Története
Határában a Kis-Küküllő és a Nagyág völgyén felfelé haladva emelkedő sziklacsoport egyik csúcsán állnak Rapsóné várának romjai. Feltételezések szerint a 13. században épült mentsvárként, ahol a környék lakói ellenséges betörés alatt meghúzódhattak, és a 14. század közepéig tartották készenléti helyzetben.
A településnek már a rómaiak korában is működtek sóbányái. A hagyomány szerint eredetileg a mai Deszkásvár-dűlőben feküdt, melyet az itt talált településnyomok megerősítenek. Kápolnásmezőn egykor Szent László kápolnája állott, romjai 1852-ben még látszottak.
A Székelyföld lakói 1562-ig szabadon rendelkeztek a sóval, a sóvidéki sót a székely nemzet sójaként is emlegették, de a székelyek sorozatos lázongásai miatt II. János magyar király a székely sóbányákat állami monopóliummá nyilvánította. II. János elrendelte a sóbányák őrzését és így jön létre 1564-ben Parajd települése. Az erdélyi fejedelemség korában a székelyek sóbányája, a kamaraispán székhelye a szomszédos Sófalván volt. Parajd települése megszületésétől kezdve még sokáig Sófalva a későbbi Felsősófalva tartozéka, 1669-ben válik ki önálló településként Sófalvából. A Habsburg uralom alatt nyitják meg Parajdon a sóbányákat.
Orbán Balázs által megjelentetett Székelyföld leírásában 1868-ban 1375 lakosából 1226 székely, 31 idegen és 18 más nemzetiségű, 1910-ben 2888 lakosából 2858 magyar, 17 német, 8 román volt. A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye Parajdi járásához tartozott. A Maros Magyar Autonóm Tartomány felszámolásával 1968-ban Parajdhoz csatolják az addig önálló községként szereplő Sófalvát, így a mai nap Alsó- és Felsősófalva, illetve Békástanya Parajd község része.
Parajd falu 1992-ben 3790 lakosából, 3554 magyar, 169 cigány, 64 román volt.
A község helyi érdekeltségű turisztikai üdülőhely, turizmusa jelentős részben a Parajdi sóbánya vonzerejére épült.
A bánya az utóbbi évtizedekben hozzávetőleg 600 ezer látogatót fogadott évente. Ugyanakkor már egy korai tanulmány rámutatott (2007-ben), hogy a Korond-patakból beszivárgó víz veszélyt jelent a bánya állapotára. 2025 májusában rendkívüli esőzés következett, és az előzőleg kiépített védelmi intézkedések nem bizonyultak elegendőnek a megáradt patak erejéhez. A víz egyre szélesebb utat tört a sórepedésekben, míg végül elöntötte a helyiek megélhetésében kulcsszerepet játszó bánya járatait és termeit.
Románia
é. sz. 46° 33′ 10″, k. h. 25° 07′ 28″46.552912°N 25.124522°EKoordináták: é. sz. 46° 33′ 10″, k. h. 25° 07′ 28″46.552912°N 25.124522°E
.svg){kind=small}