Joe Biden

Joseph Robinette Biden, Jr. (IPA: ˈˈd͡ʒəʊzəf ˌrɒbᵻˈnɛt ˈbaɪdən) vagy röviden csak Joe Biden (Scranton, Pennsylvania, 1942. november 20. –) amerikai politikus, az Amerikai Egyesült Államok 46. elnöke, beiktatására 2021. január 20-án került sor. 2009. és 2017. január 20-a között az ország alelnöke volt Barack Obama elnöksége alatt.

Több mint három évtizeden keresztül volt Delaware állam szenátora, mely tisztségre 1972-ben választották meg először. Az évek során hatszor választották újra, míg 2009-ben alelnök nem lett. Elnöke volt a szenátus külpolitikai és igazságügyi bizottságának, számos kiemelkedő fontosságú törvény fűződik a nevéhez, többek között az általa előterjesztett 1994-es „büntetőjogi törvény”, amit „Biden-törvény” néven is emlegetnek.

Biden az 1988-as és a 2008-as elnökválasztást megelőzően is beszállt pártja előválasztási versengésébe, de végül mindkét alkalommal visszalépett a jelöltségtől. A 2020-as amerikai elnökválasztáson Donald Trump hivatalban lévő elnök ellen indult a Demokrata Párt színeiben, és megnyerte a választást. Alelnöke Kamala Harris, az Egyesült Államok első női alelnöke.

Élete és pályafutása

Fiatalkora (1942–1965)

A tízéves Joe (1953)

Szülei Catherine Eugenia (Jean) Biden (születési nevén Finnegan) (1917–2010) és Joseph Robinette Biden Sr. (1915–2002). Egy lánytestvére van, Valerie, valamint két fiútestvére, Francis és James. Édesanyja ír felmenőkkel rendelkezett, édesapja szülei (Mary Elizabeth Robinette és Joseph H. Biden) angol, francia és ír felmenőkkel.

A család jómódban élt, míg Biden apja üzleti vállalkozásai sikeresen futottak Scrantonban. Az 1950-es évek gazdasági válsága miatt azonban nem talált munkát, így a család egy ideig Biden anyai nagyszüleinél kényszerült lakni. 1953-ban Wilmingtonba, Delaware államba költöztek, ahol Biden apja használtautó-kereskedéssel foglalkozott.

A claymonti Archmere Középiskolában halfback és wide receiver poziciókban játszott az iskolai amerikaifutball-csapatban, kimagasló teljesítménnyel, emellett pedig baseballozott is. Nem volt jó tanuló, de tehetsége volt a vezetés iránt, így a középiskolai éveiben osztályelnök volt. 1961-ben érettségizett.

Jogi egyetemi évei, korai pályafutása (1966–1972)

A newarki Delaware-i Egyetemen az első évben még futballozott, 1965-ben pedig alapdiplomát szerzett történelem és politikatudomány szakon, valamint anglisztika minoron, középszerű (C) minősítéssel.

1965-ben

Biden tanulmányait a Syracuse-i Egyetem jogi karán folytatta, ahol 1968-ban diplomázott, majd 1969-ben a delaware-i ügyvédi kamara tagja lett. Elsőéves hallgató korában plágiummal vádolták, amikor egy vizsgán egy 15 oldalas cikkből öt oldalt kimásolt. Végül megengedték neki, hogy a kurzust megismételje.

Diákévei alatt ötször mentették fel a vietnámi katonai szolgálat alól; az utolsót 1968-ban kapta azon az alapon, hogy tizenéves korában asztmában szenvedett.

1968-ban egy wilmingtoni ügyvédi irodánál volt ügyvédjelölt, melynek vezetője a republikánus William Prickett volt. Később úgy nyilatkozott, „republikánusnak vallottam magam”.

Nem értett egyet az akkori delaware-i demokrata kormányzó, Charles L. Terry konzervatív faji politikájával és a liberálisabb nézeteket valló republikánus Russell W. Petersont támogatta, aki 1968-ban legyőzte Terryt. A helyi republikánusok szerették volna soraikban tudni, azonban inkább függetlenként regisztrálta magát, mert nem kedvelte a republikánus elnökjelöltet, Richard Nixont.

