Áttekintés
A csapat 1983 óta tervezte saját maga az autóit, az előző idénytől kezdve pedig már szert tettek a Hart turbómotorjára is. Az 1985-ös idénynek jelentős anyagi támogatással vágtak neki a US Tobacco részéről, amely a Skoal Bandit nevű rágógumi-márkáját reklámozta az autókon, illetve a csapat főszponzora is ez a márka lett. A pénznek hála megengedhették maguknak, hogy nevesebb tervezővel készíttessék el az autójukat.
A Gustav Brunner és Sergio Rinland fémjelezte RAM 03-as azonban nem volt a legjobb konstrukció. Alapját az 1983-as ATS D6 képezte, és arra már nem jutott pénz, hogy szélcsatornában is tesztelni tudják a kasztnit. A gyenge pont elsősorban a futómű és a motor volt. Az autó első változatán, aerodinamikai okokból, meglehetősen szűkre szabott hűtőnyílások voltak, amely azt eredményezte, hogy már a legelső tesztek idején, a téli hidegben is túlmelegedett a motor. A problémát az oldaldobozokba épített kipufogónyílásokkal orvosolták, amelynek méretét az adott pálya karakterisztikájával összhangban változtathatták. Erre azonban végülis nem került sor, pénzhiány miatt. A csapat és a Hart, mint motorpartner között is elmérgesedett a viszony a meghibásodások miatt, mert mindkét fél a másikat okolta.
A hibáktól függetlenül is gyenge volt a Hart-motor, ráadásul gyengébb még annál is, mint amiket a Toleman csapatnak szállítottak - a csapat sejtése szerint azért, mert még előző évi specifikációjúak voltak. Winkelhock is leginkább a motor gyatra teljesítményére panaszkodott az autó kapcsán.
Versenyben
A szezonban két autót indítottak, és Winkelhock volt a vezérpilóta. Az idény katasztrofálisan sikerült, mindössze három célbaérést produkáltak. Ebből kettőt rögtön a nyitófutamon, Brazíliában, majd Winkelhock a francia nagydíjon, ahol kis szerencsével akár pontot is szerezhetett volna. Winkelhock azonban a nyáron halálos balesetet szenvedett egy autóversenyen, ezért három versenyen Kenny Acheson ült be helyette. A belga nagydíjtól kezdve aztán a csapatnak annyi pénze sem maradt, hogy két autóval versenyezzenek, ezért Alliot vett részt itt és az európai nagydíjon, a tengerentúli futamokra pedig már el sem utaztak.
Az autó kissé módosított változata még eljutott 1986-ban a szezon előtti tesztekre, Mike Thackwell pilótával. A rossz eredmények miatt azonban a potenciális szponzorok kihátráltak mögülük, és így a csapat megszűnt. De az átalakított autó nem veszett el: a Formula–3000-ben versenyzett tovább, RAM 04 néven, már Cosworth szívómotorral. Az autót James Weaver és Eliseo Salazar vezethette, mígnem a szezon hetedik versenyét követően a RAM be nem fejezte itt is a versenyzést.
Manfred Winkelhock
Philippe Alliot
Kenny Acheson
1985-ös Formula–1 brazil nagydíj
1985-ös Formula–1 európai nagydíj