Az angiotenzin egy peptidhormon, amelynek elsődleges feladata az erek összehúzása és a vérnyomás növelése. A renin-angiotenzin rendszer részeként a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek egyik célpontja. Az angiotenzin fokozza a mellékvesekéregben az aldoszteron elválasztását, amely a vese nátriumanyagcseréjének befolyásolásával szintén növeli a vérnyomást.
A bioaktív hormon két lépésben jön létre a májban képződő angiotenzinogénből. Először a renin enzim elhasítja és inaktív angiotenzin I keletkezik, majd a tüdőben található angiotenzin-konvertáló enzim (ACE) újabb két aminosav leválasztásával erős hatású angiotenzin II-t hoz létre.
Az angiotenzint amerikai és argentin kutatók fedezték fel egymástól függetlenül az 1930-as években.
Termelődése
Angiotenzinogén
Az angiotenzin az angiotenzinogénből keletkezik, ami a máj által termelt 453 aminosav (az ember esetében, más fajokban ez eltérhet) hosszú polipeptid. Az angiotenzinogén a szerpinek fehérjecsaládjába tartozó alfa-2-globulin. A család egyéb tagjaitól eltérően nincs enzimgátló hatása. Termelődésére a vérplazma kortikoszteroid, ösztrogén, tiroidhormon és angiotenzin II-szintje van pozitív hatással.
Az angiotenzinogénből a vese által a vérbe szekretált renin enzim készít angiotenzin I-et, azáltal, hogy a 10 leucin és a 11. valin aminosavak között elvágja a peptidláncot és létrejön a 10 aminosav hosszú angiotenzin I.
A reninelválasztást a szimpatikus idegrendszer aktivitása vagy az alacsony vérnyomás (90 mmHg szisztolés nyomás alatt)) vagy a vese disztális tubulusainak nátriumiontartalmának csökkenése váltja ki.
Az angiotenzin I-nek a jelek szerint nincs semmilyen biológiai hatása és a tüdőben átalakul angiotenzin II-vé.
Angiotenzin II
Az elsősorban a tüdő sejtjeinek külső membránjában található angiotenzin-konvertáló enzim (ACE) az angiotenzin I C-terminus felőli két aminosav (hisztidin és leucin) leválasztásával angiotenzin II-t hoz létre.
Asp-Arg-Val-Tyr-Ile-His-Pro-Phe | His-Leu
Az ACE a szervezet más sejtjeiben is megtalálható, de élettani szerepe még nem tisztázott. Az angiotenzin II endokrin, auto-/parakrin egy intrakrin módon egyaránt hat.
A vérnyomáscsökkentő gyógyszerek egy része az ACE inaktiválása és ezen keresztül az angiotenzin II mennyiségének csökkentése útján fejti ki hatását. Az angiotenzin II beköt az érfalak simaizmainak felületén található receptorba és egy G-proteinen keresztül megnöveli a sejten belül a kalciumszintet, ami megindítja az összehúzódást. A vese proximális tubulusaiban az angiotenzin II elősegíti a nátriumion abszorpcióját és helyére protonok (H+ ionok) kiválasztását). Ez a folyamat a vértérfogat, a vérnyomás és pH növekedésével jár.
Az ACE 7-9 aminosav hosszúságú peptideket is termel, amik szintén képes az angiotenzinreceptorokhoz kötni, de pontos funkciójuk nem ismert. Az angiotenzin-receptorok gyógyszeres blokkolásával szintén csökkenthető a vérnyomás.
Az angiotenzin II-t a vörösvértestekben és a szöveti hajszálerekben található angiotenzináz enzim bontja le. A hormon féléletideje a vérben kb. 30 másodperc, de a szövetekben elérheti a 15-30 percet is.
Angiotenzin III
Asp | Arg-Val-Tyr-Ile-His-Pro-Phe
Az angiotenzin III érösszehúzó hatása kb. 40%-a II-ének, de az aldoszterontermelést ugyanolyan mértékben serkenti.
Angiotenzin IV
Arg | Val-Tyr-Ile-His-Pro-Phe
A hat aminsavból álló angiotenzin IV a III-hoz hasonlóan kevésbé hatékony mint az angiotenzin II.
