Fernand Vix

Fernand Vix
Fernand Vix középen
Fernand Vix középen
Született1876. október 26.
Sand
Elhunyt1941. március 21.(64 évesen)
Neuilly-sur-Seine
Állampolgárságafrancia
Foglalkozásafegyveres erők tagja
Kitüntetései
  • a francia Becsületrend tisztje (1920. július 10.)
  • a francia Becsületrend parancsnoka (1932. július 8.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Fernand Vix témájú médiaállományokat.

Fernand Vix (Sand, 1876. október 26. – Neuilly-sur-Seine, 1941. március 21.) francia hivatásos katona, 1918–19-ben a szövetséges hatalmak budapesti katonai bizottságának vezetője. Neve a magyar történelemben összeforrt az antant hatalmaknak a párizsi békekonferencia február 26-i rendelkezéseit ismertető jegyzékével, amelyet 1919. március 20-án ő nyújtott át Károlyi Mihály köztársasági elnöknek, s ami miatt a követeléseket elfogadni nem tudó államelnök, valamint a magyar kormány másnap lemondott, szabad utat engedve a Tanácsköztársaság államhatalmi szerveinek.

Budapesti tevékenysége

Fernand Vix 1898-ban, a 81. évfolyam hallgatójaként végezte el a Saint-Cyr-i Katonai Szakiskolát. Hadnagyi rendfokozattal avatták. A tengerészgyalogsághoz került, ahol különböző beosztásokban szolgált. A francia gyarmati csapatok állományába tartozó vezérkari tiszt, az első világháború végén a francia Keleti Hadsereg Belgrádban állomásozó törzsében szolgált, alezredesi rendfokozatban. 1918. november 26-án este érkezett Budapestre, az antant katonai bizottságának (missziójának) vezetőjeként, amelyet Paul Prosper Henrys tábornok, hadseregparancsnok küldött Magyarországra, azzal a feladattal, hogy ellenőrizze a padovai fegyverszünet és a belgrádi katonai konvenció végrehajtását, illetve előkészítse az ország és a semlegességi övezetek francia megszállását. Vix feladatai közé tartozott továbbá, a magyarországi hírszerzés megszervezése és információk gyűjtése, különös tekintettel a külföldi személyek mozgására, a semleges Svájccal való kapcsolatokra, valamint a kisantant államok tevékenységére. A misszió zömében franciákból állt, de munkájában részt vettek szerb, angol, olasz és amerikai tisztek is. Biztosításukat egy közel 100 fős francia alegység látta el.

Noha neve a módosított román-magyar demarkációs vonal leírását tartalmazó 1919. március 20-i jegyzékkel forrt össze, budapesti ténykedése alatt több jegyzéket is továbbított. Ezek közül a legfontosabbak:

A Tanácsköztársaság kikiáltása után felmerült a misszió vezetőjének és tagjainak internálása. Folyamatosan zaklatták őket, kocsijaikat, fegyvereiket, felszereléseiket elvették, távíró és távbeszélő összeköttetésüket elvágták, Vix Andrássy úti irodáját elfoglalták, szétverték. Végül is március 26-án este, az összes antant-képviselő vonattal hagyhatta el a magyar fővárost Szeged irányába.

Tevékenységének megítélése

A december 3-i jegyzék átadása után a kezdetben szimpátiával fogadott antant-misszió és annak vezetője ellen fordult a magyar közhangulat. Az újabb és újabb követeléseket átadni kényszerülő tiszt iránti ellenszenvet aztán hosszú időn át táplálták mind a Tanácsköztársaság emigráns politikusai, mind a Horthy-korszak, mind pedig a 2. világháború utáni magyar rezsimek. Francia levéltári kutatások bizonyították, hogy a belgrádi konvenció ellentmondásos végrehajtása, a Balkánon szolgáló francia tábornokok rivalizálása és a kis-antant államok hazánkkal szembeni fokozódó követelései közepette a győztes hatalmakat képviselő, időnként nyersen, katonásan fogalmazó Vix megpróbált ragaszkodni a konvenció előírásainak betartásához. Jelentéseiben többnyire kiállt Magyarország sürgős francia katonai megszállása és a Károlyi-kormány támogatása mellett, hogy az szembe tudjon szállni a fenyegető bolsevizmussal és az ellenforradalommal, s az ország elkerülhesse a polgárháborút és az anarchiát. A „szívtelen zsarnok” köré font történelmi legenda fokról fokra halványult, hogy végül semmivé váljon.