1969-ben először kirendelt védőügyvédként dolgozott, majd egy olyan ügyvédi irodánál, amelyet egy helyi aktív demokrata vezetett, aki jelölte Bident a Demokrata Fórumba, melynek célja a párt megreformálása volt. Így Biden demokrata lett. Saját ügyvédi irodát hozott létre egy másik ügyvéddel közösen. A társasági jog azonban nem érdekelte, a büntetőjog pedig nem fizetett jól. Jövedelme kiegészítéseként ingatlankezeléssel foglalkozott.

1969-ben megválasztották New Castle megye megyei tanácsába. 1972-ig volt itt tanácstag, miközben mellette ügyvédként dolgozott.

Biden 1973-ban

1972-ben a republikánus J. Caleb Boggs ellen indult a szenátori címért, ő volt az egyetlen demokrata, aki hajlandó volt kiállni ellene. Kampányához alig volt pénze, és nem adtak sok esélyt neki a győzelemre. A kampányban a családja segített, szemtől-szemben találkoztak a szavazókkal és szórólapot osztottak; Delaware állam mérete miatt működhetett ez a hozzáállás. Az AFL–CIO és Patrick Caddell demokrata közvélemény-kutató nyújtott neki némi segítséget. Programja a következő témákra fókuszált: a vietnámi háború megszüntetése, környezetvédelem, polgárjogok, adó- és egészségügyi reform, és az általános változás szükségessége a nép elégedetlensége miatt. A választások előtt pár hónappal még 30 százalékponton állt, de energiájának, vonzó, fiatal családjának és a szavazókhoz való érzelmi viszonyulásának köszönhetően a szavazatok 50,5%-át szerezte meg.

Amikor 1973-ban, harmincéves korában elfoglalta pozícióját Washingtonban, ő volt a hatodik legfiatalabb szenátor az amerikai szenátus történelmében.

Szenátorként (1973–2009)

Biden és Jimmy Carter

Szenátori pályafutása kezdetén Biden a fogyasztóvédelemre és a környezetvédelemre koncentrált, valamint a kormány nagyobb elszámoltathatóságát szorgalmazta. Egy 1974-es interjúban úgy nyilatkozott, hogy liberálisnak tartja magát a polgárjogok, szabadságjogok, az idősek problémái, valamint az egészségügy tekintetében, de konzervatívnak olyan témákban, mint az abortusz vagy a hadkötelezettség terén.

Az 1970-es években Biden először támogatta a deszegregációs buszoztatást, mint az iskolai szegregáció de jure megoldását, később azonban mégis a buszoztatás ellen küzdött éveken át.

Szenátori pályafutása első évtizedében a fegyverzet-ellenőrzésre koncentrált. 1975-ben lett a külpolitikai bizottság tagja. Miután a kongresszus nem ratifikálta a SALT–2 egyezményt, amelyet 1979-ben Jimmy Carter és Leonyid Brezsnyev írt alá, Biden találkozott Andrej Gromiko külügyminiszterrel, előadta az amerikai aggályokat, és sikerült változásokat kieszközölnie az egyezmény azon kitételeinél, amelyekkel kapcsolatban a külügyi bizottságnak ellenvetései voltak. Amikor a Reagan-kormány tágan kívánta értelmezni az 1972-es SALT–1 egyezményt a csillagháborús terv fejlesztéséhez, Biden az egyezmény szigorú betartása mellett volt. Élesen bírálta George Shultz külügyminisztert, amiért a kormány támogatta Dél-Afrikát, az apartheid-politikájuk ellenére. 1997-ben ellenzéki korelnöke lett a bizottságnak, 2001 és 2003, valamint 2007 és 2009 között pedig az elnöke volt. Általában liberális internacionalista elveket vallott.

Biden 1981 és 1987 között a szenátus igazságügyi bizottságának ellenzéki korelnöke volt, majd 1987 és 1995 között a bizottság elnöki posztját töltötte be. Nevéhez fűződik többek között az 1994-es „büntetőjogi törvény” (Violent Crime Control and Law Enforcement Act of 1994). Ennek része volt többek között a szövetségi automatafegyver-tilalom, amely megtiltotta az automata, illetve félautomata fegyverek polgári célra történő gyártását, ugyanakkor számos kiskaput hagyott a gyártók számára. Ugyanebben a törvénycsomagban kapott helyet a nők elleni erőszakról rendelkező jogszabály is. Utóbbit Biden a legjelentősebb törvényjavaslatának tartja.

