| Ross grófja | |
Earl of Ross megszűnt cím | |
| Vörös mezőben három ágaskodó ezüstoroszlán | |
| Ország | Skót Királyság |
| Nemzetiség | gael-skót |
| Alapítva |
|
| Alapító | |
| Kihalt |
|
| Utolsó tag | Charles Stuart |
| Rang | gróf |
| Rezidencia | Balnagown vára |
A Wikimédia Commons tartalmaz Ross grófja témájú médiaállományokat. | |
Ross grófja a skót főrendben többször létrehozott, jelenleg nem létező cím. Ross grófjai Észak-Skócia egyik legfontosabb középkori hatalmi központját birtokolták. Ross a Beauly Firthtől északra, a Moray-öböl és a Minch közé eső nagy tartomány volt. Keleti rész sűrűbben lakott és politikailag fontosabb vidéknek számított, míg a hegyes, fjordszerű partokkal tagolt nyugati rész ritkábban lakott maradt. A térség a korai középkorban a pikt világ északi magterületéhez, tágabban Fortriu köréhez kapcsolódott, majd hosszú ideig Moray befolyási övezetébe tartozott. A XII-XIII. század fordulóján, amikor a skót királyság északon megszilárdította hatalmát, a régi tartományi vezetőrétegből formálódtak ki azok az új grófi méltóságok, amelyek közé Ross is tartozott. Eközben a nyugati és északi szigetvilágban még erős volt a norvég befolyás, amely csak a XIII. század közepére szorult vissza döntően. Ross grófsága később a Stewartok házasságpolitikájának és hatalmi terjeszkedésének is áldozatává vált, a grófi ház öröksége királyi rokonságokba és új dinasztikus kapcsolatokba olvadt bele, majd fokozatosan elvesztette önálló politikai jellegét.
A Ross hercege cím a skót főnemességben kétszer jött létre, és mindkét alkalommal királyi hercegek viselték. Először 1488-ban hozták létre III. Jakab skót király második fia, James Stewart számára, majd 1514-ben ismét létrehívták IV. Jakab legkisebb fia, az alig másfél évet élt Alexander Stewartszámára, de egyik cím sem maradt fenn. Elvileg a brit uralkodó a jövőben valamelyik királyi herceg számára újra adományozhatná, de erre jelenleg nincs ismert terv vagy hivatalos jelzés. A királyi családban a férfiak közül a walesi herceg fiai és a sussexi herceg fia nem rendelkezik önálló címmel, ugyanakkor a Korona nem törekszik címek kiadására. Ha követik az elmúlt évtizedek gyakorlatát, akkor cím adományozásra a nagykorúság elérésekor kerülhet sor.
Ross nem volt Skócia ősi tartományainak vagy grófságainak egyike, Moray része volt, közös uralkodói, grófjai, jarljai voltak.
Malcolm MacHeth (–1168) életéről kevés ismerettel rendelkezünk, leginkább feltételezések és következtetések bizonyítják létét. Számos esetben, mint királyi oklevél hitelesítője, szerepelt. Részt vett egy I. Dávid skót király elleni felkelésben, amiért Roxburgh várában raboskodott. De 1154-ben Somerled követői megszállták Skóciát, polgárháború tört ki, amely addig tartott, amíg a király 1157-ben szabadon nem engedte Malcolmot, és egy angol krónikás szerint „egy bizonyos tartományt adott neki”. Több kutató szerint ez volt Ross, Moray területének egy része – de vélelmükre nincs bizonyíték. IV. Malcolm skót király 1160 novembere és 1162 szeptembere között kelt okiratában azonban Malcolm, Ross grófja védelme alá helyezi a dunfermline-i szerzeteseket. Ha, ahogy valószínű, 1157-ben Ross grófjává nevezték ki, akkor ő lehetett egyike annak a hat grófnak, akik a Toulouse-ból visszatérő IV. Malcolm politikáját ellenezte. Malcolm feleségül vette Somerled, Argyll urának egyik nővérét (nem bizonyított), és gyermekei születtek. A források egyetlen lányt hitelesítenek, a Harald Maddadson, Orkney jarlja feleségét, Gormlath-ot (Hvarfleda-t). Ha született is fia, akkor vélhetően apja előtt meghalt, mert a cím nem öröklődött.

