Viola da gamba

 Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.
Gamba, viola da gamba
Más nyelveken
angol: viol
francia: viole (de gambe)
német Viola da gamba
olasz: viola da gamba
Besorolás
húros hangszer
vonós hangszer
gamba család
Sachs–Hornbostel-féle osztályozás321.322-71
Rokon hangszerekcselló, baryton, lira da braccio, lira da gamba, viola bastarda, viola d’amore,
Hangminta
Hangszerjátékosgambás, csellista, nagybőgős
A Wikimédia Commons tartalmaz Gamba, viola da gamba témájú médiaállományokat.
Gambák különböző méretű változatai (1–3) és a basszusgamba, avagy violone

A viola da gamba (olasz elnevezés, magyar fordítása kb. ’térdhegedű’) vagy röviden gamba, esetleg viol (angolul) egy vonós hangszer, amely hat, egymástól kvartra (középen egyikük tercre hangolt) hangolt húrral van ellátva. A hangszer egyenesen a vihuelától és a rebektől származik, kb. 1400 körül fejlődött ki, a reneszánsz, illetve barokk zene egyik fő hangszere volt.

A gamba megnevezést használhatjuk a konkrét hangszer, de a teljes gamba család megnevezésére is.

A gambák története

A gambák gyökerét a vihuelánál kereshetjük. A hangszer valószínűleg úgy alakult ki, hogy egyesek a hangszerüket vonóhúzással szólaltatták meg, pengetés helyett. Ez a folyamat egy teljesen új hangszer kifejlődéséhez vezetett, ami igen szoros rokonságban állt a vihuelával: a lapos hátlap, az érintők és az íves húrláb, a különbség csak annyi, hogy ez már vonós hangszer, nem pengetős (a hangszer spanyol neve ezért vihuela de arco). Később a ferde, a mai csellóéhoz hasonló tartásra változott, innen a térdhegedű megnevezés.

Nevének fordításával ellentétben csak távoli rokona a hegedűcsaládnak, bár néhány írás szerint a gambák a mai modern hegedűcsalád tagjainak az előfutárai; ez nem így van, mert a hegedű és társai sok mindenben különböznek a gambáktól (lásd viola da braccio).

Az egyik legkorábbi ábrázolása egy Lorenzo Costa által készített oltáron van, amely a bolognai San Giovanni in Monte templomában van. Ezt a képet, amelyen két gyerek gambázik, 1497-re datálják.

A 17. század végére a gambák kezdtek teljesen kiveszni (még körülbelül egy évszázadig mint műkedvelő hangszer maradtak meg), egyedül basszus változata, a violone maradt fenn tovább.

Főbb művek gambákra

Felépítése

Különbségek a hegedűcsalád és a gambacsalád tagjai között

A legelterjedtebb gamba hangolása

Méretek és hangolás

A 16–18. században épített viola da gambák összesen hét nagy csoportra oszthatók méret és hangolás szerint:

sopranino ~ szoprán ~ alt ~ tenor ~ basszus ~ kontrabasszus ~ szubkontrabasszus ~
16. századi elnevezés - diszkant ~ alt ~ és tenor ~ (méretbeli különbség, azonos hangolás) tenorbasszus ~ - - -
Praetorius szerint - - cant ~ vagy violetta picc(i)ola tenoralt ~ kisbasszus ~ violone, nagybasszus ~, kontrabasszus ~ nagyon nagy basszus ~
17–18. századi elnevezés pardessus de ~ dessus de ~ - basse de ~ - - -

A hangolást különböző zenetörténészek máshogy ítélik meg. A legelfogadottabbak Michael Praetorius Syntagma Musiciumjában, illetve Jambe de Fer: Zene összegzése című művében található.

További információk