
A Lunar Orbiter-program öt, Hold körül keringő űrszondából állt, melyek 1966 és 1967 között végezték a holdfelszín fényképezését.
Az Apollo-program előkészítésére a NASA öt űrszondát küldött Hold körüli pályára, melyek feltérképezték a felszínt és megfelelő leszállóhelyeket kerestek a későbbi Surveyor-szondák és Apollo-expedíciók számára. A munka során a Hold felszínének 99%-át lefényképezték 60 méteres felbontással.
Az első három expedíció elsődleges célja az volt, hogy leszállási helyeket derítsen föl az Apolló expedíciók számára. Ezek az űrszondák egyenlítő-közeli pályákon keringtek. E feladat sikeres végrehajtása után a Lunar Orbiter-4-et közel poláris pályára állították térképező feladattal azért, hogy felvételeivel egyenletesen fedje le a Hold látható oldalát.

(zárójelben az indítás dátuma)
Ez az űrszonda közel poláris pályán keringve a Hold látható oldalát egyenletesen lefedte felvételeivel. Az új évezredben történt meg ezeknek a klasszikus fotótechnikával készült, de elektronikusan továbbított felvételeknek a digitális újraföldolgozása.