Fearchar mac an tSagairt (angolosan Farquhar MacTaggart, 1170–1249), Ross első ismert grófja volt. Rosst első ízben vonta be tartósan a skót királyok hatalmi körébe, vélhetően ezért kapta meg királyi adományként Ross földjeit és a mormaeri, illetve grófi címet. Származása bizonytalan. A hagyomány az Ó Beólláin nemzetséghez kapcsolja. A kutatások szerint inkább Kelet-Rossból származó helyi előkelő lehetett, a mac an t-Sagairt név arra utalhat, hogy kapcsolatban állt a taini Szent Duthac-kegyhellyel.
Először 1215-ben szerepel forrásokban, amikor II. Sándor skót király mellett lépett fel, leverte a király elleni felkelést, a krónika szerint az elesett ellenfelek fejét ajándékként vitte az új királynak, aki ezért lovaggá ütötte. Hatalma nyilvánvalóan már ekkor jelentős volt, mert nagy katonai erőt tudott mozgósítani Rossban. Valószínűleg 1221 és 1230 között emelték Ross mormaerévé, és 1232-re már bizonyosan viselte a „comes de Ross“ (kb. Comes ispánja) címet. Valószínű, hogy nem bevándorolt, hanem olyan helyi gael hatalmasság, akinek addigi tényleges tartományi vezető szerepét a skót király immár hivatalos grófi ranggal ismerte el.
Fearchar nemcsak Rossban játszott fontos szerepet. 1235-ben a gallowayi felkelés leverésében is részt vett, amikor Ross embereivel a király segítségére sietett. 1237-ben jelen volt a yorki szerződéshez vezető tárgyalásokon is. Családi kapcsolatait tudatosan építette. Euphemia lányát Walter de Moraviához adta, másik lányát, Christinát pedig Óláfr Guðrøðarson-hoz, Man és a Szigetek királyához. Ezek a házasságok mutatják, hogy nem csupán helyi főúr volt, hanem a gael és északi-tengeri térség tágabb politikai viszonyaiban is gondolkodó nagyúr.
Egyházi alapításai is jelentősek voltak. Az 1220-as években a premontrei rend számára kolostort alapított Fearnben, amelyet később áthelyeztek New Fearnbe, a felemelkedő nagyurak saját monostorral is igyekeztek megszilárdítani hatalmukat és tekintélyüket. Halálának pontos éve nem ismert; a hagyomány 1251-et ad meg, de ez bizonytalan. Annyi biztos, hogy az 1250-es években halt meg, mert fia, Uilleam ekkor már saját jogán szerepel Ross mormaerjeként.

Uilleam (William, –1274) már 1232-ben apja fiaként oklevelet tanúsított. Fontos szerepet játszott a Hebridák skót visszahódításában. IV. Haakon norvég király sagája szerint 1262 nyarán arról érkeztek hírek Norvégiába, hogy Ross grófja és más skótok Skye szigetére törtek, településeket és templomokat égettek fel, és sok embert megöltek. A szöveg alapján Uilleam volt a skót terjeszkedés egyik kezdeményezője a norvég fennhatóság alatt álló szigeteken. Fellépése kiváltotta a norvég király haragját, aki hadjáratot tervezett ellene, de Uilleam elkerülte ezt az expedíciót. Valószínűleg Skye és Lewis birtokával jutalmazták a Hebridák visszahódítása után, amit az 1266-os perthi megállapodás erősített meg. Felesége Jean Comyn volt, Buchan grófjának lánya.

Uilleam II (William II, –1323) 1284-ben azon skót főurak közé tartozott, akik elismerték Margit norvég hercegnőt III. Sándor skót király örökösének. Margit halála után hol a skót, hol az angol érdekeket támogatta. 1291-ben Berwickben hódolt I. Eduárd angol királynak, részt vett John Balliol és Robert Bruce trónigényének elbírálásában is.