Biden indult az 1988-as amerikai elnökválasztáson, ahol eleinte erős jelöltnek számított. Később azonban több botrány is történt a személye körül. Megvádolták, hogy plagizálta a brit Munkáspárt vezetője, Neil Kinnock beszédét, valamint több alkalommal használt fel korábbi beszédeiben is részleteket Robert F. Kennedy, illetve John F. Kennedy és Hubert Humphrey beszédeiből. Nem sokkal később került napvilágra, hogy még a jogi egyetemen forráshivatkozás nélkül idézett egy beadandóban, ami miatt a kurzust meg kellett ismételnie. Azt is felrótták neki, hogy valótlanságokat állított saját magáról, például hogy három diplomát szerzett, hogy ösztöndíjjal végezte a jogi egyetemet, vagy hogy az évfolyam legjobb diákjai közé tartozott. Végül a botrányok miatt Biden 1987. szeptember 23-án visszalépett a jelöltségtől.

1997-ben, az Air Force One fedélzetén Boszniába tartva Bill Clinton kíséretének tagjaként (jobb oldalt elöl)

1993-ban olyan rendelkezésre szavazott, mely összeegyeztethetetlennek mondta ki a homoszexualitást a katonasággal, vagyis tulajdonképpen megtiltotta a homoszexuális egyéneknek a katonai szolgálatot. 1996-ban a házasságvédelmi törvény mellett voksolt, amely megakadályozta a szövetségi kormányt abban, hogy elismerje az azonos neműek házasságát. (A törvényt 2015-ben alkotmányellenesnek ítélték.) Ugyancsak a nevéhez fűződik az úgynevezett „drug czar” intézménye; az informálisan drug czarnak nevezett tisztviselő az, aki koordinálja és felügyeli a nemzeti kábítószer-politikát.

1991-ben ellenezte az öbölháborút, de 2002-ben Irak lerohanása mellett szavazott. Kijelentette, hogy Szaddám Huszein igenis veszélyt jelent az amerikai nemzet számára, tehát nincs más választás, mint a beavatkozás. Később „hibának” nevezte a döntését, de nem sürgette az amerikai kivonulást. Az Irakban szolgáló katonák létszámának emelését 2007-ben nem támogatta.

Tanácsaival segítette az Egyesült Államok katonai segélynyújtását és beavatkozását a boszniai háborúban, politikai karrierjének egyik legnagyobb sikere volt, hogy rá tudta venni Bill Clintont a beavatkozásra. Az 1999-es koszovói háborúban támogatta Jugoszlávia bombázását.

A Monica Lewinsky-botrány idején Bill Clinton javára szavazott, amikor az elnököt alkotmányjogi felelősségre vonás során le akarták váltani.

2008-as elnökválasztás

Biden az iowai Crestonban kampányol 2007 júliusában

Biden 1992-ben nem indult az elnökválasztáson, részben azért, mert az öbölháború ellen szavazott, 2004-ben pedig úgy érezte, kevés esélye lett volna a győzelemre, és szenátorként többet tehetett az országért. 2007 januárjában bejelentette indulását a 2008-as választásokon.

Kampánya során az iraki háborúra koncentrált, a szenátusi bizottsági múltjára, valamint a külpolitikában szerzett tapasztalataira. Elutasította a feltételezéseket, hogy külügyminiszteri posztot kaphatna, és kizárólag az elnökségre összpontosított. Biden azzal érvelt, hogy Obama nincs felkészülve, nincs akkora külügyi tapasztalta, mint neki, és nem az elnöki poszton kell „betanulni”. Azt is állította, hogy Obama átvett néhányat az ő külpolitikai ötleteiből.

Biden nehezen tudta finanszírozni a kampányát, nem nagyon sikerült az embereket a gyűléseire csábítania és nem sikerült Obamánál és Hillary Clintonnál nagyobb népszerűségre szert tennie. Egyszer sem tudott két számjegyű százalékot elérni a demokrata jelöltek országos közvélemény-kutatásában. A 2008. január 3-i, első jelölőgyűlésen Iowában csak az ötödik helyet szerezte meg, amit követően visszalépett a jelöltségtől.

