Munkássága
Első, Apartness (Távolság) című írása 1965-ben jelent meg az Analog Science Fiction magazinban. Ezt követően, az 1960-as években és az 1970-es évek elején számos írása jelent meg sci-fi magazinokban, többek között a Grimm’s World (Grimm világa) (1969) és a The Witling (Okostojás) (1975) című novellái.
A True Names (Igaz nevek) című 1982-ben megjelent művéért kapta az első nagyobb elismerést. Ez egyike az első történekeknek, amelyekben a kibertér – ami később központi szerepet játszott William Gibson, Neal Stephenson és más cyberpunk írók történeteiben – fogalma teljesen kidolgozottan jelenik meg.
Következő két regénye, The Peace War (A béke háború) (1984) és a Marooned in Realtime (A valós idő foglyai) (1986) – többek között – áthatolhatatlan energiamezőket létrehozó technológiák hatásaival foglalkozik. E két írás alakította ki Vinge-ről a ötleteit kiemelkedően kreatívan, logikusan és újszerűen felhasználó író képét. Mindkét könyvét nevezték Hugo-díjra, de akkor azokat William Gibson és Orson Scott Card kapta.
E két regény és a True Names kihangsúlyozta Vinge érdeklődését a technológiai szingularitás iránt. A True Names egy a Szingularitáshoz nagyon közel álló világban játszódik. A The Peace War világában a Szingularitást az említett energiamezőkkel tudták elhalasztani, míg a Marooned in Realtime egy csoport történetét írja le, akiknek sikerült a Szingularitás hatását elkerülni.
Vinge 1992-ben kapta meg első Hugo-díját az A Fire Upon the Deep című regényéért. A történet egy olyan galaxisban játszódik amely „gondolati zónákra” osztódik. Minél távolabb kerülünk a galaxis középpontjától, annál magasabb szintű technológiákat érhetünk el, mert egyre nagyobb sebességű – egy határ után a fénysebességnél is nagyobb – információátvitel válik lehetővé. A Föld a „lassú zónában” helyezkedik el, ahol a fénysebesség nem léphető át. A könyv nagyobb része viszont az „Odaát” (The Beyond) nevű zónában játszódik, ahol a fénysebesség átléphető, de a Szingularitás még itt sem következhet be, mivel ahhoz még nagyobb sebességű információátvitelre lenne szükség. (Ilyen zóna is megjelenik a könyvben.) Ebben az univerzumban Vinge egy hagyományos sci-fi-t írhatott anélkül, hogy ellentmondjon saját elképzelésének a technológiai fejlődésről, mely szerint a könyvben szereplő technológiáknak ki kellene váltaniuk a Szingularitást. A könyv számos más új ötletet is tartalmaz, egy egyedien gazdag és összetett univerzumot és történetet mutatva be.
Az A Deepness in the Sky (Mélység az égben) (1999) az A Fire Upon the Deep története előtt játszódik 30 000 évvel. Több, egymással versengő csoport történetét írja le, ahogy azok a Lassú Zónában egy technológiailag gyorsan fejlődő idegen kultúra kihasználásáért küzdenek. Az A Deepness in the Sky 2000-ben kapott Hugo-díjat.
Szintén Hugo-díjat kapott a Fast Times at Fairmont High (Gyors idők a Fermontban) (2002) című novellájáért, The Cookie Monster (Sütiszörny) (2004) című kisregényéért, valamint a Rainbows End (A szivárvány tövében) című regényéért. Ez utóbbi műve a Locus-díjat is elnyerte.
Vinge 2002-ben hagyta abba a tanítást a San Diegó-i állami egyetemen, azóta idejét az írásnak szenteli.
Volt felesége, Joan D. Vinge , akitől 1979-ben vált el, szintén ismert sci-fi-író.
