A Kreml (ritkábban: Kremlin, oroszul: Кремль) a modern szóhasználatban Moszkva közepének fallal körülvett történelmi épületegyüttesét, Oroszország kulturális és hatalmi központját, uralkodóinak és döntéshozóinak székhelyét jelenti. Eredetileg olyan fellegvárat, citadellát jelölt, amelyet az ősi orosz városokban építettek, és amelyből több (pl. Kazany, Novgorod, Nyizsnyij Novgorod, Pszkov, Szuzdal) máig fennmaradt.
A moszkvai Kreml a várossal azonos nevű folyó partja fölé, a Borovickij dombra épült, és mára a világörökség része, a világ egyik leghíresebb épületegyüttese lett.
Az önálló Moszkvai fejedelemség székhelyeként a 14. század közepére jelentős várossá fejlődött és megerősítette vezető helyét északkeleti Rusz városai között.
Az évkönyvek 1331-ben említik először a Kremlt, mely ekkorra már az ide átköltözött orosz egyházfő, a metropolita székhelye is lett. Iván Kalita fejedelemsége idején (1325–1340) épültek az első kőtemplomok, (esetleg korábban, már a 13. század végén is), ezek mára nem maradtak fenn. Az erődítmény területét később megnövelték, sáncait tölgyfacölöpökkel erősítették meg, majd helyettük 1367-ben terméskőből masszív falakat és bástyákat emeltek. 1382-ben a Kreml állta is az ostromot, de a tatárok árulás segítségével bevették és feldúlták. Az újjáépítés során keletkezett templomok azóta szintén elenyésztek, mára csak egy épületrész, a Lázár feltámadása-templom maradt fenn.
A Katedrális tér a Kremlben. Giacomo Quarenghi, 1797.
A 15. század végére Moszkva lett az egységesülő orosz állam központja, melyet uralkodói – Konstantinápoly1453. évi eleste után – Bizánc és Róma örökösének tekintettek. A Kreml nagyszabású átalakításához III. Iván nagyfejedelem (1462–1505) neves itáliai építőmestereket hívott udvarába, köztük volt Aristotele Fioravanti, (aki előzőleg Mátyás király palotaépítkezésein dolgozott), Pietro Antonio Solari (Solari 1493-ban bekövetkezett halála után Alvisio da Carezzanót hívta meg az építkezés továbbfolytatására a cár) és Marco Ruffo. Irányításukkal épült ki a híres Katedrális tér a három székesegyházzal, a harangtoronnyal és a Granovitaja-palotával. Az olasz építőmesterek irányításával jelentősen megerősítették a védműveket: a korábbinál magasabb és erősebb falakat, védőbástyákat alakítottak ki és téglaburkolattal látták el azokat. A Nyeglinnaja és a Moszkva folyókat a keleti fal mentén (a mai Vörös tér területén) árokkal kötötték össze. Mire 1516-ban a munkák befejeződtek, a folyókkal és vizesárokkal körülvett, titkos járatokkal átszőtt Kreml bevehetetlen erődítménynek számított. Csaknem száz év múlva a lengyel-litván csapatok mégis elfoglalták és két éven át tartották megszállva. A Kuzma Minyin és Dmitrij Pozsarszkij vezette népfölkelő sereg foglalta vissza 1612-ben.
Az 1613-tól uralkodó Romanov-dinasztia cárjai a különböző korok stílusának megfelelően, fényűző palotákkal gazdagították a Kremlt, melynek hadászati jelentősége fokozatosan csökkent. A 17. században épült többek között Nyikon pátriárka palotatemploma és a Potyesnij-palota, ahol a cári család számára rendeztek mulatságokat és színielőadásokat. A védőbástyákat dekoratív sátortetőkkel látták el, a falak eredetileg négyszögletes "fogazatát" az ún. moszkvai vagy nariskini barokk stílus jegyében, "fecskefarkúra" alakították át, így láthatók ma is.
A 18. század elején I. Péter rendeletére kezdődött az Arzenál építése, de a cár nem kedvelte Moszkvát: az újonnan megépült Szentpétervárra helyeztette át a fővárost. A Kreml fénye ezzel megkopott, országos jelentősége tovább csökkent. II. Katalin azonban újra építkezni akart, ehhez előbb régi épületeket kellett lebontani, míg végül 1787-re elkészült a klasszicista stílusú Szenátus-palota.
