| Christopher Priest | |
| Született | Christopher Mackenzie Priest 1943. július 14. Cheadle, Cheshire, Anglia |
| Elhunyt | 2024. február 2. (78 évesen) Rothesay - Baile Bhòid |
| Álneve |
|
| Állampolgársága | brit |
| Nemzetisége | angol |
| Házastársa |
|
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Cheadle Hulme School |
| Kitüntetései | Lista
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Christopher Priest témájú médiaállományokat. | |
Christopher Mackenzie Priest (Cheadle, 1943. július 14. – Rothesay - Baile Bhòid, 2024. február 2.) brit sci-fi író és regényíró. Művei közé tartozik a Fugue for a Darkening Island (1972), The Inverted World (1974), The Space Machine (1976), The Affirmation (1981), The Glamour (1984), The Prestige (1995), és a The Separation (2002).
Priestre erősen hatással volt H. G. Wells sci-fije, és 2006-ban kinevezték a nemzetközi H. G. Wells Társaság alelnökévé.
Christopher Mackenzie Priest 1943. július 14-én született az angliai Cheadle-ben, Cheshire megyében. Gyermekkorát Dorsetben töltötte, ahol felfedezte a Dorchester közelében található Maiden Castle ősi dombvidékét. Ez az élmény maradandó benyomást tett rá, és később a A Dream of Wessex (1977) című regény helyszínéül is szolgált.
Priest a Cheadle Hulme Iskolában tanult, ahonnan tizenhat évesen távozott. Ezután könyvelőként és könyvvizsgálóként dolgozott. Emellett egy üdvözlőlap-kiadónál és egy postai rendelésű könyvkiadónál is dolgozott, mielőtt teljesen az írásnak szentelte magát. Az iskola elvégzése után röviddel elkezdett írni, és 1968-ban felhagyott irodai munkájával, hogy teljes mértékben szabadúszó írói karrierjének szentelje magát. Első publikált története, a "The Run" (A futás), az Impulse magazinban jelent meg 1966 májusában.
Szépirodalmi írása mellett Priest alaposan részt vett a sci-fi közösségben. 1964-től aktív tagja volt fanzine-eknek és rajongói közösségeknek, 1974 és 1977 között a Foundation magazin főszerkesztőjeként tevékenykedett. Emellett sci-firől és írásról tartott előadásokat a Londoni Egyetemen és az ausztrál Deakin Egyetemen. 1983-ban a Granta magazin a legjobb fiatal brit regényírók közé választotta, ezzel megszilárdítva hírnevét jelentős irodalmi hangként.
Priest magánéletét számos házasság és költözés jellemezte. 1969-ben feleségül vette Christine Merchant-et, akivel Londonba költözött; a házasság négy év után ért véget. 1981-ben feleségül vette Lisa Tuttle amerikai írónőt, akitől 1987-ben elvált. A következő évben Leigh Kennedy sci-fi írónőt vette feleségül; a párnak ikrei születtek, Elizabeth és Simon, mielőtt házasságuk 2011-ben véget ért. Ugyanebben az évben Priest kapcsolatba lépett Nina Allan íróval. Attól kezdve együtt éltek, és 2023-ban házasodtak össze.
Pályafutása során Priest számos helyszínen élt, amelyek hatással voltak munkásságára. Devonban, később pedig Bute szigetén élt, ezek a helyszínek hozzájárulhattak a szigetek és elszigetelt tájak iránti csodálatához, amelyek kiemelkedő szerepet játszanak az "Álomszigetvilág" sorozatában. Munkásságát a pszichológiai komplexitás, valamint az identitás, az emlékezet és a valóság feltárása jellemezte, ami megkülönböztette őt a hagyományos zsánerfikciótól.
Christopher Priest 2024. február 2-án, nyolcvanéves korában hunyt el. Halálakor majdnem befejezte J. G. Ballardról szóló ismeretterjesztő tanulmányát, 70 000 szóval átfogó elemzést írt a szerzőről, aki jelentős hatással volt saját munkásságára.
Priest első novellája, a "The Run" (A futás), 1966-ban jelent meg. Korábban könyvelőként és könyvvizsgálóként dolgozott, majd 1968-ban teljes munkaidős író lett. Egyik korai regénye, a The Affirmation (A megerősítés), egy traumatizált férfiról szól, aki látszólag egy téveszmék világába csöppen, ahol egy hosszú utazást él át egzotikus szigetek egy szigetcsoportjára. Ez a helyszín Priest számos novellájában szerepet játszott, ami felveti a kérdést, hogy a Dream Archipelago (Álomszigetcsoport) valóban fikció-e. A regényben ábrázolt lelkiállapot hasonló Robert Lindner The Fifty-Minute Hour (Az ötvenperces óra) című regényében szereplő téveszmékben szenvedő, fantáziára hajlamos pszichoanalitikus pácienséhez („Kirk Allen”), vagy Jack London kínzott foglyához a Kóbor csillagban (The Star Rover).
Priest a A Dream of Wessex (Wessexi álom) című művében is foglalkozott téveszmés alternatív valóságokkal, amelyben egy brit kormányzati projekt kísérletezőinek egy csoportját agyukkal egy hipnózisgéphez kötik, és közösen vesznek részt egy képzeletbeli, de annyira valóságos jövőben egy szovjetizált Nagy-Britannia partjainál fekvő nyaralószigeten.
