Michael Portillo
| Michael Portillo | |
 | |
| 2008-ban | |
| Született | 1953. május 26. (73 éves) Bushey |
| Állampolgársága | brit |
| Szülei | Luis Gabriel Portillo |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Iskolái |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Michael Portillo témájú médiaállományokat. | |
Michael Denzil Xavier Portillo (Bushey, Hertfordshire, 1953. május 26. –) brit politikus és újságíró.
Korai évei
Luis Portillo, egy száműzetésben élő spanyol állampolgár, aki a republikánus oldalon harcolt a spanyol polgárháborúban, és Cora fia, aki Skóciában nőtt fel, mivel apjának sokáig nem engedték, hogy visszatérjen Spanyolországba. A Harrow Megyei Iskolába járt, és 1975-ben történelem szakon szerzett diplomát a Cambridge-i Egyetem Peterhouse Karán.
Politikai karrierje
Tanulmányai befejezése után először egy szállítmányozási vállalatnál, majd 1976 és 1979 között a Konzervatív Párt kutatási osztályán dolgozott. Az 1979-es választási kampány során az ő feladata volt az információk gyűjtése a leendő miniszterelnök Margaret Thatcher sajtótájékoztatói előtt. 1979 és 1981 között az energiaügyi miniszter tanácsadója volt. 1981 és 1983 között egy olajtársaságnál dolgozott.
1983-ban sikertelenül indult a képviselőházi helyért. 1984-ben megnyerte az Enfield Southgate-i időközi választást. Erre azért volt szükség, mert a képviselő, Anthony Berry meghalt a brightoni robbantásban. Portillo 1997-ig töltötte be ezt a posztot.
1986–97 között kormánytag volt, 1988-tól miniszterként szolgált. Kezdetben közlekedési, majd önkormányzati államminiszter volt. 1992-ben, John Major alatt, a pénzügyminisztérium főtitkára; 1994-ben munkaügyi miniszter, végül 1995-ben védelmi miniszter lett.
Az 1997-es általános választásokon Portillo, akit akkoriban a Konzervatív Párt politikai nehézsúlyújának és John Major miniszterelnök lehetséges utódjának tartottak, a 30 éves, viszonylag ismeretlen munkáspárti jelölttel, Stephen Twigg-gel indult az enfieldi southgate-i választókerületében. Meglepő módon Portillo szoros küzdelemben veszített a választókerületben munkáspárti ellenfelével szemben. A következő években a „Portillo-pillanat” kifejezést a nagyobb politikai felfordulások leírására használták fel.
Az 1997-es választási vereségét követően Portillo újra politikai tanácsadóként dolgozott. Emellett egyre inkább a televíziós újságírói pályát is bejárta. 1999-ben a Kensington és Chelsea választókerületben tartott időközi választáson újraválasztották a parlamentbe, 2000-ben pedig árnyék-pénzügyminiszter lett. 2001-ben sikertelenül küzdött a Konzervatív Párt vezetői posztjáért. 2005-ben visszavonult a politikától.
Médiakarrierje
.jpg)
2002 és 2007 között Portillónak saját talkshow-ja volt a BBC Four csatornán, a Dinner with Portillo című műsorban. 2003 és 2009 között hetente szerepelt a BBC One This Week című műsorában Andrew Neillel és (2010-ig) Diane Abbott munkáspárti politikussal, akit fiatalkora óta ismer. 2002-től számos dokumentumfilmben szerepelt (többek között Spanyolországról, Richard Wagnerről, a halálbüntetésről és az öngyilkosságról szóló filmekben). 2009 óta a Nagy kontinentális vasúti utazások című dokumentumfilm-sorozatot vezeti, amelyekben különböző régiókba utazik az Egyesült Királyságon kívül (pl. Európa, Amerikai Egyesült Államok, India és Ausztrália), és Bradshaw útikalauza segítségével fedezte fel az országokatt. Portillo rendszeresen ír rovatot a Sunday Timesnak, valamint alkalmanként más magazinoknak is. 2004 és 2006 között színházkritikusként dolgozott a New Statesmannél.
Politikai irányultsága
Portillót sokáig a konzervatív spektrum jobboldalához tartozónak tartották. Különösen ellentmondásos volt a személyi jövedelemadó melletti kiállása, a homoszexuálisok kizárása a hadseregből, valamint a minimálbérrel szembeni ellenállása. Egy 1995-ös politikai válság idején azzal vádolták, hogy félszívvel támogatta John Majort, miközben titokban a pártvezetésért küzdött.
Amióta 1999-ben másodszor is belépett a politikába, de különösen mióta 2005-ben visszavonult a politikától, Portillo lényegesen mérsékeltebb álláspontokat képviselt, mint Margaret Thatcher és John Major idején.
2001-ben elveszítette a konzervatív sajtó támogatását, amikor meglepő módon beszélt fiatalkorának homoszexuális élményeiről.
Magánélete
Michael Portillo felesége 1982 óta Eadie Carolyn. Tagja az Eltűnt Személyek Nemzetközi Bizottságának (ICMP), amely a volt Jugoszlávia területén történt konfliktusokkal összefüggésben eltűnt személyekkel foglalkozik. Az Andarko Petroleum Corporation igazgatótanácsának tagja, és 2006-ig a BAE Systems igazgatótanácsának is tagja volt. Ezenkívül egy epidermolysis bullosában szenvedők számára létrehozott jótékonysági szervezet és egy brit–spanyol találkozókat szervező egyesület elnöke.
Jegyzetek
- ↑ "Internet Movie Database". Internet Movie Database (angol nyelven). Hozzáférés: 2015. augusztus 12.
- ↑ "Munzinger Personen" (német nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
- ↑ MUKZuAsV
- ↑ "1997 General Election - The Portillo Moment" (angol nyelven). YouTube-videó. 1997. Hozzáférés: 2024. július 11.
- ↑ "Five possible 'Portillo moments' at the next election" (angol nyelven). 2023. augusztus 30. Hozzáférés: 2024. július 11.
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Michael Portillo című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
