Cege

Cege (Țaga)
A Wass-kúria
A Wass-kúria
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeKolozs
KözségCege
Rangközségközpont
Irányítószám407565
SIRUTA-kód59835
Népesség
Népesség611 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság35 (2011)
Népsűrűség6,11 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság313 m
Terület100,01 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 56′ 44″, k. h. 24° 03′ 34″46.945700°N 24.059400°EKoordináták: é. sz. 46° 56′ 44″, k. h. 24° 03′ 34″46.945700°N 24.059400°E
A Cegei-tó
Ortodox templom

Cege (románul: Țaga) falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében, az azonos nevű község központja.

Fekvése

Szamosújvártól 19 km-re délkeletre, a mezőségi Tóvidéken, a Cegei-tó északnyugati végében található. A mai falu magába foglalja a korábbi Göcöt a tulajdonképpeni Cegétől északkeletre, de a két településrész nem ér teljesen össze.

Története

A falu területén gazdagon mellékelt gepida női sírt tártak fel. Először egy 1291-ből keltezett okirat említi, Chegue alakban. Károly Róbert 1321-ben visszaadta Eymech fia Miklósnak, akit 1324-ben Wos-ként említenek. Ettől kezdve egészen a legújabb korig a Wass család birtoka volt, amely innen vette nemesi előnevét is. 1332-ben plébániatemploma volt. Nagy Lajos királytól 1363-ban vásártartási és pallosjogot kapott. Czegei László 1392-ben felégette Szentegyedi (Wass) Lökös cegei kúriáját és megverette jobbágyait. A település életében meghatározóak voltak a környező tavak. A Cegei- vagy Hódos-tavat a 16. század elején Erdély legnagyobb állóvizének tartották, és a 19. század elején még egy Mikolától egészen Katonáig tartó vízrendszerhez tartozott. Lakossága a 16. században református hitre tért. Miután 1704-ben és 1717-ben is elpusztult, 1721-ben három jobbágy, hét zsellér, két kóborló és két udvari cseléd családfőt írtak benne össze. Református egyháza 1766-ban 55 nőt és 53 férfit számlált. 1786-ban már 43 jobbágy- és 37 zsellércsalád lakta. A 19. század elején évi három országos vásárt tartottak benne. Mai református temploma 1857-ben épült, a kicsiny közösség lelkésze 1863-tól egyben a tanítói feladatokat is ellátta. 1876-ig Doboka vármegyéhez tartozott, akkor Szolnok-Doboka vármegyéhez csatolták. 1940. szeptember 21-én a falu szélén végezték ki magyar katonák a vasasszentgothárdi Mihály Esztert és Rozáliát, Ioan Catot és Iosif Moldovant. 1964-ben hozzácsatolták Göcöt. Az ortodox hívek 2006-ban előbb körülépítették, majd lerombolták az 1962–64-ben, egy fatemplom helyére épült göci templomukat, mert féltek, hogy a bíróság visszaítéli a román görögkatolikus egyháznak.

1910-ben 633 lakosából 474 volt román, 133 magyar és 22 német anyanyelvű; 466 görögkatolikus, 120 református, 27 római katolikus és 18 zsidó vallású.

2002-ben 860 lakosából 817 volt román és 42 magyar nemzetiségű; 799 ortodox, 43 református és 10 görögkatolikus vallású.

Látnivalók

Gazdaság

Híres emberek

Jegyzetek

  1. ↑
  2. ↑ Erdély története I: A kezdetektől 1606-ig. Szerk. Makkai László és Mócsy András. Budapest: Akadémiai. 1988. 144. o. (a kiadáson hibás ISBN-nel szerepel) ISBN 963 05 4884 4
  3. ↑ Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye nevelés- és oktatásügyének története: 1000–1896. Deésen, 1896, 142. o.
  4. ↑ Liviu Stoica – Gheorghe Stoica – Gabriela Popa: Erdélyi kastélyok és várak: Kolozs megye. Kolozsvár, 2008
  5. ↑ Adevărul 2010. szeptember 8.
  6. ↑ Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény II. és digitális kritikai kiadás
  7. ↑ Staud Géza: Az orientalizmus a magyar romantikában. Bp., 1931
  8. ↑ Niederhauser Emil: A történetírás története Kelet-Európában. Bp., 1995, 372. o.

Források

További információk