotta le, hogy egy benzinkúti nyilvános telefonról felhívta őket. A KJET stílusváltásával a KCMU lett a térség egyetlen alternatív zenei rádiója.

Ugyan főleg a grunge miatt lett ismert, ebben az időben afrikai zenét és bluest is játszottak, emellett vasárnap éjszakai Rap Attack című műsoruk játszotta a városban elsőként Ice-T, Eazy-E és az N.W.A zenéjét. Az 1990-es évek végén a műsor neve Nasty-Nes és Marcus „Kutfather” Tufono vezetésével Street Soundsra változott.

1992-re költségvetése húszezerről 180 ezer dollárra nőtt, emellett hallgatói elérése és fizetett munkatársainak száma is emelkedett.

Az 1990-es évek változásai

1992-ben a kereskedelmi rádiózás irányába való elmozdulás érdekében kilenc önkéntes lemezlovast elbocsátottak és két kereskedelmi rádióműsort (a WXPN World Cafe és a The Christian Science Monitor Monitoradio programjait) is átvettek. A döntés a hallgatók haragját váltotta ki és CURSE néven („Censorship Undermines Radio Station Ethics”, A cenzúra aláássa a rádiós etikát) tiltakozni kezdtek a változtatás és annak egyoldalú bevezetése ellen. Miután Dick Burton önkéntes hírolvasó egy műsorblokkban a döntésről beszélt, a rádióval szembeni kritikákkal kapcsolatos szabályokra hivatkozva kirúgták és az összes többi önkéntes hírolvasót felfüggesztették. Válaszul az összes hírolvasó és Riz Rollins lemezlovas is lemondtak, emellett a CURSE az adományok felfüggesztésére biztatott. Poneman szerint Knab zenei igazgató és a fizetett munkatársak a rádióból egy „könnyűzenei rockrádiót, egy gyermek-NPR-t akarnak csinálni”. Több kiadó (a Sub Pop, a Capitol Records és a C/Z Records is felfüggesztette a rádióval való együttműködést. A Billboard címlapján a KCMU-t a legbefolyásosabb nem kereskedelmi adónak nevezte. Knab később döntését az egyetem felőli elvárásokkal indokolta.

Hajnali egy és reggel hat óra között a műsorsugárzást felfüggesztették. Miután három hallgató és tizenegy egykori munkatárs azt állította, hogy indokolatlanul bocsátották el őket, és ezzel a Washingtoni Egyetem, egy állami szervezet az alkotmány első kiegészítésének megsértésével csorbította a szólásszabadsághoz való jogukat, a washingtoni kerületi bíróságon Knab és Wayne Roth műsorszórási igazgató ellen per indult. Két hónapon belül huszonkét önkéntes távozott a csatornától.

1994-ben Thomas Samuel Zilly szövetségi bíró az Aldrich v. Knab ügyben úgy döntött, hogy a kritika megtiltása ellentétes az alkotmánnyal, emellett kötelezte a rádiót, hogy a 11 munkatársból hatot helyezzenek újra állományba; az exdolgozók ezt elutasították. Ekkorra az indulatok elmúltak; a World Café adását hétvégére időzítették és az egyetem húszezer dollár rendkívüli támogatást nyújtott. Miután a CURSE tevékenysége jelentéktelenné vált, a hallgatók és egyes kiadók is visszatértek; a rádió a Rolling Stone szerint „olyan lett, mint a régi KCMU”. Egy 2020-as cikkben Christopher Cwynar kifejtette, hogy a CURSE tevékenysége az akkori változásokkal (a triple-A rádiós formátum kialakulása és a kereskedelmivé válás igénye) ment szembe.

1996-ban megszűnt a délután hat órai hírblokk, mivel az a KUOW-éval és a KBCS-ével megegyezett. Három teljes munkaidős lemezlovast is felvettek, ezzel ez lett az első alkalom, hogy az élő műsor munkatársai egybefüggő időtartamban fizetést kapnak (az utolsó önkéntes DJ-t 1997-ben kirúgták). John Richards és Cheryl Waters az 1990-es évek elejétől a rádió munkatársai voltak és szerepet játszottak a 2010-es évek profilváltásában.

Az 1990-es években egyesek azt találgatták, hogy a KCMU-t és a KUOW-ot összevonják a tacomai KPLU-val. A tantermek számának növelése érdekében a KCMU-t kiköltöztették addigi stúdiójából, emellett a két egyetemi rádió vezetését összevonták és a két csatornát a campus internetes gerinchálózatát biztosító C&C épületbe költöztették. Emellett a Paul Allen (a Microsoft alapítója) és Jon Kertzer (a KCMU egyik szponzora) által finanszírozott Experience Music Projecttel (ma Museum of Pop Culture) való együttműködés is felmerült. 2016-ban Don Yates zenei igazgató a C&C-be költözést a műszaki szempontból legjobb döntésnek nevezte.

2000-ben a KCMU-t a Kane épületbe költöztették és a világon elsőként 128 kilobit per másodperc bitrátájú, MP3 formátumú online streamet indítottak.

Bővülés

2001. március 29-én az Experience Music Projecttel való együttműködés keretében a rádió a KZOK egykori Dexter Avenue-i stúdiójába költözött és hívójele KEXP-re módosult, illetve adóteljesítménye 720 wattra nőtt. Az Allen Alapítvány négy év alatt hatszázezer dollár támogatást biztosított; ezzel kapcsolatban többen aggodalmukat fejtették ki, mivel Allennek Portlandben már két rádiója is volt, emellett kérdésessé vált a hallgatói adományok szükségessége. Mivel az egyetem hallgatói többé nem vettek részt a rádió életében, az Associated Students of the University of Washington 2003-ban Rainy Dawg Radio néven online adót indított. Cwynar szerint a csatorna profilja „az egyetemen működő közösségi műsorszolgáltatóéról a közösségi finanszírozású zenei élményszolgáltatójára” változott. Egykori hívójelét később a kaliforniai KCMU-LP kapta meg, melynek tulajdonosa egykor szintén a seattle-i adó munkatársa volt.

