| Martin Brod | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Entitás | Bosznia-hercegovinai Föderáció |
| kanton | Una-Szanai |
| község | Bihács |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 151599 |
| Körzethívószám | (+387) 37 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 124 fő (2013) |
| Népsűrűség | 32,21 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 330 m |
| Terület | 3,85 km² |
| Időzóna | Közép-európai (UTC+1) CEST (UTC+2) |
| Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Martin Brod témájú médiaállományokat. | |
Martin Brod (szerbül: Мартин Брод) szerb falu Bosznia-Hercegovinában, Bihács községben, a Bosznia-hercegovinai Föderáció Una-Szanai kantonjában.
Bihács központjától légvonalban 42 km-re délkeletre, Drvartól 20 km-re északnyugatra, közvetlenül a horvát határ mellett fekszik azon a helyen, ahol az Unac belefolyik az Unába. Megközelítés Bihács felől is lehetséges Kulen Vakufon keresztül, majd további 8 km-t kell menni az új aszfaltúton.
Lakossága 2013-ban 124 fő volt, mely csaknem teljes egészében szerb etnikumú volt.
| Nemzetiségi csoport | Népesség 1991 |
Népesség 2013 |
|---|---|---|
| Szerb | 180 | 120 |
| Bosnyák | 2 | 1 |
| Horvát | 1 | 0 |
| Jugoszláv | 5 | 0 |
| Egyéb | 0 | 3 |
| Összesen | 188 | 124 |
Ermény/Ormán (Rmanj) középkori vára a 14. század végén vagy a 15. század elején épült az Unac és az Una folyók találkozásánál. Királyi várként a középkori Lapac megye székhelye volt. Az 1396-os feljegyzések szerint ezt a várat Konubának (castrum Conub) hívták. A várat Zsigmond magyar király 1431-ben Frangepán Miklósnak zálogosította el. 1436 körül egy ideig a várban lakott Frangepán János özvegye, Nelipić Katalin, aki leveleit Ormán grófnéja néven írta alá. 1449-ben a birtokmegosztáskor a várat János gróf fia, Frangepán György cetini gróf szerezte meg. 1505-ben Corvin János özvegye, Frangepán Beatrix volt a birtokosa. 1525-ben még említik várnagyát, de utána sorsa ismeretlen. A 15. században a vár alatt egy iparos-kereskedő település fejlődött ki, melyet 1494-ben már „civitas”ként (város) említenek. Itt egy átkelőhely is volt az Unán.
Az első megbízható információ a rmanji kolostorról 1498-ból származik. A kolostor alapításának pontos éve nem határozható meg, bár a 16. század végén ez volt a legnyugatibb szerb ortodox kolostor. Az első megbízható adat a rmanji kolostor létezéséről 1443-ból származik, a török nyomásra kitört szerb népvándorlások idejéből, amelyben a kolostor szerzetesei is részt vettek. A Rmanj szerzetesek említése a 15. század végére tehető, 1498-ból, amikor Petar, Petrašanin és Vukodrag hercegek fizettek a kolostor létrehozásáért. 1515 nyarán ezüst tárgyakat kapott, egy nagy ezüst kehelyt és egy nagy ezüst tömjénezőt. Miután ezt a területet az Oszmán Birodalom meghódította, a kolostort a szerzetesek 1578-ban ideiglenesen elhagyták. Teli Hasan pasa boszniai beglerbég testvére, Gavrilo Predojević ortodox szerzetes székhelyeként újjáépíttette. A 17. század elején a Dabar-Bosznia Szerb Ortodox Metropolita székhelye lett, és körülbelül 110 évig maradt ebben a minőségében. Miután a törökök 1663-ban felgyújtották a kolostort, később újjáépítették, majd 1737-ben ismét elfoglalták. Az 1787–1791-es osztrák-török háború során újra leégett. Az oszmán hatóságok 1863-ban engedélyezték a kolostor újjáépítését, ez két év alatt sikerült is. Az 1875-ös és 1876-os boszniai oszmánellenes felkelés során súlyosan megsérült. A következő évben Arthur Evans ellátogatott Rmanjba (amit "Ermanja" néven nevezett), és egyik levelében leírta a kolostortemplomban okozott károkat, amelyeket egy boszniai muszlim hűbérúr vezette csapatok okoztak. A kolostort 1883-ban ismét megjavították. A második világháborúban a kolostorban a jugoszláv partizánok tábori kórházát szerveztek. Emiatt a németek bombázták, és 1944. április 23-án teljesen megsemmisítették. Bosznia-Hercegovina nemzeti műemlékévé nyilvánították.
A múltban Martin Brod minden lakója vízből és annak energiájából élt. Martin Brodban szinte minden háznál folyik egy patak, és mindegyiket egy vagy akár két malom szolgálta ki. A környező területekről gabonát vittek Martin Brodba, ahol lisztté őrölték. Ez annyira jól menő tevékenység volt, hogy maguknak Martin Brod lakosságának soha nem kellett gabonát vetniük, mert azt a gabona megőrléséért cserébe szerezték meg.
1995-ig, Jugoszlávia felbomlásáig a település Drvar község része volt.
