IV. Henrik német-római császár Itáliában megtámadja Matilda toszkánai őrgrófnő birtokait és sorra ostromolja a várait, köztük Mantova városát. Eközben Németországban megölik a szászországi felkelők vezetőjét, Ekbert volt meisseni őrgrófot és a lázadás gyakorlatilag véget ér.
A bulgáriai besenyők ismét betörnek Trákiába és a szmürnai Csaka bejjel szövetkezve már Konstantinápolyt veszélyeztetik.
II. Vilmos angol király megpróbálja elvenni a Normandiai Hercegséget bátyjától Róberttől. Számos normann főurat lefizet és a fővárosban, Rouenben is fizet a gazdag polgároknak, hogy űzzék ki onnan bátyja katonáit. Róbert azonban tudomást szerez terveiről, Rounbe hívja híveit, többek között fiatalabb öccsét, Henriket is. Az urak leverik a polgárok kezdeményezte zavargást, foglyul ejtik és megsarcolják vezetőiket.
Juszuf ibn Tásfin almorávida emír harmadszor is átkel az Andalúziába és ostrom alá veszi Toledót. A helyi muszlim emirátusok – sejtve végső szándékait – ezúttal nem segítenek neki és az Almorávidák két hónap után feladják az ostromot. Juszuf ezt követően az általa elpuhultnak, bűnösnek, a keresztények által megrontottnak tartott emírek ellen fordul és elfoglalja előbb Granadát, majd Málagát, elűzve a helyi uralkodókat.
Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 1090 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.