| Slambuc | |
| Más néven | öhöm, öreglebbencs |
| Nemzet, ország | Magyar |
| Alapanyagok | Lebbencstészta, burgonya, esetleg füstölt szalonna és/vagy szalonnabőr |
| Fűszerek | zöldpaprika, hagyma, őrölt paprika, só, bors |
A slambuc lebbencstésztából és krumpliból készülő, sokszor szalonnával ízesített pásztorétel. Hagyományosan bográcsban főzik. Rengeteg változata van, pirospaprika nélkül mezítlábasnak nevezik. A bográcsban készítettet van, aki többször átforgatja, ekkor a bogrács oldalára, aljára lepirul, levét elfőzik. Ezért a másik neve az öhöm.
A slambuc hajdú-bihari tájjellegű étel, valószínűleg a Hortobágyon készíthették először. A Hortobágyon kívül a megye többi részén is ismerik és készítik (pl. Hajdúszoboszlón, Hajdúböszörményben, Derecskén, Konyáron, Sárrétudvariban, Létán, Komádiban, Pocsajban stb.). Az ország többi részén is főznek hasonló ételeket, azokat azonban más névvel illetik és elkészítési módjuk is kisebb-nagyobb mértékben eltér. A régi, 32 lapos magyar kártya lapjainak egymásra pakolásával számolták az étel megforgatását a pásztorok. Forgatás után, amikor felszuszogott az étel, leraktak egy kártyalapot, és megforgatták ismét azt. Ahány lap, annyi forgatás szükségeltetett a "szuszóka", vagy ahogyan mindenki ismeri, a slambuc elkészüléséhez.
A slambucot nem szabad összetéveszteni a krumplis tésztával, melyet igen sok helyen „grenadiermarsch”-nak hívnak.
A következő neveken is ismerik: öreglebbencs, öhöm, öhön, handabakáré, galaburgyi, galabugyri, betyáros, topogó, tanyai levetlen, tésztakása, cserászka.
A slambuc többféleképpen is készíthető, általában apróra vágott szalonnát használnak, hagymát és paprikát fonnyasztanak, pirospaprikát, majd burgonyát tesznek hozzá és vízben összefőzik. Később teszik hozzá a tésztát. Van olyan változata is, amelyikben a tésztát a zsiradékban először megpirítják. Tálalás előtt tepertővel szórják meg, de ez elhagyható.
Dr. Ecsedi István etnográfus 1935-ös feljegyzése szerint elkészítési módja:
{{cite journal}}: Cite journal requires |journal= (súgó)