Fekvése
Bihácstól légvonalban 5, közúton 7 km-re északnyugatra, a Bisovactól a Bihácsi-mező felé lejtő karsztfennsíkon fekszik. A falu házai többnyire családonként csoportokra oszlanak, szétszórtan
az enyhe lejtőkön, néhol úgy megbújva, hogy az ember alig veszi észre. Három településrésze Bučnici, Bogdanovac és Jankovac.
Története
Területe már a középkorban is lakott volt, erre utal, hogy a Majdan felé vezető út felső részén középkori templom maradványai láthatók. A mai település nem túl régi, a helyén korábban rétek és legelők voltak. Nem tudni, hogy honnan kapta a Zljopoljac (gonoszmezőn lakó) nevet. A név talán arra utal, hogy hely távolról lapos mezőnek látszik, de ha közelebbről megnézed, keskeny, időszakos vízfolyások által kialakított patakvölgyek borítják. Az eltűnt településekről, Jankovac és Bogdanovacról már semmit sem tud a lakosság. A mai lakosság ősei csaknem valamennyien Likából érkeztek részben az osztrák-magyar uralom előtt, részben utána. Főként mezőgazdasággal foglalkoztak.
A második világháború
Zlopoljac lakossága a második világháború előtt döntően szerb pravoszláv volt. Az NDH 1941-es létrejötte után a környék szerb lakosságának üldözése nagyon hamar megkezdődött. Egy Ilija Sekulić által közölt visszaemlékezés, amely szerint 1941 júliusában Zlopoljacból, Jankovacról és Pritošanjból férfiakat szedtek össze azzal az ürüggyel, hogy Németországba kényszermunkára viszik őket. Valójában azonban a Bihács melletti Garavicára szállították őket, ahol meggyilkolták őket. A falu lakosságának egy része a partizánmozgalomhoz csatlakozott vagy a partizánok által ellenőrzött területekre menekült. 1945 márciusában a jugoszláv 4. hadsereg megkezdte a Lika–Bihács térség felszabadítását. Zlopoljac akkor még a német 373. (horvát) légiós hadosztály védelmi rendszeréhez tartozott. 1945. március 22-én a 7. hadosztály 3. rohamdandára hatórás harc után foglalta vissza a települést. Hat nappal később, március 28-án, a 4. hadsereg elfoglalta Bihácsot is.
A boszniai háború
A háború elején a Bihács védelmére megszervezett bosnyák Ljutoč odred (Ljutoč különítmény) egyik kiképzési és gyülekezési helye Zlopoljac volt. A különítmény első felsorakoztatása 1992. június 28-án történt a bihácsi Adil Bešić laktanyában. Július 4-én Kamenicában mintegy ezer harcos tette le az esküt. Ezt követően az alakulatot Zlopoljacra irányították kiképzésre és a harci bevetés előkészítésére. Egy mintegy 50 főből álló csoportot július 12-én Čekrlija térségébe küldték harci feladatra, később pedig a különítmény egységei egészen szeptember 10-ig Golubić és Sokolac térségében, a frontvonalon harcoltak. A háború első hónapjaiban a Bihács körüli terület gyorsan a frontvonalba került. 1992 júniusában megindultak a szerb erők támadásai a város környéki települések ellen. A Bihácsot körülvevő szerb erők oldalán a VRS (Szerb Köztársaság Hadserege) és a szerb krajinai erők (VRSK) harcoltak. A város 1992 júniusától 1995 augusztusáig gyakorlatilag szerb ostromgyűrűben volt. 1995 nyarán Zlopoljac környéke ismét különösen fontossá vált. A Bihács körüli szerb offenzíva a háború egyik legveszélyesebb szakaszát jelentette. A Bihácsi enklávé elfoglalása esetén mintegy 180 000 ember került volna közvetlen életveszélybe. A helyzetet végül a horvát Oluja (Vihar) hadművelet változtatta meg 1995 augusztusában. A horvát erők előrenyomulása a krajinai szerb erők összeomlásához vezetett, és megszűnt Bihács több mint hároméves ostroma. Szerb lakossága a Vihar hadművelet idején idején menekült el, helyükre a háború után falvaikból a szerbek által elűzött bosnyákokat telepítettek.
Bosznia-Hercegovina
é. sz. 44° 51′ 46″, k. h. 15° 50′ 26″44.862800°N 15.840600°EKoordináták: é. sz. 44° 51′ 46″, k. h. 15° 50′ 26″44.862800°N 15.840600°E