Az 1296-os Dunbari csatában a skót sereg egyik vezetője volt, az angol győzelem után fogságba esett, és a londoni Towerbe vitték. Csak 1303-ban térhetett vissza Skóciába. 1304-ben I. Eduárd király kegyét is élvezte, aki lovat, fegyverzetet és más ajándékokat adott neki, valamint a Spey folyón túli terület őrzésével bízta meg. De súlyos politikai hibát követett el. Amikor 1306-ban Robert Bruce felesége, Elizabeth de Burgh, leánya, Marjorie Bruce és más Bruce-pártiak a taini Szent Duthac-kápolnában kerestek menedéket, megsértette a szentélyjogot, fegyveresen behatolt és elfogta őket, majd átadta az angoloknak. Robert Bruce katonai előretörése miatt nehéz helyzetbe került. Délen maga a király, nyugaton Lachlann Mac Ruaidhrí fenyegette. 1307 végén Urquhart váránál, majd 1308-ban Auldearnnél is alávetette magát Bruce-nak, bár közben még levelet írt II. Eduárdnak, mentegetve magát és segítséget kérve Ross megvédésére. Később mégis azon a nyolc gróf közé tartozott, akik 1320-ban aláírták az Arborathi nyilatkozatot, amelyet a pápához küldtek, hogy ismerje el, illetve erősítse meg Skócia függetlenségét.
Aodh (Hugh, 1290–1333) még a grófi cím örököseként megkapta I. Róbert skót királytól Cromartyshire seriffségét és városát, Kirkcudbrightshire jövedelmeinek egyharmadát, továbbá különféle királyi adománylevelekkel Skye, Strathglass, Strathconan és más birtokok ura lett. Aodh I. Róbert bizalmasa volt, 1308-ban feleségül vette a király nővérét, Maud Bruce-t, közös gyerekük, William, követte apját a grófságban. A királyi családhoz való közelségét jelzni, hogy Dávid skót királyfi és az angol Johanna hercegnő 1324-es házassági megállapodásának egyik kezese volt. Második felesége Margaret Graham volt. A házassághoz szükséges egyházi felmentést XXII. János pápa adta meg. E házasságból származott Euphemia, aki előbb John Randolphnak, Moray 3. grófjának, majd Robert Stewartnak, a későbbi II. Róbert skót királynak lett a felesége. Hugh 1333. július 19-én, a Berwick melletti Halidon Hill-i csatában esett el. A tartalékot vezette Balliol szárnya ellen, de embereit visszaverték, ő maga pedig a harcban meghalt. Az angolok a holttestén megtalálták Szent Duthac ingét, amelynek csodatévő erőt tulajdonítottak, és visszajuttatták a taini szentélybe.
Uilleam III / William III (–1372) I. Róbert skót király unokaöccse és II. Dávid elsőfokú unokatestvére volt. Amikor apja a Halidon Hill-i csatában elesett, de Uilleam Norvégiában tartózkodott, és csak 1336-ban tért vissza, amikor ténylegesen birtokba vette a grófságot. Nem sokkal ezután hozzáfogott a még Fearchar mac an tSagairt által alapított fearni apátság újjáépítéséhez.
Pályafutása szorosan összefonódott II. Dávid korának háborúival. 1339-ben fontos szerepet játszott Perth visszafoglalásában. Embereivel elterelte a várost védő vízfolyást, és feltöltötte az árkot, ami megkönnyítette a skótok támadását és az angol helyőrség megadását. 1342-ben Kintailben adott földet Raghnall MacRuaidhrínak. 1346-ban azonban súlyos konfliktusba keveredett ezzel a vazallusával, és az elchói perjelségben megölte őt. A következményektől tartva visszavonult északra, és sok más északi főúr is követte, miközben II. Dávid délre vonult, ahol a Neville’s crossi csatában angol fogságba esett. A király távollétében Uilleam még egy ideig megőrizte tekintélyét. II. Dávid továbbra is számított rá mint a Forthtól északra fekvő területek főbírájára, de 1355-re a király bizalma megrendült benne, és leváltották e tisztségből.
