| Chemnitz | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Tartomány | Szászország | ||
| Rang | járási jogú város | ||
| Alapítás éve | 1143 | ||
| Polgármester | Barbara Ludwig (SPD) | ||
| Irányítószám | 09001-09247 | ||
| Körzethívószám |
| ||
| Rendszám | C | ||
| Testvérvárosok | Lista
| ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 247 252 fő (2025. dec. 31.) | ||
| Népsűrűség | 1101 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 267 m | ||
| Terület | 220,85 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
![]() | |||
| Elhelyezkedése Szászország térképén | |||
| Chemnitz weboldala | |||
![]() | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Chemnitz témájú médiaállományokat. | |||

Chemnitz (IPA: [ˈkʰɛmnɪʦ] ⓘ, csehül: Saská Kamenice; 1953–1990 között Karl-Marx-Stadt) város Németországban, Szászországban, az Érchegység északi lábánál. 245 000 lakosával Lipcse és Drezda után Szászország harmadik legnépesebb városa, az azonos nevű kormányzati körzet székhelye, Lipcsével és Drezdával együtt a 3,5 milliós „Szász-háromszög” része.
A várost írásos forrásban először 1143-ban említik. Népessége 1883-ra már elérte a 100 000 főt, a 20. század elejére Németország egyik legfontosabb iparvárosává fejlődött. A második világháború után az NDK-hoz került. 1953-ban Marx Károly nevét vette fel, majd az újraegyesítés után eredeti nevén szervezték járási jogú várossá. Lakosainak száma 247 252 fő (2025. december 31.).
Chemnitz ma Németország keleti részének egyik legfontosabb gazdasági, kulturális és tudományos központja. Gazdaságának alapját a szolgáltatószektor és az ipar képezi. A tudományos élet a Chemnitzi Műszaki Egyetem körül összpontosul.
Chemnitz város nevét a rajta keresztülfolyó Chemnitz folyóról kapta, amely a Zwickaui-Mulde egyik kis mellékfolyója. Maga a „Chemnitz” szó a szorb „Kamjenica” szóból ered, melynek jelentése „köves patak”. Cseh neve (Saská) Kamenice, a szorbok a Kamjenica nevet használják.
Chemnitz az Érchegység-medencében fekszik mintegy 300 méterrel a tengerszint felett, délről az Érchegység nyúlványai, északról a Közép-szász dombság határolja. A várost átszelő Chemnitz folyó széles völgyet vájt ki, amely kedvezett a település kialakulásának. A folyó két nagyobb patak (keletről a Zwönitz, nyugatról a Würschnitz) összefolyásából jön létre, emellett számos kisebb patak táplálja.
Chemnitz geológiai bázisát három nagyobb egységre lehet osztani. Az északi és északkeleti városrészek a Közép-szász dombság Glauchau és Döbeln közötti területéről benyúló granulithegységen fekszenek, amelynek kőzete, a granulit, prekambriumi üledékes kőzetek metamorfózisával keletkezett. Ez az északi-északkeleti földrajzi egység további részekre tagolódik, úgymint: Auerswaldi löszdombság, alsó Chemnitz-medence, Wittgensdorfi lösztábla és Röhrsdorfi paladombság.
A városon az itt 7-8 kilométeresre szűkülő Érchegység-medence északkelet-délnyugat irányban húzódik keresztül. A medencében található a Beutenberg (420,9 m), amely északkeletről határolja a várost. A medence uralkodó kőzettípusa a felső karbon és alsó perm idejéből származó üledékes kőzetek mellett a tufa és a löszagyag. Részegységei: Zschopau-Hochtalboden, Kohlung-tábla, Zeisigwald-Struth-dombság, Chemnitz-völgy, Chemnitz-Terrassenriedel, Siegmar-Bornai dombvidék, Neukircheni dombság és Alsó-Würschnitz-völgy.
Az Érchegység északi lejtőinek jellegzetes geológiai formája Chemnitz környékén mutatkozik meg a legtisztábban. Ebben az eubai Galgenberg hegy (471 m) és a klaffenbachi Adelsberg (508 m) vonalától délre eső földtani egységben az agyagpala-jellegű fillit és az ártéri üledékek uralkodnak. Ez a Zwönitz és Würschnitz völgyei által szabdalt lépcső 500-550-méteres magasságot ér el a Chemnitz folyó összefolyásától délnyugatra. Itt található a város legmagasabb pontja, a Klaffenbacher Höhe (523 m). A terület tovább tagolható a következő földrajzi egységekre: Érchegység északi határlépcső, Alsó-Zwönitz-völgy, harthaui Würschnitz-völgy, berbisdorfi Riedelgebiet, dittersdorfi Riedelgebiet.