Mint a helyszínen tartózkodó, a helyzetet jól ismerő személy, többnyire reálisan értékelte a budapesti helyzetet. Ő maga is felháborodott a túlzott követeléseken, s több alkalommal jelentette felettesének, hogy a magyar kormány tiltakozásai és panaszai a cseh illetve román megszállással kapcsolatban jogosak és megalapozottak.

Miután Csucsa román elfoglalása mellett kardoskodó, a francia Dunai Hadsereg erdélyi ügyeket vizsgáló tábornokának táviratban azt válaszolta, hogy a románok akkor jöhetnek be Csucsára, ha előbb felmutatják Franchet d’Espèrey parancsát, ellenkező esetben a magyar hadsereg tüzet nyit, Patey tábornok és kiküldője, Berthelot tábornok Vix leváltását és áthelyezését követelte. Az a vád is megfogalmazódott ellene, hogy „az ellenség szolgálatában áll.”

Későbbi tevékenysége

Szolgálatát a háborút követően is javarészt a francia gyarmati csapatoknál töltötte. 1928. február 28-án léptették elő dandártábornokká és nevezték ki a 3. katonai körzet 1. alosztálycsoportjának vezetőjévé (Rouen). 1929–32 között Levantéban szolgált, különféle beosztásokban, 1932 júliusától a levantei csapatok főparancsnokának rendelkezési állományába tartozott. 1933. március 20-án előléptették a gyarmati csapatok hadosztálytábornokává; 1935-ben a 2. szenegáli gyarmati hadosztály parancsnokává nevezték ki.

A második világháború kitörésekor, 1939. szeptember 2. és november 24. között a mozgósítással feltöltött, és az Oise völgyében bevetett 54. gyaloghadosztály parancsnoka lett, majd – betegségére való tekintettel – tartalékállományba helyezték.

Katonai érdemeinek elismeréséül megkapta az első világháborús hadikeresztet, és kinevezték a Francia Becsületrend tisztjévé, majd 1933-ban parancsnokává.

Elzászi szülőfalujában utca őrzi nevét.