1357-ben jelen volt azon a parlamenti ülésen, amely II. Dávid váltságdíjáról tárgyalt. A király szabadon bocsátását túszok biztosították, és köztük Uilleam, vagy talán fia neve is szerepelt. A király hazatérése utáni súlyos adók miatt 1366-ban a felföldi urak lázadásához csatlakozott féltestvérével, Hugh de Ross of Rarichies-szel együtt, majd 1368-ban békekötelezettséget kellett vállalnia. Első felesége Máire, Aonghus Óg Mac Domhnaill, a Szigetek ura leánya volt. Élete végén az öröklés kérdése került előtérbe, mert egyetlen fia, az ifjabb Uilleam beteges volt és 1357-ben meghalt. A gróf ezért 1350-ben úgy próbálta biztosítani a Ross-ház férfiági öröklését, hogy féltestvérét, Hugh of Rarichies tette volna meg örökösének. II. Dávid azonban úgy vélte kívánatosnak, hogy a grófságot Walter Leslie kapja, aki elvenné Uilleam leányát, Euphemiát. 1370. október 23-án Perthben novodamus-szal megerősítették Uilleamet Ross grófságában és Skye uradalmában, de azzal a feltétellel, hogy leányát Leslie-hez adja. Miután II. Dávid 1371-ben meghalt, Uilleam az új királyhoz, II. Róberthez is fordult segítségért, de eredménytelenül. 1372. február 9-én halt meg a ross-shire-i Denlyben. Vele kihalt Ross grófjainak Ó Beólláin-ága. Utóda – saját jogán – leánya, Euphemia és annak férje, Walter Leslie lett.
Euphemia I Leslie (1345–~1398) Ross mormaerje idősebb leánya volt. Első házasságába – apja akarata ellenére – II. Dávid skót király kényszerítette, aki grófi címet akart adományozni hívének, az Európában és az egyiptomi Alexandriában vívott harcokban hírnevet szerzett Walter de Leslie-nek. A házasság megkötésekor a grófi címet novodamus-szal újították meg, azaz Ross grófja visszaadta a királynak grófi címét, hogy az – módosított öröklési renddel visszakapja. Az eljárás bevett szokás volt a skót főrendnél. A király azzal a feltétellel erősítette meg Euphemia apja grófi címét, hogy az halála után Euphemiára és Leslie-re, az ő fiú és lány örököseire száll. Ross grófságának és Skye földjeinek adománylevele az ő javukra, valamint fiú- és leányági örököseik javára szólt. Euphemia pápai felmentéssel ment feleségül Leslie-hez, mert Walter Leslie korábban tiltott viszonyt folytatott egy nővel, aki Euphemiával a negyedfokú rokonságon belül állt. Leslie 1382-ben – még Euphemia életében – meghalt. II. Róbert skót király 1382-ben elrendelte fiának, Alexander Stewart, Buchan grófjának és Euphemia, Ross grófnőjének a házasságát. A házasság Alexander hatalmát látványosan megnövelte Észak-Skóciában, mert a férj jogán intézhette Ross ügyeit, legalábbis a grófnő élete idejére. Ross az ország egyik legnagyobb és stratégiailag fontos grófsága volt, és a királyi család egyik tagjának ilyen pozícióba helyezése a helyi és országos főúri érdekeket is sértett. Euphemia 1389 vége felé egyházi bíróság előtt hivatalos panaszt tett Alexander ellen házasságtörés miatt. VII. Kelemen ellenpápa felbontotta Alexander és Euphemia házasságát.
Alexander Leslie (1366–1402)Alexander Leslie anyjától örökölte Ross grófságát. Felesége Isabel Stewart, Robert Stewart, Albany hercege leánya volt. Egyetlen ismert gyermeke Euphemia II Leslie volt, aki apja halála után Ross grófnőjeként örökölte a címet. Alexander korai halálával Ross öröklése új, hosszan tartó hatalmi vitákba sodródott, amelyek később a Stewartok és a Szigetek Urai közti konfliktushoz vezettek.
