Kiépülése
Már az első világháború előtt tervezték egy Bruneckből a Kronplatzra vivő személyszállító drótkötélpálya megépítését, ez azonban a háború és az olasz megszállás miatt meghiúsult. 1938. január 19-én bejegyezték a Funivia Dolomiti Monte Corona AG részvénytársaságot, egy hasonló felvonó létesítésének szándékával. Az egymillió lírát kitevő költséget azonban nem sikerült összehozni, a társaságot 1939 novemberében felszámolták.
Az 1950-es évektől a kötélpálya-építés ügyét a brunecki lokálpatrióták tartották napirenden. 1960-ban 550 000 líra alaptőkével megalakult a Kronplatz Seilbahn Genossenschaft m.b.H. nevű szövetkezet, ezt 1961-ben sikeresen átalakították Kronplatz Seilbahn AG Bruneck részvénytársasággá, százmillió líra alaptőkével. 1961-ben egy Sand in Taufers-i székhelyű építési vállalkozás megkapta a megrendelést a szükséges anyagszállító drótkötélpálya megépítésére, de rövidesen kitűnt, hogy maga a személyszállító felvonó a tervezettnek sokszorosába kerülne. A római közlekedésügyi minisztérium közreműködésével országos versenytárgyalást írtak ki. 1962-ben a milánói Ceretti & Tanfani cég 237 millió líráért megkapta a megbízást. Mivel a felvonó-részvénytársaság jegyzett tőkéjének (100 millió lírának) csak 38%-át fizették be, ezért a vállalkozást hitelekből finanszírozták. A trienti Mediocredito bank 180 milliós hitelt, a Brunecki Takarékpénztár 40 milliót hitelezett. 1963 tavaszán megkezdődött az első – Belvedere – felvonó és sílift építése, melyet – a műszaki nehézségek ellenére – még az év karácsonyán sikeresen üzembe is helyeztek.
Az első síszezonban realizált gyenge bevételek miatt a részvénytársaságnak újabb 125 millió lírás hitelt kellett felvennie. Csak az Észak-Tiroltól 1964-ben kapott 5 000 000 Schilling hitel mentette meg az összeomlástól. „Brunecki házi hegyének” bekapcsolása az idegenforgalomba azonban megkezdődött, és újabb beruházások következtek.
1967-ben megkezdték a Sonnenlift, a nagy hegyállomás és étterem tervezését. 1970-71 telén a síelők már használhatták az 5,4 km hosszú Silvester sípályát. A vendégek száma gyorsan növekedett, az 1960-as évek végére (a Belvedere mellett) üzembe álltak az Ochsenalm, a Korer, a Marchner, a Furkel és az Alpen nevű síliftek, a Kronplatz a nagy forgalmú olasz síterepek versenytársává vált. 1973-ben a Reischach felőli oldalon megkezdték a Herrnegg ülőlift és Pramstall húzólift építését. 1974-re elkészült a nagy hegyállomás és az éttermek. Az 1970-es évek közepére a részvénytársaság nyereségessé vált. Az 1980-as évek elején megkezdték a meglévő liftek technológiai korszerűsítését, szállító kapacitásuk bővítését. 1986-87 telén megnyílt két új, egymás fölé kapcsolt kabinos kábelfelvonó (Kronplatz I és II), melyek óránként 2250 főt szállítottak. Ez a teljesítmény a maga korában világszerte a legnagyobbak közé számított. Az új pályák és síliftek tömegeket vonzottak, a völgyállomások körül nagyszabású parkolóhely-építéseket kellett végrehajtani.
2000-ben megnyílt a Kronplatz 2000 felvonó. Az elavult Herrnegg ülőliftet lebontották. 2003-ban a a Kronplatz I és II liftet átalakították modern nyolcüléses kabinos liftre. A liftek szállító teljesítménye 3950 fő/órára nőtt.
2008-ban az „S.A.S. Projekt Ried” elnevezésű fejlesztés, amely Percha irányában egy új pálya kialakítását, új liftek és parkolóhelyek építését jelentette, heves ellenkezést váltott ki a hegy lábánál élő lakosság körében. Népi kezdeményezés indult a projekt lefújásáért. A Bruneck/Brunico comune területén megrendezett helyi népszavazáson azonban a részvétel 40% alatt maradt, 2008. december 11-én a dél-tiroli megyei elöljáróság zöld utat adott a projektnek. A Ried-liftet 2011-ben üzembe helyezték.
2011-ben 32 sífelvonó és sílift működött, óránként összesen 66 362 fő szállítására képesen.
A síterep központját, a Kronplatz fennsíkját 12 kabinos és 5 ülőszékes felvonóval lehet elérni, három irányból. A két szomszéd hegyre, a Piz da Peres-re (délen) és a Piz de Plaies-ra (délnyugaton) további 8 kabinos és egy ülőszékes felvonó visz fel, az utóbbi St. Vigil községből indul. A Kronplatz környezetében több kisebb dombon helyi síközpontokat is kialakítottak, amelyek a Puster-völgyből, a Gsiesi-völgyből és az Antholzi-völgyből érhetők el.
A lifteket három cég üzemelteti, köztük a legnagyobb a Kronplatz Seilbahn AG, amely a 2006-2007-es üzleti évben 12 millió Euró fölötti bevételt ért el. A hegy és a környék síterepei a Dolomiti Superski regionális szövetség tagjai, pályáikra és liftjeikre a Kronplatz/Plan de Corones zóna bérletei érvényesek.
é. sz. 46° 44′ 17″, k. h. 11° 57′ 36″46.738056°N 11.960000°EKoordináták: é. sz. 46° 44′ 17″, k. h. 11° 57′ 36″46.738056°N 11.960000°E
