SMS St. Georg

SMS St. Georg
HajótípusPáncélos cirkáló
ÜzemeltetőAz Osztrák-Magyar haditengerészet zászlaja Császári és Királyi Haditengerészet
HajóosztályVI. Károly-osztály
Pályafutása
ÉpítőArsenal, Póla
Építés kezdete1901. március 11.
Vízre bocsátás1903. február 8.
Szolgálatba állítás1905. július 31.
Szolgálat vége1918
SorsaA háború végéig lakóhajó, majd az angoloknak ítélik, akik eladják lebontásra
Általános jellemzők
Vízkiszorítás7289,37 t/ 8069,88 t max
Hossz124,33 m
Szélesség19 m
Merülés6,87 m
Hajtómű12 Yarrow széntüzelésű kazán, 2 db álló, négyhengeres, háromszoros expanziójú (gőztágulású) gőzgép (15 000LE), két hajócsavarral
Sebesség22 csomó
Fegyverzet
  • 2 x 24 cm L/40 ágyúk, elöl ikertoronyban
  • 5 x 19 cm L/42 (4 db kazamatalöveg, 1 db egyeslöveg a fartoronyban)
  • 4 x 15 cm L/40 (kazamatalöveg)
  • 9 x 7 cm L/45
  • 8 x 4,7 cm L/45 gyorstüzelő ágyú
  • 2 x 45 cm víz alatti torpedóvetőcső
  • 1 x 7 cm légvédelmi löveg (1916-tól)
Páncélzat
  • ővpáncélzat: 165-211 mm
  • fedélzet: 35 - 46 - 60 mm
  • átlós válaszfalak: 190 mm
  • első barbetták: 210 mm
  • első torony: 50 - 160 - 200 mm
  • lövegkazamaták: 150 mm
  • parancsnoki torony: 125-210 mm
Legénység681 fő
A Wikimédia Commons tartalmaz SMS St. Georg témájú médiaállományokat.

Az SMS St. Georg, esetleg SMS Sankt Georg az osztrák-magyar haditengerészet páncélos cirkálója (németül Panzerkreuzer) volt az első világháború végéig, többnyire kisegítő bevetésekben vett részt, azonban számos éles alkalommal is a hadszíntérre vezényelték.

Építése

A hajó válaszként született arra az olasz flottaépítési programra, melynek keretében a Regia Marine egy három darabból álló páncélos cirkáló osztályt (Varese-osztály) építtetett 1898 és 1902 között. Az osztrák-magyar parlament 1900-ban döntött az építkezés megindításról, közös döntésben. Egy páncélos cirkáló-osztály építését határozták el, amely szintén három tagból állt, közte még az SMS Kaiser Karl VI. és az SMS Kaiserin und Königin Maria Theresia. A hajógerinc lefektetése 1901. március 11-én történt meg a pólai Arsenalban. Elég lassan elkészülő hajó volt, hiszen a vízrebocsátásig még két évet kellett várni, 1903. február 8-áig. A szolgálatba állás 1905. július 31-én történt meg. Az akkoriban szokásos szabályok szerint a hajó nagyszámú fegyverzetet kapott. Nevét Szent Györgyről, az ismert egyházi vértanúról kapta, természetesen németül.

Bevetések

Békeidőben

Háborúban

A zendülés végeztével a hajót kivonták az aktív szolgálatból és lakóhajónak alakították át Téodo közelében, amely állapot a háború végéig tartott. 1920 januárjában az antant tengerészeti döntőbizottság Nagy-Britanniának ítélte, amely eladta egy olasz vállalatnak, majd Tarantóban lebontották.

Egyéb

A hajó nevének írásmódja eltérhet a maitól, ugyanis sok helyen tévesen Sankt Georgként szerepel. Ez téves, az akkori írásmód szerint nem kell kiírni, így helyes a rövidítés. A hajó emlékére 2005-ben emlékérmet bocsátottak ki, amelyet Magyarországról is meg lehet rendelni.

Fordítás

Források