Nevének eredete
Először 1309-ben említették, Subcastro Petri ('Péterváralja') néven, amely Pétervárára utalt. A jelek szerint azonban a Szászsebessel párhuzamos név ragadt meg, amelyet középkori szász lakóitól kaphatott. (Először latinul, 1382-ben: Sebes Minor, majd magyarul, 1384-ben: Kyssebes.) A szász lakosságot felváltó románok ezt a nevet adaptálták az -el román kicsinyítő képzővel (első említése 1607-ből: Sebesel). Mai magyar neve a román névből keletkezett népetimológiával, és már 1639-ből adatolható: Sebeshely. Lakóinak helyi megnevezése șighișeni.
Története
1277 előtt a vízaknai Péter geréb, a Péterfalviak őse alapította szász lakossággal és építette a róla elnevezett Pétervárát az egyik környékbeli hegyen. (Róla kapta a nevét Péterfalva is.) A várat a király parancsára 1280-ban lerombolták, mert birtokosa a környék fosztogatására használta. A Királyföld megszerveződése után vármegyei területen maradt és a továbbiakban (egészen 1876-ig) Fehér, majd Alsó-Fehér vármegye Szászsebesszék, Szászvárosszék és Szelistyeszék által közrefogott exklávéjához tartozott. 1324-ben a kelneki gerébek birtokába került, majd Zsigmond 1403-ban az akkor még szász lakosságú jobbágyfalut a segesvári Mihálynak és Salamonnak adományozta. 1446-ban említik a birtokához tartozó három környékbeli román falut, Kákovát, Nekfalw-t és Slavendorf-ot. 1503-ban ismét a kelneki Gerébek bírták uradalmát, de állandó perek tárgya volt. 1514-ben a gyulafehérvári káptalan kapta meg Szapolyai Jánostól. 1538-ban már biztosan román lakosságú volt. 1570-ben Szászcsórral együtt a szászsebesi magisztrátusé lett, majd Bocskai István 1606-ban Pernyeszi Gábornak adta.
Román lakói egy 1681-es feljegyzés szerint főként pásztorkodásból éltek. Többek között a vajdahunyadi uradalom hegyein legeltettek, de transzhumáló pásztorkodást is folytattak; nyájaikat a Duna völgyébe vagy Dobrudzsába hajtották telelni. A gazdálkodásáról fennmaradt adatok módos faluról tanúskodnak, és máig a környék egyik élen járó falujaként tartják számon. Utolsó feudális földesurai, gr. Rhédey János és br. Kemény Miklós birtokukat eladták Johann Erdt péterfalvi papírgyárosnak, akitől 1886-ban Potocki János, majd a péterfalvi szász község vásárolta meg. Az 1880-as években végrehajtott tagosítás folyamán lakói hozzájutottak a Rekittai-pataktól északra fekvő, korábban Péterfalvához tartozó földekhez. 1890 körül a módosabb sebeshelyi gazdák megvásárolták a Șermag nevű határrészt, majd 1893 és az első világháború között a Țăț-hegy tervezett megvásárlása osztotta meg a falu közvéleményét. Az ortodox egyházközség 1905 és 1911 között „mintaiskolát” épített.
1876-ban Szeben vármegyéhez csatolták. Egy Bocuzé nevű francia vállalkozó aranymosás céljára vállalatot alapított és három mérnökkel 1909 és 11 között medencéket és vízgyűjtő csatornákat ásatott a községtől bérelt Șermag falurészen. Csak a világháború húzta keresztbe számításait. 1937–39-ben a falusiak hangadó része legionárius érzelmű volt és a németekkel szimpatizált. A Valea Beiului-ban élő, román anyanyelvű (beás) cigányok korábban aranyat mostak és különböző faeszközöket, kosarakat, seprűt készítettek, melyekért cserébe a község biztosította nekik a favágás jogát. A helyi emlékezet szerint 1960-ban történt az első verekedés a faluban románok és cigányok között.
.jpg)
Románia
é. sz. 45° 53′ 16″, k. h. 23° 33′ 56″45.887679°N 23.565654°EKoordináták: é. sz. 45° 53′ 16″, k. h. 23° 33′ 56″45.887679°N 23.565654°E
.svg){kind=small}