Euphemia II Leslie (~1399–) három évesen örökölte a Ross grófnője címet. Egy 1405. július 11-i rendelettel nagyapja, Robert Stewart, Albany hercege lett a gyámja, Euphemia soha nem irányította Ross-shire-t. Stewart régensé választása után rávette, hogy a grófság örökösének második fiát, John Stewartot, Buchan grófját tegye meg. Ezt a lépést Domhnall of Islay, a Szigetek ura megtámadta, aki felesége, Mariota nevében igényelte a grófságot. A Stewartok és a Szigetek urai ellenséggé váltak, amely hosszú távon, jó pár csatán és háborún át a Szigetek uradalma megszűnéséhez vezetett. Euphemia a North Berwick apácakolostorába vonult vissza, ahol 1415-ben elhunyt. Egyes történeti források szerint púpos volt, „gyenge testalkatú, kicsi és torz”.
Mariota Leslie (–1440) anyja örököseként Ross grófságának jogait vitte magával házasságába. Domhnall (Donald) of Islay felesége lett, és ezzel a Domhnaill klán fő ága közvetlen örökjogot szerzett Rossra. Férje éppen erre a jogcímre támaszkodva lépett fel a XV. század elején Ross birtokáért, ami végül a skót főhatalommal (Stewartok) való konfliktushoz vezetett. Mariota személyében kapcsolódott össze a régi Ross-ház öröklése és a Szigetek Ura hatalma.

Alexander of Islay (1390–1449) a Szigetek ura volt, az életrajzát ott találja!
John of Islay (1434–1503) a a Szigetek ura volt, az életrajzát ott találja! A Ross grófja címétől és birtokaitól árulás miatt 1476-ban megfosztották.
A családfán azok a személyek szerepelnek, akik a cím öröklése, vagy más családokkal való kapcsolat miatt érdekesek. Jelmagyarázat:

James Stewart (1476–1504) III. Jakab skót király és Dániai Margit királyné második fia, aki keresztelője alkalmából Ormond márkijává tett az apja. Miután 1481-ben John, a Szigetek urát megfosztották Ross grófja címétől és birtokától, James Stewart Ross grófja lett. Ő volt apja kedvenc fia, még azt is megpróbálta elérni, hogy IV. Eduárd angol király leányát, Yorki Katalin angol királyi hercegnőt vegye feleségül. A forrás szerint az iránta mutatott apai kivételezés is hozzájárult ahhoz, hogy bátyja, a későbbi IV. Jakab fellázadt apjuk ellen.
Amikor bátyja IV. Jakab 1488-ban néven trónra lépett, James Stewart-ot Ross hercegévé emelte. A király ugyanakkor bizalmatlan maradt öccsével szemben. Ezért pár év múlva őt jelölte a St Andrews-i érsekség élére, részben azért, hogy távol tartsa az esetleges hatalmi törekvésektől. Mivel James még nem érte el a beiktatásához szükséges életkort, az érsekség jövedelmeit a király ellenőrizte. James 1502-ben Skócia lordkancellárja lett. Emellett 1500 és 1504 között Dunfermline commendatora volt. James Stewart 1504 januárjában halt meg huszonhét éves korában, kinevezett, de be nem iktatott érsekként.
Charles Stuart (1600–1649), később Anglia és a skótok királya
A skót Ross grófja cím nem tévesztendő össze az ír főrendben létrehozott alábbi címekkel:
{{cite journal}}: |access-date= requires |url= (súgó); More than one of |at= és |pages= specified (súgó){{cite book}}: |access-date= requires |url= (súgó)</ref>{{cite book}}: |edition= has extra text (súgó); Unknown parameter |others-reprint= ignored (súgó); Unknown parameter |year2= ignored (súgó){{cite book}}: |access-date= requires |url= (súgó)</ref>{{cite book}}: |access-date= requires |url= (súgó)