Bár Biden kampánya sikertelennek bizonyult, mégis emelte politikai tekintélyét. Megváltozott Biden és Obama kapcsolata is. Bár mindketten tagjai voltak a külpolitikai bizottságnak, nem álltak közel egymáshoz. Bidennek nem tetszett Obama gyors politikai szárnyalása, Obama pedig szócséplőnek és lekezelő modorúnak tartotta Bident. 2007 során jobban megismerték egymást, Obama pedig méltányolta Biden kampánystílusát és a munkásosztálybeli szavazók körében aratott tetszését, míg Biden úgy nyilatkozott, hogy meggyőződött róla, hogy Obama a megfelelő ember a posztra.

Alelnökként (2009–2017)

Obama és Biden

Első ciklusa

2008. augusztus 25-én fogadta el a Denverben, Colorado állam fővárosában tartott Nemzeti Demokrata Elnökjelölő Kongresszus Barack Obamát mint elnökjelöltet, és Joe Bident mint alelnökjelöltet. A 2008-as választások során 365 elektori szavazattal győztek. Az alelnöki poszt mellett Biden a szenátori posztra is igényt tartott még, meg is választották és 2009. január 6-án megkezdte hetedik ciklusát a szenátusban, mint a legfiatalabb olyan szenátor, akit hétszer is megválasztottak. Január 15-én szavazott a szenátusban utoljára, és még aznap lemondott. Január 20-án az első római katolikus amerikai alelnök lett.

Az Obama-kormányban Biden egyik feladata az iraki kérdés volt, az iraki vezetésnek továbbította az amerikai vezetés elvárásait. Továbbá ő felelt a válságkezelési és refinanszírozási csomag (American Recovery and Reinvestment Act – ARRA) infrastrukturális kiadásainak felügyeletéért, hogy csak olyan projektek kapjanak támogatást, amelyek valóban érdemesek rá. Biden úgy vélte, ebben az időszakban nem volt nagyobb korrupciós ügy ezen a területen, vagy feleslegesen elköltött támogatás, és mire 2011-ben a feladatköre véget ért, a támogatásokkal kapcsolatos csalások száma 1% alatt maradt.

Biden vezetésével sikerült elfogadtatni a szenátussal az Új START (stratégiai fegyverzetcsökkentő) egyezményt. 2010 decemberében Biden az arany középút szószólója volt, és ez, valamint a szenátus kisebbségi vezetőjével, Mitch McConnellel folytatott tárgyalásai meghatározók voltak abban, hogy az Obama-adminisztráció keresztül tudta vinni a kompromisszumos adócsomagját, melyben szerepelt a Bush-féle adócsökkentési terv meghosszabbítása is. A csomagot az adókedvezményekről, a munkanélküliségi biztosítás újbóli engedélyezéséről és a munkahelyteremtésről szóló 2010. évi törvény néven iktatták be.

Az Obama-adminisztráció tagja szerint Biden a Fehér Házban a trendellenes szerepét töltötte be, aki rákényszeríti a többieket arra, hogy megvédjék az álláspontjukat. Rahm Emanuel, a Fehér Ház kabinetfőnöke úgy nyilatkozott, hogy Biden segített a csoportgondolkodás kiküszöbölésében.

Újraválasztása

Obama és Biden feleségeikkel az újraválasztást ünneplik

2010 októberében Biden úgy nyilatkozott, hogy Obama felkérte, maradjon az alelnökjelöltje a 2012-es választásokon is, de Obama csökkenő népszerűségének fényében William M. Daley kabinetfőnök titokban közvélemény- és fókuszcsoport-kutatást végzett arról, hogy mi történne, ha Biden helyett Hillary Clintont jelölnék. Az ötletet elvetették, amikor kiderült, hogy ettől nem javulna jelentősen Obama megítélése, később pedig a Fehér Ház sajtótitkára azt mondta, Obama sosem fontolgatta Biden lecserélését.

