Története
Korábban román zsellérfalu volt. A második világháború után lakói négy „alapító nemzetséget” tartottak számon: Bogionesc, Stănilesc, Costonilor és Ciobănesți. 1673-ban Déva vára tartozékai között mint Dobra vidéki falut írták össze három családfővel és hét fiúval. Egy 1818-as összeírás szerint lakói kötelezettségei közé tartozott, hogy a vajdahunyadi vásárok alkalmával tizenkét puskást küldjenek a városba, akik a rendre ügyeltek fel.
Korábban a Bulineasa határrészben feküdt, és vízhiány miatt települt át mai helyére. Amíg a határát borító erdők többségét ki nem irtották, lakóinak megélhetésében nagyobb szerepet játszott a famunka és a szénégetés. A faluhoz közelebb eső határrészekben a szabályozott talajváltó gazdálkodás azon formáját gyakorolták, melyben a föld két évig legelőül, aztán két évig szántóföldül szolgált. A szántófölddé alakított területet a közösség két évre kimérte a családok közt és a legelőket kerítéssel választották szét a szántóföldektől. A községközponthoz tartozó falvak pásztorszállásokból váltak állandó emberi településekké.
Legnagyobb lakosságszámát 1872-ben érte el. 1910-ben Hunyad vármegye Marosillyei járásához tartozott. 653 lakosából 642 volt román anyanyelvű és 651 ortodox vallású.
2002-ben 117, román nemzetiségű lakosából 114 volt ortodox és 3 pünkösdi hívő.
A falubeliek még 1980-ban sem használtak külön temetőt, hanem a kertben temették el a halottakat. Lakóinak önelnevezése bătrâneanț, a környező falvak lakói capre ('kecskék') néven csúfolják őket. A lakosság fő jövedelemforrása az állattenyésztés, növénytermesztés és fafeldolgozás.
Románia
é. sz. 45° 47′ 30″, k. h. 22° 35′ 08″45.791691°N 22.585493°EKoordináták: é. sz. 45° 47′ 30″, k. h. 22° 35′ 08″45.791691°N 22.585493°E
.svg){kind=small}