Történet
A csapatot 1904. május 4-én gelsenkircheni gimnazisták hozták létre Westfalia Schalke néven. A Schalke eredeti színei a vörös és a sárga voltak. 1912-ben egyesültek a Schalker Turnverein 1877 tornaklubbal, abból a célból, hogy indulhassanak a Westdeutscher Spiel-Verbandban, országrészük hivatalos bajnokságában. Egy átmeneti szakítás után a klubok 1924-ben váltak szét véglegesen, a futballcsapat ekkor vette fel ma is használt nevét, az FC Schalke 04-et. Alapszíneik a kék és a fehér lettek. Az 1920-as években a Die Knappen becenevet kapták, mivel - pár játékos mellett - a szurkolók többsége a gelsenkircheni szénbánya munkása volt. Nemsokára körzetük első osztályában - Westdeutsche Meisterschaft - játszottak, ahol rögtön az élmezőnybe kerültek. 1927-ben jutottak először a német bajnokság kieséses szakaszába. 1929 és 1933 között 4 WM bajnoki címet szereztek.
A harmadik birodalom évei alatt a Schalke a Gauliga Westfalenben szerepelt és annak mind a 11 idényét megnyerte. 1933 és 1944 között 9 német bajnoki döntőt játszottak, ebből haton diadalmaskodtak. A német kupában (Tschammer-Pokal) kevésbé voltak szerencsések, itt öt döntőn egy győzelmet szereztek: 1937-ben, a Fortuna Düsseldorf ellen.
A háború után a Schalke átmenetileg meggyengült, csak az 50-es években talált magára. 1955-ben a német kupa (DFB-Pokal) döntőjébe jutottak, ám alulmaradtak a Karlsruher SC-vel szemben. 1951-ben és 1958-ban megnyerték körzetük bajnokságát (Oberliga West), utóbbi alkalommal a német bajnoki címet is elhódították: a döntőben a Hamburger SV-t múlták felül 3-0-val.
1963-ban a Schalke bekerült az új, egységes német első osztály, a Bundesliga 16 csapata közé. A csapat - mely saját körzetében eddig nem kapott elég kihívást - nagyon megszenvedett az első években. Az 1964-65-ös idényt az utolsó helyen fejezték be és csak azért nem estek ki, mert a Bundesligát 18 csapatossá bővítették. A Schalke ezután lassú fejlődésen ment keresztül. 1969-ben elvesztették a német kupa döntőt. Az 1971-72-es Bundesliga idényt a második helyen fejezték be, emellett megnyerték a német kupát, a fináléban a Kaiserslauternt ütötték ki 5-0-ra. Az 1971-es német bunda-botrányban több Schalke játékos is érintett volt, egyeseket két évre is eltiltottak a profi labdarúgástól. 1973-ban a Schalke átköltözött a 70 ezer férőhelyes Parkstadionba. Az 1976-77-es idényben ismét a bajnokság második helyén végeztek.
A 80-as években jelentősen visszaeső a Schalke kétszer is kiesett a Bundesligából. 1991-ben jutottak vissza az élvonalba véglegesen. 1997-ben, Huub Stevens első edzősége alatt a Schalke megnyerte első nemzetközi tornáját: az UEFA-kupát. A Roda, a Trabzonspor, a Brugge, a Valencia és a Tenerife legyőzésével jutottak a döntőbe, ahol az Intert verték tizenegyesekkel.
A 2000-es években a Schalke ismét domináns csapattá vált. 2001-ben és 2002-ben is megnyerték a német kupát, 2005-ben alulmaradtak a döntőben a Bayern Münchennel szemben. 2001-ben a csapat a modern, 62 ezer férőhelyes Arena AufSchalke-be (jelenleg Veltins-Arena) költözött.
A 2000-2001-es idény bajnoki hajrája igen szoros volt. Az utolsó fordulóban a Schalke 5-3-ra verte az Unterhachingot, amivel bajnoknak érezhette magát, mivel a párhuzamosan futó Hamburg-Bayern München összecsapáson a hamburgiak szereztek vezetést a 90.percben. Több ezer Schalke szurkoló özönlötte el a pályát és ünnepelte csapata bajnoki trófeáját a lefújás után, amikor Hamburgban az utolsó másodpercekben szabadrúgásból egyenlített a Bayern München, ezzel a Schalkét ezüstérmes pozícióba taszítva. A Schalke drukkerek később a Meister des Herzen (A szívek bajnoka) címet adták csapatuknak.
2006 őszén az orosz óriáscég, a Gazprom lett a klub új szponzora. Az oroszok jelentős pénzekkel támogatták a csapatot, akik rendre az élmezőnyben végeztek. 2000 és 2010 között 4 alkalommal végeztek a bajnokság második helyén. 2011-ben a Duisburg legyőzésével megszerezték 5. német kupa trófeájukat.
A 2010-2011-es idényben a Bajnokok ligájában egészen az elődöntőig jutott a csapat, miután a B csoportot megnyerve búcsúztatták a spanyol Valenciát a nyolcaddöntőben és az olasz Internazionale FC-t a negyeddöntőben. A menetelésnek az angol Manchester United vetett végett kettős győzelemmel.
Dimitrios Grammozis
Horst Heldt
.svg){kind=small}
