| Manu Dibango | |
| 2019, Saint-Lazaire | |
| Született | Emmanuel N'Djoké Dibango 1933. december 12. Kamerun, Douala |
| Elhunyt | 2020. március 24. (86 évesen) Melun |
| Álneve | Jr. Dibbs |
| Állampolgársága | |
| Foglalkozása | zenész, zenekarvezető, zeneszerző |
| Kitüntetései |
|
| Halál oka | Covid19 |
| Sírhelye | Père-Lachaise temető (44) |
| Zenei pályafutása | |
| Műfajok | dzsessz |
| Híres dal | Soul Makossa Maladie d'amour |
| Hangszer | szaxofon, vibrafon |
A Wikimédia Commons tartalmaz Manu Dibango témájú médiaállományokat. | |
Manu Dibango, Emmanuel N'Djoké Dibango (Douala, 1933. december 12. – 2020. március 24.) kameruni dzsesszzenész, szaxofon- és vibrafon-játékos, zenekarvezető, zeneszerző. A fúziós dzsessz egyik kiemelkedő képviselője.
Bendzsót akartam, de a mandolin olcsóbb volt és hasonlított az alakja, így apám inkább azt vett nekem.
De az első hangszer, amin megtanultam játszani még ez előtt, egy afrikai síp volt. És zongorázni rendesen, zeneiskolában tanultam.
Tizenöt éves korában szülei Párizsba küldték zenei képzésre. Előbb zongorázni tanult, majd egy kölcsönkapott szaxofonon kezdett el játszani, ami zenei fejlődésében aztán meghatározóvá vált.
1957-ben Brüsszelben telepedett le, ahol az akkoriban híres kongói rumba-együttes, Joseph Kabasele zenekarának a tagja lett. Két évi afrikai turné hatására zeneileg hazatalált: makossát kezdett játszani. (A makossa egy gyors tempójú városi tánc Kamerunban.)
Ennek eredményeképpen született meg 1972-ben a Soul Makossa című világsikerű hanglemez, amely a kameruni forrásokon túl más afrikai országok népszerű zenei stílusaiból is merít. A címadó dal állítólag a kozmopolita afrikaiak himnuszává vált.
Manu Dibango többször járt Magyarországon is. A COVID–19-koronavírus-járvány áldozataként halt meg.