Lengyelországban a sziléziai nemesség fellázad I. Ulászló fejedelem ellen, törvénytelen fiát, Zbigniewet ismerve el jogos örökösnek. Ulászló László magyar király segítségét kéri, aki rájön hogy a felkelésben nagy szerepe volt Sieciech vajda (a fejedelem fő tanácsadója) önkényeskedéseinek. László ostrom alá veszi Krakkót és elfogja Sieciechet, valamint Ulászló fiatalabbik fiát, Boleszlávot; majd kényszeríti a fejedelmet, hogy ismerje el törvényes fiának és örökösének Zbigniewet.
IV. Henrik német-római császár felesége, Kijevi Adelheid férjétől annak ellenségéhez, Matilda toszkánai őrgrófnőhöz menekül és azt állítja, hogy Henrik többször megerőszakoltatta híveivel. A császár ezzel szemben hűtlenséggel és fia, a lázadó Konrád elcsábításával vádolja Adelheidet.
I. Fülöp francia királyt bigámia és vérfertőzés miatt (feleségül vette unokatestvérét, Bertrade de Montfort-t, miközben mindketten házasok voltak) kiközösítik az egyházból.
Meghal IV. Vilmos toulouse-i gróf. Címeit és birtokait – lányát kisemmizve – öccse, IV. Rajmund szerzi meg. Rajmund ebben az évben, V. Vilmos Bertalan őrgróf halálával, megörökli Provence őrgrófjának címét is.
El Cid két éves ostrom után elfoglalja a móroktól Valenciát, ahonnan korábban elűzték a keresztényeknek adót fizető emírt. Ezt követően a város mellett megfutamítja a muszlimok segítségére érkező almorávida sereget. El Cid kikiáltja a Valenciai Hercegséget, ahol hivatalosan VI. Alfonz leóni király nevében, a gyakorlatban önállóan uralkodik.
Az előző évben elesett III. Malcolm skót király fia, II. Duncan angol zsoldosok segítségével elűzi a trónról nagybátyját, III. Donaldot. A zsoldosok fosztogatásai miatt fellázadnak ellene és kénytelen elküldeni katonái nagy részét. Ezt követően novemberben III. Donald megtámadja és csatában megöli Duncant.
A belháború dúlta Szeldzsuk Birodalomban váratlanul meghal a 38 éves régensnő, Terken hatun; egy hónappal később elhalálozik fia, az 5 éves I. Mahmud szultán is. A trónt Mahmúd 14 éves bátyja, Berkjáruk örökli. Uralmát nem fogadja el nagybátyja, I. Tutus damaszkuszi szultán, aki betör Dzsazírába és Nyugat-Perzsiába.
58 évi uralkodás után 65 éves korában meghal al-Musztanszir fátimida kalifa. Fiai közül al-Afdal Sáhansáh vezír al-Musztalit választja ki utódjául. Az ő bátyja, Nizár fellázad, Alexandriába menekül és kalifává kiáltja ki magát.
Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 1094 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.