| EuroBrun | |
| Teljes név | EuroBrun Racing |
| Székhely | Senago, Olaszország |
| Alapító(k) | Giampaolo Pavanello Walter Brun |
| Jelentős versenyzők | |
| Motorok | Ford, Judd |
| Gumik | Goodyear, Pirelli |
| Formula–1-es szereplése | |
| Első verseny | |
| Utolsó verseny | |
| Versenyek száma | 46 (14 rajt) |
| Konstruktőri világbajnoki címek | 0 |
| Versenyzői világbajnoki címek | 0 |
| Győzelmek | 0 |
| Első rajtkockák | 0 |
| Leggyorsabb körök | 0 |
Az EuroBrun egy már megszűnt, svájci-olasz illetőségű Formula–1-es konstruktőrcég. 1988-tól 1990-ig indult versenyeken, ezeknek azonban csak kevesebb mint felére sikerült kvalifikálnia magát legalább egy versenyzője révén.
A csapat két különböző alakulat összeállásából jött létre. Egyik fele volt az Alfa Romeo megszűnt Formula–1-es csapata számára készített tervrajzokat készítő Euroracing, a másik pedig a pénzügyi hátteret biztosító, a sportautó-versenyzés és a játékautomaták világában szép sikereket elérő Walter Brun, illetve az ő Brun Motorsports nevű cége.
Brun kiöregedőfélben lévő argentin pilótáját Oscar Larrauritval hozta a csapathoz. A korlátozottan sikeres Alfa Romeo 184T tervezője, Mario Tolentino álmodta meg a csapat első versenyautóját, az ER188-at. A kasztniba a korszak egyik legnépszerűbb motorját, a főként kiscsapatok által használt Ford-Cosworth DFZ V8-ast szerelték, borítására a Tommasini futószalaggyártó cég nevét festették, az ülésekbe pedig Larraurit és az addig csupán egyetlen Formula–1-es futamot a háta mögött tudó Stefano Modenát ültették.

Az idénynyitó Brazil Nagydíjon a Zakspeedek, az egyik Tyrrell, valamint az egy-egy Osella és Rial kárára mindkét autó felállhatott a rajtrácsra, ám műszaki meghibásodások miatt egyikük sem tudta befejezni a futamot. Az első tíz versenyen Modena két önhibáján kívüli kizárástól eltekintve rendre a 20. hely környékére kvalifikálta magát, s Larrauri is hétszer részt vehetett a futamon, Monacóban a fantasztikus 18. rajthelyet szerezte meg. Annak ellenére, hogy a csapat látszólag szépen teljesített, egyre súlyosabb problémákkal kellett szembenézniük, amit részint a pénz fogyása, részint a társuló felek közti kapcsolat megromlása okozott. Ráadásul gyenge teljesítménye miatt Larraurit is lapátra készültek tenni, ám miután szerződtették Christian Dannert a helyére, kiderült, hogy a német egyszerűen nem fér be az autóba, így kénytelenek voltak megtartani az argentint. A magyar nagydíjon a négy kör hátrányban célba érő Modena a csapat legjobb eredményét érte el a 11. helyezésével. A következő három versenyhétvégén Larrauri rendre utolsó lett, azaz már az előkvalifikáción kiesett, és Modena sem tudott a 29. helynél előrébb végezni az időméréseken. A spanyol nagydíjon legalább az olasz részt vehetett a futamon, hogy aztán Japánban újfent mindkét autójuk az időmérő edzésen fejezze be a hétvégét. Aztán a szezonzáró ausztrál nagydíjon mindkét EuroBrun felállhatott a rajtrácsra, de műszaki gondok miatt egyik sem ért célba.
Az 1989-es szezonra a csapat teljesen átalakult, az Euroracing kivonult, a pilóták távoztak, a Cosworth helyett jött a Judd, a Goodyear helyett a Pirelli, két autó helyett pedig maradt egy. A karosszéria viszont éppen csak annyit változott, amennyit feltétlenül szükséges volt, s ez alaposan meg is látszott a teljesítményükön. A szezonnyitón még úgy tűnt, a csapat legalább a tavalyi szintet hozni tudja, hiszen a svájci Gregor Foitek túljutva az előkvalifikáción a 24. helyen zárta a pénteki első időmérő edzést, ám egy motorhiba következtében a másodikon visszacsúszott, s lemaradt a futamról. Mint utóbb kiderült, ez volt a csapat számára az egyetlen ebben a szezonban, hiszen a hátralévő 15 hétvégén egyszer sem vehetett részt még csak az időmérő edzésen sem Foitek, ahogy a helyére visszatérő Larrauri sem. A szezon közepére megérkezett az új autó, az ER189, ám ez sem segített, az idény végére pedig a szponzorok is elhagyták a csapatot.