Hatásai
az angiotenzin II, III és IV erős érösszehúzó hatással rendelkeznek, ami megnöveli a vérnyomást. A peptidhormon a sejtfelszíni angiotenzin II-receptor 1 fehérjéhez kötődik, ami aktivál egy G-proteint (Gq alfa alegységet), ami aktiválja a foszfolipáz C-t, ami miatt megnő a sejten belüli kalciumion-szint: ez megindítja az izonösszehúzódást.
az angiotenzin II fokozza a vérlemezkék aggregációját és stimulálja a plazminogén-aktivátor inhibitorait (PAI-1 és PAI-2); ezáltal elősegíti a véralvadást.
A mellékvesekéregben fokozza az aldoszteron elválasztását, ami a vesében elősegíti a nátrium visszaszívását és a kálium kiválasztását.
A vese proximális tubulusaiban közvetlenül fokozza a nátriumionok reabszorpcióját.
Elősegíti a zsírszövet gyarapodását a zsírok szintézisének fokozása és a lipolízis gátlása révén.
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben az Angiotensin című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
↑Yvan-Charvet L, Quignard-Boulangé A (2011. január). "Role of adipose tissue renin-angiotensin system in metabolic and inflammatory diseases associated with obesity". Kidney International. 79 (2): 162–8. doi:10.1038/ki.2010.391. PMID20944545.
Források
de Gasparo M, Catt KJ, Inagami T, Wright JW, Unger T (2000. szeptember). "International union of pharmacology. XXIII. The angiotensin II receptors". Pharmacological Reviews. 52 (3): 415–472. PMID10977869.
Brenner & Rector's The Kidney, 7th ed., Saunders, 2004.
Mosby's Medical Dictionary, 3rd Ed., CV Mosby Company, 1990.
Review of Medical Physiology, 20th Ed., William F. Ganong, McGraw-Hill, 2001.
Clinical Physiology of Acid-Base and Electrolyte Disorders, 5th ed., Burton David Rose & Theodore W. Post McGraw-Hill, 2001
Lees KR, MacFadyen RJ, Doig JK, Reid JL (1993. augusztus). "Role of angiotensin in the extravascular system". Journal of Human Hypertension. 7 Suppl 2: S7–12. PMID8230088.
Weir MR, Dzau VJ (1999. december). "The renin-angiotensin-aldosterone system: a specific target for hypertension management". American Journal of Hypertension. 12 (12 Pt 3): 205S–213S. doi:10.1016/S0895-7061(99)00103-X. PMID10619573.
Berry C, Touyz R, Dominiczak AF, Webb RC, Johns DG (2001. december). "Angiotensin receptors: signaling, vascular pathophysiology, and interactions with ceramide". American Journal of Physiology. Heart and Circulatory Physiology. 281 (6): H2337–65. PMID11709400.
Sernia C (2001. január). "A critical appraisal of the intrinsic pancreatic angiotensin-generating system". JOP: Journal of the Pancreas. 2 (1): 50–5. PMID11862023.
Varagic J, Frohlich ED (2002. november). "Local cardiac renin-angiotensin system: hypertension and cardiac failure". Journal of Molecular and Cellular Cardiology. 34 (11): 1435–42. doi:10.1006/jmcc.2002.2075. PMID12431442.
Wolf G (2006). "Role of reactive oxygen species in angiotensin II-mediated renal growth, differentiation, and apoptosis". Antioxidants & Redox Signaling. 7 (9–10): 1337–45. doi:10.1089/ars.2005.7.1337. PMID16115039.
Cazaubon S, Deshayes F, Couraud PO, Nahmias C (2006. április). "[Endothelin-1, angiotensin II and cancer]". Médecine Sciences: M/S. 22 (4): 416–22. doi:10.1051/medsci/2006224416. PMID16597412.
Ariza AC, Bobadilla NA, Halhali A (2007). "[Endothelin 1 and angiotensin II in preeeclampsia]". Revista De Investigación Clínica; Organo Del Hospital De Enfermedades De La Nutrición. 59 (1): 48–56. PMID17569300.