2012 májusában Biden kommunikációs hibát vétett, az Obama-adminisztráció jóváhagyása nélkül úgy nyilatkozott, hogy számára teljesen rendben van az azonos neműek házassága, miközben Obama még nem tisztázta a saját álláspontját és csak jóval később akarta bejelenteni az ügy támogatását, stratégiai szempontok miatt. Az incidens azt mutatta, hogy Bidennek gondjai akadnak a kommunikációs fegyelemmel, a Time magazin cikke úgy fogalmazott: Biden „legnagyobb erőssége egyben a legnagyobb gyengesége is”. A Fehér Házon belüli feszült viszonyokon nem nagyon segített, hogy úgy tűnt, Biden anyagi támogatókat gyűjt a 2016-os elnökválasztáson való lehetséges indulására.

Ugyanakkor Obama kampányában Bident továbbra is nagyra értékelték, mint olyan politikust, aki megtalálja a hangot a kiábrándult munkásokkal és vidéki lakosokkal, és sűrűn kellett szerepelnie a kétesélyes államokban (swing states), amikor 2012 tavaszán elkezdődött az újraválasztási kampány. Szeptember 6-án a demokrata konvenció közfelkiáltással választotta meg alelnökjelöltnek. 2012. november 6-án Obamát és Bident újraválasztották.

Második ciklusa

Hivatalos alelnöki portréja, 2013

A második ciklusban Biden tovább folytatta a mintegy két évtizeddel korábban megkezdett fegyverkorlátozási törekvéseit, különösképp a 2012-es Sandy Hook iskolai lövöldözést követően. Az Obama-adminisztráció további fegyverkorlátozási javaslatokat tett, de nem sikerült elfogadtatnia őket.

2013-ban Biden törvényét a nők elleni erőszakról megújították. Ennek részeként továbbra is működött a Fehér Ház nők és leányok helyzetével foglalkozó tanácsa (White House Council on Women and Girls), valamint 2014 januárjában megalakult a diákokat szexuális zaklatástól védő munkacsoport (White House Task Force to Protect Students from Sexual Assault) is, Valerie Jarrett és Biden társelnökletével.

A külpolitika tekintetében Biden támogatta a szíriai ellenzék felfegyverzését. 2014-ben, Irak szétesésekor újra ráirányult a figyelem a 2006-os, úgynevezett „Biden-Gelb tervre”, mely Irak föderalizációját javasolta, és egyes vélemények szerint Bidennek már akkor igaza volt. Biden többször járt Ukrajnában, 2015 decemberében a parlamentben is beszédet tartott. Szoros kapcsolatot ápolt a latin-amerikai államokkal is, és a második ciklusban külpolitikai fókusza főleg ez a régió volt, alelnöksége alatt 16 alkalommal járt a térségben, többször, mint bármelyik amerikai elnök vagy alelnök.

2020-as elnökválasztás

Biden Philadelphiában kampányol 2019 májusában

2016 és 2019 között a sajtóorgánumok gyakran említették Bident 2020-ban várható elnökjelöltként.

A párton belül az első három államban súlyos vereséget szenvedett, így úgy tűnt, elveszti a jelölti posztot, de a március 3-i szuperkeddet fölényesen nyerte. Győzelmét főként a színes bőrű, déli szavazóknak köszönhette; a nyugati államokban (a 38 milliós Kaliforniát is beleértve) ellenfele, Bernie Sanders győzedelmeskedett. Bernie Sanders végül április 8-án bejelentette a kampánytól való visszalépését, így Joe Biden lett Donald Trump elnök demokrata kihívója az elnöki székért.

2020 novemberében végül megnyerte a választásokat alelnökjelöltjével, Kamala Harrisszel, így 2021. január 20-án iktatták be mint az Amerikai Egyesült Államok 46. elnökét. Donald Trump nem ismerte el Biden győzelmét és választási csalásra hivatkozva hosszú ideig nem volt hajlandó átadni a pozícióját. A vitás kérdéseket (a Trump által benyújtott pereket és a szavazatok újraszámlálását, ahol szükséges) december 8-ig kellett eldönteni az egyes államokban, de a bíróság ezeket mind elutasította, december 14-én pedig összeült az elnökválasztó testület, az elektorok leadták szavazataikat, ami alapján 306–232 arányban hivatalosan is Joe Biden lett az USA elnöke 2021-től. Január 6-án a képviselőház és a szenátus közösen megszámlálta a szavazatokat, és az alelnök (Mike Pence) kihirdette a végeredményt. Beiktatását követően Biden az ország legidősebb elnöke lett.