Az EuroBrun két autóval jelent meg az 1990-es idénynyitón Phoenixben, de nem sok változás történt az autóval az előző évi állapotához képest. A Colonitól érkező Roberto Moreno és a fizetős Claudio Langes lett a csapat két pilótája. Langes már az előkvalifikáción kiesett, Moreno viszont fölényesen nyerte a selejtezőt, a gumik által felkavart pénteki edzésen pedig a 16. helyen végzett, megelőzve Nigel Mansellt a Scuderia Ferrari pilótáját és egy Benettont is. A javarészt a gumik miatt kialakuló edzéskáoszról sokat elárult, hogy a második helyen egy Minardi, a harmadikon egy Dallara, a nyolcadikon pedig egy Osella zárt. Minthogy a második edzést szakadó esőben rendezték, senki nem tudott javítani az időeredményein, így Moreno a fantasztikus 16. helyről rajtolhatott, nem mellesleg a második leggyorsabb volt a szombati esős kvalifikáción. A futamot aztán öt kör hátrányban a 13. helyen zárta.
Az ezt követő versenyhétvégéken Moreno produkciója igen rapszodikus volt, Langes viszont stabilan rettenetesen teljesített, csak a Life-os Gary Brabham előzte meg. A brazil előbb kiesett a selejtezőn, Imolában a csapat történetében utoljára elindulhatott a futamon, az első körben kiesett műszaki hibával, Monacóban és Kanadában pedig az időmérésen esett ki, utóbbi esetben csupán századokkal. Miután a mexikói nagydíjon a 24. rajthelyet szerezte meg kizárása előtt, Roberto Moreno már csak a péntek reggeli selejtezőkön ülhetett be autójába, akárcsak csapattársa, aki 14 próbálkozásból egyszer sem élte túl a selejtezőt, amellyel Langes egy mai napig élő rekordot tart.
Az utolsó előtti futam, a japán nagydíj előtt Brun besokallt, és úgy döntött, nem utaztatja el csapatát, így értesítette pilótáit, hogy többé nem tart igényt szolgálataikra. Ennek köszönhetően Moreno elfogadhatta a Benetton ajánlatát, akik a helikopter balesetben súlyosan megsérült Alessandro Nannini helyére kívánták a brazilt szerződtetni, s a sokkal többre hivatott pilóta így kétévnyi szenvedést követően első benettonos futamán a második helyen zárt. Walter Brun visszatért a sportautózás világába, s a Formula–1-ben gyűjtött tapasztalatait felhasználva saját autót épített, ám két év múlva végleg elhagyta az autóversenyzés világát.
2021-ben Moreno egy interjúban azt állította, hogy a csapat sokszor szándékosan nem akart továbbjutni az időmérő edzésre sem, mert az további gumiabroncsokat és motorokat igényelt volna, ami pénzbe került. Azt is elmondta, hogy a csapat a versenyekre tervezett gumikat adott neki a kvalifikációkra, a Judd motorok pedig gyakran négy versenyt is teljesítettek anélkül, hogy hozzájuk nyúltak volna, ami akkoriban merőben szokatlan volt.
(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)
| Év | Kasztni | Motor | Gumik | Versenyzők | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | Pont | Poz. |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1988 | EuroBrun ER188 | Ford-Cosworth DFZ 3,5L V8 szívó | G | BRA | SMR | MON | MEX | CAN | DET | FRA | GBR | GER | HUN | BEL | ITA | POR | ESP | JPN | AUS | 0 | NR | |
| KI | NK | KI | 13 | KI | KI | KI | NK | 16 | NK | NPK | NPK | NPK | NK | NK | KI | |||||||
| KI | NR | KIZ | KIZ | 12 | KI | 14 | 12 | KI | 11 | NK | NK | NK | 13 | NK | KI | |||||||
| 1989 | EuroBrun ER188B EuroBrun ER189 |
Judd CV 3,5L V8 szívó | P | BRA | SMR | MON | MEX | USA | CAN | FRA | GBR | GER | HUN | BEL | ITA | POR | ESP | JPN | AUS | 0 | NR | |
| NK | NPK | NPK | NPK | NPK | NPK | NPK | NPK | NPK | NPK | NPK | ||||||||||||
| NPK | NPK | NPK | NPK | NPK | ||||||||||||||||||
| 1990 | EuroBrun ER189B | Judd CV 3,5L V8 szívó | P | USA | BRA | SMR | MON | CAN | MEX | FRA | GBR | GER | HUN | BEL | ITA | POR | ESP | JPN | AUS | 0 | NR | |
| 13 | NPK | KI | NK | NK | KIZ | NPK | NPK | NPK | NPK | NPK | NPK | NPK | NPK | |||||||||
| NPK | NPK | NPK | NPK | NPK | NPK | NPK | NPK | NPK | NPK | NPK | NPK | NPK | NPK |
{{cite journal}}: Cite journal requires |journal= (súgó)CS1 karbantartás: numerikus név: szerzőfelsorolás (link)