1812-ben az orosz csapatok harc nélkül feladták Moszkvát, Napóleon hadserege a Kremlt is elfoglalta és bő egy hónapig megszállva tartotta. Kivonulásuk során a paloták és a tornyok egy részét a franciák felrobbantották, az egész épületegyüttes komoly károkat szenvedett. A helyreállítás Osip Bove építész irányításával évekig tartott. Több bástyatornyot, falrészletet, harangtornyot építettek újjá, más épületeket teljesen le kellett bontani. Ekkor temették be a 300 évvel korábban létesített vizesárkot is. A szintén felrobbantott régi cári rezidencia helyén épülhetett fel a 19. század közepén a Nagy Kreml-palota, mely a szentpétervári Téli Palotával volt hivatott versenyre kelni.
A szovjet időszak alatt újra Moszkva lett a főváros, és a Kreml fokozatosan az új rendszer szimbólumává vált. Lenin a Szenátus palotájában rendezkedett be, egykori dolgozó- és lakószobája ma múzeum. A főbb tornyok csúcsain az arany kétfejű sasokat rubin vörös csillagokra cserélték. Az egyik legrégebbi templom, a Megváltó-székesegyház épületét 1933-ban lerombolták. Régi korok kolostorait, palotáit bontották le, hogy helyükön felépülhessen 1961-ben a Kongresszusi palota(Dvorec szjezdov), mai nevén Állami Kreml-palota(Goszudarsztvennij kremljovszkij dvorec). A Kreml területét 1955-ben nyitották meg a látogatók előtt, 1961 óta múzeum.
Az épületegyüttes
A Kreml összterülete 27,5 hektár. A szabálytalan háromszöget alkotó fal hossza 2235 m, magassága 5 és 19 m között váltakozik, vastagsága 3,5-6,5 m. A falakat és bástyákat 1485–1495 között emelték a III. Iván által behívott olasz mesterek irányításával. Eredetileg 18 védőbástya készült, a 17. században ezeket sátortetőkkel látták el és további két bástyatornyot is építettek.
A Carszkaja-tornyot most látható formájában 1680-ban építették, a Kreml tornyai közül ez a legkisebb és legutoljára megépült torony, sőt nem is számít igazi toronynak, hanem csak egy kőmennyezettel ellátott nyitott szobának, egy a fal teteje felett közvetlenül elhelyezett sátor alakú kamraszerű helyiségnek (ennek a toronynak a helyén IV. Iván orosz cár idejében is volt egy fatorony, ahonnan látni szerette, mi történik a Vörös téren, a torony innen kapta a nevét).
Méret és forma tekintetében kiemelkedőek a kör alakú saroktornyok és a kapuk – korábban felvonóhidakkal is ellátott – külső lőállásokkal kiegészített tornyai: a Vörös térre nyíló Szpasszkaja- és Nyikolszkaja-torony, mindkettő Pietro Antonio Solari alkotása (1491). A Kreml épületegyüttesének központja, a Katedrális tér(Szobornaja tér) három székesegyházáról kapta nevét és a 15. század végén alakult ki.
A háromhajós, ötkupolásUszpenszkij-székesegyház(Istenanya elszenderedése-székesegyház) volt az állami főtemplom, az orosz cárok koronázó-temploma. 1326-ban emelték az első, azonos nevű templomot a metropolita számára; helyette épült a székesegyház 1475–1479 között Aristotele Fioravanti mester irányításával.
A Blagovescsenszkij-székesegyház(Angyali üdvözlet-székesegyház) a moszkvai nagyfejedelmek és cárok egykori házitemploma. Szintén az azonos nevű régi, 14. század végi templom helyén, annak alapjaira épült 1484–1489 között. Eredetileg három kupolája volt, az 1560-as években átépítették, akkor alakult ki a mai kilenckupolás épület.
A tér délkeleti oldalán emelkedik az Arhangelszkij-székesegyház(Mihály arkangyal-székesegyház). A nagyfejedelmek és cárok temetkezési temploma volt, Aleviz Frjazin Novij (Alvisio Nuovo) irányításával építették 1505–1508 között. (Frjazin névvel illeték a külföldről érkezett mestereket.)
