A kritikusok értékelései
.jpg)
Az American Songwriter szerint a dal „olyan, mintha a régi Gaga visszatért volna, tökéletesen keveredve a modern Gagával”. A Vulture úgy jellemezte a számot, hogy „Olivia Newton-John és Pat Benatar hangulatot áraszt”, valamint „Ratatat-stílusú gitár-végjátéka Andrew Watt produceri munkájával harmonizál”. A weboldal minden Gaga-számot rangsoroló listáján Kristen S. Hé a LoveDrug-ot a 79. helyre tette, megjegyezve, hogy „ez az album egyik erősebb dala, de nem éri el teljesen a kiteljesedést, egy epikus befejezést sejtetve, mielőtt visszacsúszik az album második felét alkotó szvitbe”. Adam White a The Independenttől a LoveDrug-ot a 70. helyre sorolta a Born This Way-tól napjainkig írt Gaga-dalok listáján, hozzátéve, hogy „ez az egyik legártatlanabb szerzemény a Mayhem-en, amely nagyon hasonlít a Pat Benatar 1985-ös B-oldalas számára – ami valószínűleg szándékos volt”.
A The Atlantic szerint a LoveDrug olyan, mintha elképzelnénk, milyen lenne egy duett a Daft Punk és az E Street Band között. A Paste magazin úgy fogalmazott, a szám olyan, mintha The Weeknd After Hours vagy Miley Cyrus Plastic Hearts című lemezének megmaradt darabja lenne. A The New York Times kritikusa középtempójú dalnak nevezte, amely „elveszik a dalszövegek kliséiben”. A Clique magazin egyik írója azt írta, hogy a LoveDrug inkább pop-rockos hangulatú, összehasonlítva az album korábbi tánc- és szintipopos hangzásával. Szerinte ez egy klasszikus Gaga-dal, jól illeszkedik korábbi munkáihoz, és érdekes jelentést hordoz. Alig várja, hogy Gaga részletesebben beszéljen ezeknek a daloknak az ihletéről.
A Sputnikmusic szerint a LoveDrug és a Shadow of a Man zenei szempontból kiegyensúlyozottak, mivel egy sötét, „gonosz ABBA-hangulatot” idéző atmoszférát teremtenek, amely Ratatat-féle gitártémákkal gazdagodik, ezzel az album legszórakoztatóbb pillanatait hozva létre. A Clash magazin a dalt „kiválónak” nevezte, kiemelve Gaga impozáns énekhangját. Egy szerző a The Penn oldalról azt írta, ez a szám Gaga folyamatos kísérletezését mutatja, miközben a táncot nemcsak kifejezésmódként, hanem a sebezhetőség pillanataiban a hatalom visszaszerzésének eszközeként is használja. Egy másik kritikus a Campus Times-tól úgy vélte, hogy bár a lüktető tánczenének nincs sok kiemelkedő kreatív eleme, mégis remekül kivitelezett szám a Mayhem albumon.