Jegyzetek

  1. 1 2 [LH//2730/5 "Léonore database"] (francia nyelven). Ministry of Culture of France. {{cite web}}: Check |url= value (súgó)
  2. ↑ Neve számos forrásban – helytelenül – régies írásmódban, Vyx változatban fordul elő, míg keresztneveként sok esetben Ferdinand, esetleg magyarosan Ferdinánd szerepel.
  3. ↑ Jean Boӱ 2011
  4. ↑ Magyarul hivatalosan: vezérkari alezredes, melyben a vezérkari kifejezés jelentése szabadosan: vezérkari szolgálatra képesített (franciául: breveté d’état-major).
  5. ↑ Peter Pastor: Hungary Between Wilson and Lenin... VI-I.
  6. ↑ Ormos Mária: Pádovától Trianonig 1918-1920  178. o.
  7. ↑ Peter Pastor: Hungary Between Wilson and Lenin... VI-I. Más forrás szerint a misszió állományába 12 tiszt, 57 közlegény és negyven, közelebbről meg nem nevezett személy tartozott.
  8. ↑ Szarka László: Fejezetek a csehszlovákiai magyarok történetéből Mivel nem tartalmazta a határ kérdését, Vix szorgalmazására jött létre december 6-án a Bartha–Milan Hodža-egyezmény a demarkációs vonalról, amely többé-kevésbé megfelelt a szlovák-magyar néprajzi határnak, azaz Dévény, Bazin, Szered, Érsekújvár, Verebély, Garamkovácsi, Lest, Losonc, Szomolnok, Margitfalva, Tőketerebes, Szobránc, Homonna településeken keresztül haladt a Laborc folyó vonaláig, majd annak mentén az északkeleti országhatárig. Az egyezményt azonban a prágai vezetés nem tartotta elfogadhatónak, ezért – francia segédlettel – Beneš elérte, hogy december 23-án újabb jegyzék szülessen.
  9. ↑ Szarka László: Fejezetek a csehszlovákiai magyarok történetéből A Duna és az Ipoly folyásával kijelölt vonal Losonc alatt, Osgyánon, Rimaszombatban, Tornalján, Perkupán, Hidasnémetin, Lasztócon keresztül vezetett az Ung és Laborc torkolatáig, majd onnan az Ung mentén az Uzsoki-hágónál érte el az országhatárt.
  10. ↑ Henri Mathias Berthelot (1861-1931), francia tábornok, a Havasalföldön állomásozó Dunai Hadsereg parancsnoka, egyszersmind a bukaresti francia misszió vezetője; 1916-17-ben már egy 1150 fős romániai francia katonai misszió vezetője, a román hadsereg átszervezője, később is a "román ügy" elkötelezett szószólója.
  11. ↑ Ormos Mária: Pádovától Trianonig 1918-1920  128. o.
  12. ↑ Magyarország története 8/1.  Az elhíresült jegyzék átadásakor például, Böhm Vilmos felvetésére, hogy a jegyzék eredményeként a kommunista párt taglétszáma 24 óra leforgása alatt néhány ezerről 200 ezerre nő, Vix, hogy ne legyen szükség tolmácsolásra, németül ismételte meg a szokványos választ: Das ist mir ganz egal (Nekem ez teljesen mindegy).
  13. ↑ Ormos Mária: Pádovától Trianonig 1918-1920  88. o.
  14. ↑ Peter Pastor: Hungary Between Wilson and Lenin... Preface
  15. ↑ Ormos Mária: Pádovától Trianonig 1918-1920  132. o.
  16. ↑ 1918. november 29-i, 13/S számú táviratában Észak-Magyarország cseh-szlovák lerohanásával kapcsolatban jelentette, hogy „…a cseh-szlovák csapatok támadása katonai egyezmény pontjai alapján nem igazolható.”
  17. ↑ Ormos Mária: Pádovától Trianonig 1918-1920  101. o. – Vix a következőt írta jelentésében: „Kötelességemnek, vélem megjegyezni, hogy Magyarországgal szemben a követelések napról napra növekszenek. Egyik jön a másik után, figyelembe sem véve a létrehozott fegyverszüneti konvenciót. Ez egy vesszőfutás. Félni kell, hogy túlságosan messzire megy. Ha a vadat a végsőkig hajszolják, szembeszállhat. Egyébként nagyon sajnálatos, hogy amint már előzően is jeleztem, Franciaország elnököl az ilyen mesterkedéseknél, vagy azokat engedi egyenesen a saját kontójára írni. Hírneve, amelyet a háborúban szerzett, meg fogja ezt sínyleni.”
    Ugyanaznap egy másik összefoglalóban, a fejleményéket már nagyon sötét szemüvegen át látó tiszt a következőket írta: „Hangsúlyozom, hogy a valaha Magyarországnak alárendelt s jelenleg az antant által támogatott nemzetiségek acsarkodása a magyarokat a végső elkeseredésbe kergeti. Ha szilárdaknak és nagyon követelőknek mutatkozunk is Magyarországgal szemben, vannak határok, amelyeket nem lenne helyes túllépni. Azt hiszem, hogy túllépik őket.”
  18. ↑ Franchet d’Espèrey (1856-1942), francia tábornok, a Keleti Szövetséges Hadseregek főparancsnoka (Szaloniki)
  19. ↑ Ormos Mária: Pádovától Trianonig 1918-1920  131. o. – Henri Hippolyte Patey hadosztálytábornok az általa készített feljegyzésben felháborodva írta Vixről: ,Nehezen érthető, miként lehetett ellenségeinknek olyan parancsot adni, hogy lőjenek egy francia tábornok parancsnoksága alá helyezett szövetségesre..."
  20. ↑ Annuaire militaire 1928
  21. ↑ Annuaire militaire 1933
  22. ↑ Annuaire militaire 1935
  23. ↑ Archives de défense N°32
  24. ↑ Liste des commandements
  25. ↑ Sand község térképe

Források