A következő években bevétele jelentősen nőtt; 2002-ben költségvetésének 52%-a az Allen Alapítványtól származott, de 2006-ban már önfenntartó volt. 2001-ben az egyetem mérnökei kifejlesztettek egy CD-lejátszót, amely képes az internetes streamekből kinyerni a dalok metaadatait, ezáltal valós idejű lejátszási listát létrehozni. 2002-től az elmúlt két hét, majd később a stúdióbeli fellépések műsora is elérhetővé vált. 2004–2005-ben online hallgatottsága 26 ezerről ötvenezer főre nőtt és Tokióból, illetve a Déli-sarkról is hallgatták.

2001-től átveszi a National Public Radio lejátszási listáját; az évben elfogadott CARP értelmében az internetes szolgáltatóknak dalonként 14 cent jogdíjat kellene fizetniük, de a partnerkapcsolat miatt ez alól mentesülnek.

2004-ben a Public Radio Capital ötmillió dollárért megvásárolta a KBTC-t, a Bates Műszaki Főiskola rádióját, majd frekvenciáján az Experience Music Project KXOT hívójel alatt a KEXP műsorát továbbította Tacomába. Az együttműködés 2004 végére a csőd szélére sodorta a KEXP-et, és a Seattle Weekly 2005-ös cikke szerint több munkatárs is ellenezte a tranzakciót. 2006 márciusában az EMP úgy döntött, hogy nem finanszírozza tovább a KEXP veszteségeit, ezzel a KXOT is megszűnt; ugyanezen évben adóteljesítménye 4700 wattra nőtt.

A Seattle Centerbe költözés

2011-ben a Seattle Centerbe költöztek; ez a tágasabb hely mellett lehetővé tegye, hogy a stúdiófellépéseket érdeklődők is látogathassák. A tizenötmillió dolláros beruházást annak végleges elkészülte előtt nem sokkal Mike McCready, a Pearl Jam gitárosa nyitotta meg, valamint a munkatársak egy csoportja felvonult a Dexter Avenue-n. Ekkoriban hallgatóságuk heti 206 ezer fő volt (ennek egynegyede online).

2014-ben az egyetem javaslatára a Friends of KEXP nonprofit szervezet négymillió dollárért megvásárolta a csatornát; ebből négyszázezer dollárt egy évnyi reklámsugárzásból, a fennmaradó összeget pedig egy több mint tíz évre szóló hirdetési szerződéssel finanszírozták.

2018-ban egy „Suzanne” nevű szponzor az oktatásfejlesztés és a zenészek bevonása céljára közel tízmillió dollárt adományozott (ekkor közölték, hogy jogilag készen állnak ezek fogadására); ugyanezen évben a Seattle Kraken jégkorongcsapat hivatalos zenei partnere lettek.

A Covid19 alatt és után

A Covid19-pandémia miatti leépítések és a költségvetés csökkenése mellett a kereskedelmi bevételek elapadása miatt a rádió 2020-ban adományokra volt kénytelen támaszkodni. Miután többségében online hallgatták őket, a koncerthelyszínek pedig bezártak, a műsorvezetők otthonról dolgoztak, valamint elindult a „Live on KEXP at Home”, melynek keretében előre rögzített felvételeket játszottak, az előadókkal pedig távolról beszélgettek.

A George Floyd halála miatti tüntetések alatt a zenei és személyzeti sokszínűséget is növelték; több lemezlovast vezető pozícióba léptettek elő, és a korábban Richards, Cheryl Waters és Kevin Cole által uralt nappali műsorsávba színes bőrűek műsorát is felvették. A Tableau Software 2019-es jelentése szerint korábban a rádió által játszott 25 legnépszerűbb előadó közül 24 fehér bőrű volt.

Tom Mara, a KCMU és a KUOW vezérigazgatója 31 év után, 2022. június 30-án bejelentette nyugdíjba vonulását. 2020-ra a rádió éves bevétele 12,5 millió dollárra, 2019 és 2022 között pedig értékelése 1,1-ről 3,7-re nőtt. A csatorna új vezetője Ethan Raup korábbi operatív igazgató lett, Mara pedig a nyugdíjba vonulás helyett elvállalta a Seattle-i Nemzetközi Filmfesztivál vezetését.

2022-ben ünnepelték fennállásuk ötvenedik évfordulóját; a KEXP’50 programsorozat keretében a rádióban koncerteket rendeztek, a megelőző időben pedig minden héten a rádió egy-egy évére visszaemlékező zenét játszottak. 2023-ban bejelentették, hogy szeptembertől több műsoruk megszűnik, zenei kínálatukba pedig ázsiai és őslakos előadókat is felvesznek.

Terjeszkedés San Franciscóban

2023 októberében a Friends of KEXP egy árverésen 3,75 millió dollárért megvásárolta az alamedai KREV adót; a tranzakciót a Suzanne tízmilliós adománya után létesített pénzügyi alapból finanszírozták. Az igazgatóság az első néhány évben már nyereséget remélt. A tervek szerint a KREV a KEXP átjátszóadójaként szolgálna, emellett az Audioasis műsorban San Francisco környéki előadók zenéjét játszaná; ez végül Vinelands néven indult el, műsorvezetői a KQED-FM stúdiójában ülő Kelley Stoltz és Gabriel Lopez lettek. Az adó egy hetes tesztüzemet követően 2024. március 19-én indult újra.