Elnökként

Biden elnöki eskütétele 2021. január 20-án

Biden beiktatását követően szinte azonnal több rendeletet is aláírt. Többek között visszaléptette országát a párizsi éghajlatvédelmi egyezménybe, moratóriumot hirdetett a kilakoltatásokra és a diákhitel visszafizetésére a koronavírus-járvány idejére, az egyes muszlim országokra vonatkozó beutazási tilalmat eltörölte, a szövetségi intézményekben kötelezővé tette a maszkviselést, leállította a Keystone XL olajvezeték építését. Arról is rendelkezett, hogy az Egyesült Államok újra csatlakozzon az Egészségügyi Világszervezethez.

Magánélete

Biden és második felesége, Jill az 1970-es években
Biden és családja a 2013-as alelnöki beiktatáson

1966-ban feleségül vette Neilia Huntert (1942–1972), bár a nő szülei eleinte ellenezték kapcsolatukat Biden római katolikus vallása miatt. A New York állambeli Skaneatelesben tartották az esküvőt katolikus templomban. Három gyermekük született, Beau (1969–2015), Hunter (1970–) és Naomi Christina „Amy” (1971–1972).

Amikor 1972. december 18-án felesége a három gyerekkel vásárolni ment, egy utcakereszteződésnél egy teherkocsi beléjük rohant és az anya egyéves kislányával együtt meghalt. A két fiú, Beau és Hunter, megsebesült, de mindketten felépültek. Biden fontolóra vette, hogy lemond szenátori pozíciójáról, hogy a fiaival foglalkozhasson, de Mike Mansfield, a szenátusi többség vezetője meggyőzte, hogy ne tegye.

Hivatala elfoglalása után, hogy fiait minden nap láthassa, Biden minden nap vonattal utazott haza Washingtonból, egy irányban 90 perc volt az út. Ezt a szokását 36 éves szenátori pályafutása során végig megtartotta. Ugyanakkor a baleset miatt dühös volt és megingott vallásában is, nehezen tudott a munkájára koncentrálni.

1975-ben ismerte meg második feleségét, Jill Tracy Jacobst, egy vakrandin, amit Biden bátyja szervezett. 1977. június 17-én házasodtak össze New Yorkban. Közös lányuk, Ashley Blazer 1981-ben született, aki szociális munkásként és divattervezőként dolgozik.

Első házasságából született fia, Beau Biden hadbíróként szolgált az iraki háborúban, majd Delaware főállamügyésze lett. 2015-ben agydaganatban hunyt el. Másik fia, Hunter Biden ügyvéd és lobbista lett.

Magyar vonatkozások

1977

Tom Lantos javaslatára Biden 1977-ben járt Magyarországon, feleségével a Balatonnál töltötték a nászútjukat. Ezután Lantosékkal együtt Budapestre is ellátogattak, amelyet röviden említett az akkori Népszabadság is.

2020

Az amerikai elnökválasztáson szinte valamennyi európai miniszterelnök Biden győzelméért állt ki, kivéve Orbán Viktort és kormányát, akik nyíltan Trumpot támogatták. Sajtóorgánumok megjegyezték, hogy az olyan populista vezetők, mint a magyar vagy a lengyel miniszterelnök, Trump mögött sorakoztak fel, mert míg Biden külföldön is felszólal a demokrácia védelmében, Trump ezt nem teszi, hanem felkarolja az autokrata vezetőket. Biden korábban bírálta Magyarország vezetését (Lengyelországgal együtt), hogy a totalitárius rendszerek felé halad.

Jegyzetek

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Joe Biden című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

Kapcsolódó szócikkek


Elődje:
Donald Trump
Az Amerikai Egyesült Államok elnöke
2021 –
Az Egyesült Államok elnöki pecsétje
Utódja:
hivatalban
Uses material from the Wikipedia article Joe Biden, released under the CC BY-SA 3.0 license.