 |
Ezt a szócikket némileg át kellene dolgozni a wiki jelölőnyelv szabályainak figyelembevételével, hogy megfeleljen a Wikipédia alapvető stilisztikai és formai követelményeinek. |
| Allan Kaprow | |
 | |
| Született | 1927. augusztus 23. Atlantic City |
| Elhunyt |
Encinitas |
| Állampolgársága | amerikai |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái |
|
| Kitüntetései | Guggenheim-ösztöndíj (1967) |
Allan Kaprow (Atlantic City, 1927. augusztus 23. – Encinitas, 2006. április 5.) amerikai festő.
New Yorkban Hans Hofmann-nál tanult. Később a komponálás terén is végzett tanulmányokat. Az absztrakt expresszionizmusból indult ki, majd egy egyre szabadabb assamblage felé tartott, amiből később akció-kollázsai kialakultak. Eleinte anyagkupacokat rakosgatott gyorsan egymás mellé. Ez a fajta gyors rituálé – elmondása szerint – jól kifejezi azt az érzést, amit a festés közben érzett. Idővel az akció-kollázsai egyre nagyobbak lettek, majd egy egész szobát kitöltő environment-ekké alakultak át. Ezekben az environmentekben felhasznált csengőt, berregő eszközöket, rádiókat, ipari festékkel összefestett vásznakat stb. A különböző anyagokat installálta a térbe, melyekkel lebegő, bizonytalan atmoszférát teremtett (egyfajta labirintust). Miután a nézők bekerülnek az environment terébe, jelenlétükkel megváltoztatják a művet és maguk is az alkotás részévé válnak. Ebből az élményből alakult ki később a happening (a happening szabad térbe való kijutásához hozzá járult az is, hogy a Reuben galéria Kaprow egyik environmentje alkalmából nem engedett a művésznek, mely szerint a galéria két falát ki kellett volna ütni.)
Kaprow-ban 1958-ban alakult ki az, hogy ezek után csak happeninggel kell foglalkoznia. Az előadások pontosan kidolgozottak voltak, eleinte színészeket alkalmazott Kaprow, de azok nem voltak megfelelőek ehhez az előadásmódhoz, ezért megkísérelte a próba nélküli happeninget, a néző bevonásával. A happening így egyfajta terapeatikus rituálévá változott.
A happeningek idővel egyre egyszerűbbek lettek és jellemző volt rájuk, hogy egy-egy szervezet finanszírozta a létrejöttüket.
Hívás: (1965) Ez Kaprow érettebb munkáihoz tartozik. A két napig tartó happening egyik része a városi szekció, másik része az erdei szekció volt. Az akció a szerepcsere problémakörét célozta meg. A városban csoportok voltak, három figurának kellett várakoznia egy kocsira, amiben a sofőrön kívül még két ember ült. Mikor megérkezett a kocsi a várakozókhoz, jelszóra beszállt a várakozó, majd a hátsó ülésen levő két ember alumínium fóliába csavarta jól erősen az éppen beszállót. Mentek egy darabig, majd kidobták őt (az ezüstembert), majd egy másik kocsiban zsákokba kötözték, és egy garázsnál kirakták őket, majd egy harmadik autó egy információs irodához szállította őket. Az erdő szekcióban felcserélődtek a szerepek, az előző napi autós kínzók az erdőben lógtak a fán és a bekötözött emberek – most már kiszabadulva természetesen – leszaggatták róluk a ruhájukat és meztelenül lógva, magukra hagyták őket az erdőben. Ez egyfajta elveszett-gyerek szituáció.
Póz: Egyszerű cselekményekről készítettek polaroid fotókat, majd az elkészült képet odarakták, ahol az megszületett. Mosópor (háztartás): A gyermekkorral kapcsolatos dolgok, ízek jelennek meg ebben: a jam, a sáros ruha. Az első napon minden részvevő besározta egyik ruhadarabját, este kimosták őket tengervíz és esővíz keverékével. A második nap lekvárral kentek be egy autót és lenyalták. Este a tengerparton egymást bekenték lekvárral, a lekvárral bekent embereket elásták a homokba és várták, hogy az apály kimossa őket. Ez a megtisztulás folyamata.
Több művészt is inspirált Cage és Kaprow happeningjeinek a légköre: ezek afféle színházi események voltak, ahol a közönség az élő környezet részét alkotta. Allan Kaprow 1958-ban így ír: „Pollock azzal hagyott itt bennünket, hogy törődnünk kell a térrel, sőt, vakon kell buzgólkodnunk a tér, valamint a köznapi életünket körülvevő tárgyak érdekében. Elégedetlenül azzal a hatással, amit a festészet a többi érzékeinkre gyakorol, nemcsak a látás sajátos lehetőségeit fogjuk igénybe venni, hanem a hangot, a mozgást, a személyeket, az illatokat, a tapintást is….".