A tér és sokáig a város legmagasabb építménye a 81 m-es a Nagy Iván-harangtorony(Ivan Velikij-harangtorony) volt. Az eredeti, szintén 1505-1508 között emelt torony Bon Frjazin mester munkája. A felső, kerek dobbal utólag, 1600-ban egészítették ki. A háromszintes, nyolcszögű épület a város védelmi rendszerének is része volt, a Kreml legfőbb őrtornyaként szolgált. A 16. század közepén egy másik harangtornyot is építettek mellé, Petrok Malij építőmester irányításával.
A harangtorony lábánál egy kőtalapzaton áll a Cár-harang, a világ legnagyobb harangja. A 216 tonnás mestermű azonban sohasem szólalt meg, mivel egy 1737-es tűzvész során kitört belőle egy 11,5 tonnás darab.
A tér északi felén, a pátriárka palotája mellett áll a Cár-ágyú, a világ legnagyobb bronz ágyúja. Az 1586-ban öntött közel 40 tonnás fegyver 890mm belső átmérőjű csöve a Szpasszkaja torony felé néz.
A tér nyugati oldalára néz a legrégebbi fennmaradt világi épület, a Granovitaja-palota homlokzata. A reneszánsz stílusú palotaépület Marco Ruffo és Pietro Antonio Solari munkája (1487–1491). 495 m²-es, csupán 9 m belmagasságú termének boltozatait egyetlen központi oszlop tartja. A teremben többek között győzelmi ünnepségeket, tanácskozásokat tartottak, itt fogadták a külföldi követeket is.
Mellette áll a Tyerem-palota, melynek alsó szintje a 16. század elejéről való, Alvisio da Carezzano munkája. Felső szintjeit később, 1635–1636-ban építették hozzá, attól fogva az első Romanov-cárok családjainak kedvelt lakhelye volt. A palotába építve található a Kreml legkorábbi építménye, az 1390-es évekből fennmaradt Voszkreszenyje Lazarja-templom(Lázár feltámadása-templom).
A Kreml északkeleti sarkában áll az I. Péter által rendelt, de csak bő tíz évvel halála után befejezett Arzenal épülettömbje (1702–1736). A 18. század végén átépítették, majd a franciák felrobbantották. 1816–1828 között állították helyre vegyes, klasszicista és neogótikus stílusban.
Az Arzenáltól délre található a Szenátus-palota klasszicista épülete. Eredetileg Vaszilij Bazsenov tervei alapján kezdték építeni 1776-ban, de pénzforrások híján az építkezés abbamaradt, közben a tervnek több értékes régi épület esett áldozatul. Végül Matvej Kazakov tervei szerint készült el 1787-ben.
A Nagy Kreml-palota 125 m hosszú főhomlokzata a Moszkva-folyóra néz. Korábban itt állt a cárok régi rezidenciája, helyette épült 1838–1849 között Konsztantyin Ton és több más építész tervei alapján. Ez a Kreml legnagyobb létesítménye, épületébe a 15–16. századi paloták maradványait is belefoglalták.
Ugyancsak Konsztantyin Ton tervei alapján készült el az Oruzsejnaja-palota(Fegyver-palota)neoreneszánsz stílusú épülete 1844–1851-ben. Múzeumában nemcsak régi fegyvereket, hanem arany- és ezüst edényeket, ékszereket őriznek, bemutatják a cári családok használati eszközeit, hintóit. Itt kapott helyet 1967-ben a világhírű Gyémántgyűjtemény is.
Napjainkban a Kreml több kormányzati szervnek ad otthont, itt van a moszkvai pátriárka lakosztálya, az Oroszországi Föderáció elnökének rezidenciája (a Szenátus épületében) és több múzeum. A Kreml épületegyüttese a Moszkvába látogató turisták legfontosabb célpontja. A szomszédos Vörös térrel együtt 1990-ben az első oroszországi kulturális helyszínek között vették fel az UNESCOvilágörökség listájára.
A Rizpolozsenije-templom
A Granovitaja-palota
é. sz. 55° 45′ 06″, k. h. 37° 37′ 04″55.751667°N 37.617778°EKoordináták: é. sz. 55° 45′ 06″, k. h. 37° 37′ 04″55.751667°N 37.617778°E
.JPG)