Későbbi regényei közé tartozik a The Islanders (2011), amely az 'Álomszigetcsoport'-on játszódik, és a The Adjacent (2013), egy több szálon futó narratíva visszatérő szereplőkkel.
Elbeszélésének cselekményfordulatairól Priest egy 1995-ös interjúban azt mondta: „a sokkoló élményeim az olvasó tudásának vagy hitének hirtelen, pusztító megfordulásán alapulnak.”
Priest a David Cronenberg 1999-es eXistenZ című filmjéhez kapcsolódó regényt írta, amely az A Dream of Wessex és a The Extremes című regények témáit tartalmazza. Ilyen téma például az a kérdés, hogy mennyire bízhatunk abban, amit valóságnak hiszünk, és az emlékeinkben.
Priestet kérték fel, hogy írjon történeteket a Doctor Who 18. és 19. évadához. Az első, a "Sealed Orders" egy Gallifrey-n alapuló politikai thriller volt, amelyet Douglas Adams forgatókönyvíró rendelt meg; végül forgatókönyvi problémák miatt elvetették, és a "Warriors' Gate" váltotta fel. A második, "The Enemy Within" című mű elkészítését szintén végül elvetették forgatókönyvi problémák és Priest által sértőnek tartott bánásmód miatt, miután felkérték, hogy módosítsa a forgatókönyvet, hogy az tartalmazza Adric halálát. Helyére az "Earthshock" került. Priest megkapta a fizetséget, míg a Doctor Who producere, John Nathan-Turner és a forgatókönyvszerkesztő, Eric Saward kénytelenek voltak bocsánatkérő levelet írni az íróval szembeni bánásmód miatt.
A The Prestige című regényéből készült film 2006. október 20-án került bemutatásra. A filmet Christopher Nolan rendezte, a főszerepekben Christian Bale és Hugh Jackman látható. A regény és a forgatókönyv közötti különbségek ellenére Nolan állítólag annyira aggódott amiatt, hogy a végkifejlet meglepetésként érje, hogy az amerikai kiadó nem engedte, hogy a könyv kapcsolódó kiadásában felhasználja a film képeit.
Priestről köztudott, hogy általában filmregényváltozatokban John Luther Novak és Colin Wedgelock álneveket, valamint Donald MacKenzie álnevet használt. Az eXistenZ regényváltozat mellett (amely aláásta az álnevet azzal, hogy Priest életrajzát feltüntette a címlapon), regényt írt a Mona Lisa (John Luther Novakként) és a Short Circuit (Colin Wedgelockként) című filmekhez is. Priest brit sci-fi szerzőtársával, David Langforddal működött együtt az Ansible márkanév alatt számos vállalkozásban.
Priest 2002-től írt a The Guardiannek, nagyrészt olyan személyiségek gyászjelentéseit közölte, mint Robert Sheckley, Stanislaw Lem, Jack Williamson, Diana Wynne Jones, John Christopher és még sokan mások.
Priest négyszer nyerte el a BSFA legjobb regénynek járó díját: 1974-ben az Inverted Worldcímű regényéért; 1998-ban a The Extremes című regényéért; 2002-ben a The Separation című regényéért és 2011-ben a The Islanders című regényéért.
Priest elnyerte a James Tait Black Memorial-díjat szépirodalmi kategóriában és a World Fantasy Award-ot (a The Prestige című regényéért).
Priest 1979-ben elnyerte a BSFA novellásdíját a „Palely Loitering” című novellájáért, és Hugo-díjra jelölték a legjobb regény, a legjobb kisregény, a legjobb novella és a legjobb ismeretterjesztő könyv kategóriákban (ez utóbbit a The Book on the Edge of Forever, más néven Last Deadloss Visions című műért, amely a kiadatlan Last Dangerous Visions antológia feldolgozása). A The Space Machine elnyerte a Nemzetközi SF-díjat az 1977-es Ditmar-díjátadón. Priest 1979-es esszéje, a „The Making of the Lesbian Horse” (a leszbikus ló születése) (Novacon füzetként jelent meg) humorosan pillantja be elismert regénye, az Inverted World gyökereit. Díszvendég volt a Novacon 9-en 1979-ben és a Novacon 30-on 2000-ben, valamint a 63. World Science Fiction Convention-on 2005-ben.
1983-ban Priestet a 20 Granta a legjobb fiatal brit regényírók közé választotta. 1988-ban elnyerte a Kurd-Laßwitz-díjat a The Glamour című könyvéért, mint a legjobb külföldi szépirodalmi könyv.
2007. november 7. és december 7. között a Chelsea-i Művészeti és Formatervezési Főiskola kiállítást rendezett a Chelsea Space galériájában, amelyet Priest The Affirmation című regénye ihletett. A „személyes történelem és az emlékezet témáit vizsgálta, amelyek egy antagonistább és kritikusabb értelmezési forma lencséjén keresztül a kortárs művészeti gyakorlat nyíltan pozitív nézőpontja felé mutatnak a hagyományos melankolikus fixációval szemben”.
Priest Devonban, később Bute szigetén élt. 1981 és 1987 között Lisa Tuttle írónőt, 1988 és 2011 között pedig Leigh Kennedyt vette feleségül, akitől ikrei születtek. Később Nina Allannal élt együtt, aki addigra a felesége lett.
2024. február 2-án, 80 éves korában halt meg kissejtes karcinómában.[25]