Miután több települést is a városhoz csatoltak, Chemnitznek nincs egységes településszerkezete. Mindenekelőtt keleten jellemző, hogy a falusias városrészek elkülönülnek a belvárostól, míg nyugaton a városhatáron is túlnyúlik Limbach-Oberfrohna és Hohenstein-Ernstthal irányába.
Chemnitzet a következő városok és községek határolják (északkeletről indulva az óramutató járásának megfelelően):
Chemnitznek 39 városrésze van. Ezek közül nyolc (nevezetesen: Einsiedel, Euba, Grüna, Klaffenbach, Kleinolbersdorf-Altenhain, Mittelbach, Röhrsdorf és Wittgensdorf) a szászországi településrendelet 65–68. paragrafusa értelmében egyúttal helység is. Ezeket a településrészeket a kilencvenes években, az utolsó bővítés alkalmával csatolták Chemnitzhez, emiatt élveznek különleges jogokat a többi településrésszel szemben: saját tanácsuk van lélekszámtól függően 10-16 taggal és egy elnökkel. Feladatuk elsősorban a helységgel kapcsolatos ügyek meghallgatása, a végső döntés joga azonban Chemnitz város tanácsáé.
A városrészek hivatalos számozásának elve a következő:

| A városrészek és hivatalos számozásuk: Adelsberg (25) | Kleinolbersdorf-Altenhain ¹ (26) Lutherviertel (22) ¹ egyúttal helyiség is |
Chemnitz a mérsékelt öv nedves kontinentális éghajlati zónájába esik. 1961 és 1990 közötti mérési átlagot alapul véve június és július a legmelegebb hónap 16,6 és 16,4 °C havi átlag középhőmérséklettel; ugyanez az érték januárban a legalacsonyabb (1,2 °C). Az évi középhőmérséklet 7,9 °C. A napi középhőmérséklet januárban 0 és -2 °C, júliusban 16 és 18 °C közé esik. A napsütéses órák száma évente átlagosan 1530 óra, júliusban 200 óra, így ez a legnapsütésesebb hónap.
Mivel a város az Érchegység uralkodó szélirány felőli oldalán fekszik, a csapadék mennyisége viszonylag magas. Az éves csapadékmennyiség 650–800 mm közötti. Küchwaldban (Schloßchemnitz városrész) a fenti időintervallumban 775 mm volt az éves csapadékátlag. A legcsapadékosabb hónap a június (85–90 mm), a legszárazabb a február (35–45 mm).
Chemnitz főleg mint iparváros ismert, illetve mint a néhai NDK mintavárosa, ma is főleg ennek a kornak az emlékei meghatározóak. A középkorban a textilipara, valamint a bányászata volt meghatározó, mely a mai napig prosperál, az ipari forradalom idején pedig gyorsan fejlődésnek indult, ezért is kapta a „Szászországi Manchester” becenevet. A második világháború során légibombázások célpontja volt, éppen az ipari jelentősége miatt. A város nagy része ekkor gyakorlatilag megsemmisült, de a háborút követően, miután Kelet-Németország része lett hamar újjáépült. 1953-ban nevezték át Karl-Marx-Stadtra, Karl Marx előtti tiszteletből; a városban található a világ második legnagyobb fejszobra 1971-ből, mely természetesen Marxot ábrázolja. Az ipari tevékenység volt ezután is meghatározó, majd Németország újraegyesítése után visszakapta eredeti nevét. A városban a rendszerváltás után is jelentős popkultúrális tényező maradt Marx, akiről még egy helyi kólát is elneveztek, miközben a kommunista időszak szocreál építészete is sok helyen fennmaradt. A város 2025-ben elnyerte az Európa kulturális fővárosa címet is, miután az ipar szerepének mérséklődése után kulturálisan is sokat fejlődött.
A város helyi közlekedési szolgáltatója, a CVAG (Chemnitzer Verkehrs AG) kiterjedt busz és villamoshálózatot üzemeltet.