Thomas Woodrow Wilson

Wilson véleménye a háború kitörésének okairól

Történelemtanári megállapítása szerint a háború így tört ki: Szerbia egy városában meggyilkolták az Osztrák-ház egyik hercegét. Szerbia Európa egy kis királysága. Nem volt olyan ereje, hogy a nagyhatalmak bármelyikének is félnie kellett volna tőle, és Németország, valamint mindazok, akik vele összeesküdtek, ebben a gyilkosságban találtak ürügyet arra, hogy jogtalan követeléseket támasszanak a gyönge és védtelen Szerb Királyság ellen.

Ez volt az Egyesült Államok elnökének véleménye a háború kitöréséről. De ha elemezzük Wilson beszédét, sok hibát és kitalált dolgot találunk.

1. Az „Osztrák-ház egyik hercege” nem herceg volt, hanem főherceg és trónörökös.
2. A gyilkosság nem „Szerbia egyik városában”, hanem Szarajevóban, amely Boszniában lévén az akkori Osztrák–Magyar Monarchia területén feküdt.

Wilson nyilatkozatai

Thomas Woodrow Wilson véleménye gyökeresen megváltozott a háború során.

• Január 9.: A béke harcosa vagyok!
• Január 31.: Amerika küldetése a béke küldetése.
• Január 31.: A mi kormányunk a nép kormánya, és a nép nem akar háborút.
• Február 26.: Amerikának nem szabad beavatkoznia a háborúba.
• Március 8.: elfogadta az úgynevezett House–Grey-memorandumot(wd), amely szerint az Egyesült Államok kötelezettséget vállal, és belép a háborúba.

Wilson elnök 14 pontja

Bővebben: Wilson elnök 14 pontja

1. Nincs többé titkos diplomácia.
2. A tengerek és a kereskedelem szabadsága.
3. A lehetőségekhez mérten az összes gazdasági megszorítás elhárítása.
4. Leszerelési-egyezmény.
5. Minden gyarmati igény pártatlan szabályozása.
6. A központi hatalmak által megszállt orosz területek kiürítése.
7. Belgium helyreállítása.
8. A megszállt francia területek kiürítése, Elzász és Lotaringia Franciaországhoz csatolása.
9. Az olasz határokkal kapcsolatos konfliktusok rendezése a jól meghatározható nemzeti határoknak megfelelően.
10. Az Osztrák–Magyar Monarchia népeinek szabad fejlődése.
11. Románia, Szerbia (kijárattal a tengerhez) és Montenegró kiürítése és visszatérítése.
12. Az Oszmán Birodalom szabad fejlődése és a Dardanellák megnyitása.
13. Egy független lengyel állam létrehozása, beleszámítva minden olyan területet, amelyeket kétségtelenül lengyel lakosság lakik, szabad kijárattal a tengerhez.
14. A nemzetek általános összefogása a politikai függetlenség és területi sérthetetlenség biztosítására (a Népszövetség alapgondolata, az annexió (bekebelezés) tilalma, nemzetek önrendelkezési joga).

A pontok közül néhányat, mint például a nemzetek önrendelkezési jogát, több állam nem tartotta be kisebbségeire nézve, különösen igaz ez az első világháború után a trianoni határon kívülre rekedt magyarokra. Róth Ottó a többnemzetiségű Bánságban próbálta a wilsoni pontoknak megfelelően megszervezni az ún. Bánáti Köztársaságot. Az önrendelkezési jog elvével mások máshol viszont igyekeztek visszaélni, erre példa a Vendvidéki Köztársaság kálváriája 1919-ben.