| Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| Teljes név | Zakspeed Racing |
| Székhely | |
| Alapító(k) | |
| Jelentős versenyzők | |
| Motorok | Zakspeed, Yamaha |
| Gumik | G Goodyear, P Pirelli |
| Formula–1-es szereplése | |
| Első verseny | |
| Utolsó verseny | |
| Versenyek száma | 74 |
| Konstruktőri világbajnoki címek | 0 (legjobb helyezés: 10. hely 1987-ben) |
| Versenyzői világbajnoki címek | 0 |
| Győzelmek | 0 (legjobb helyezés: 5. hely az 1987-es San Marinó-i nagydíjon) |
| Első rajtkockák | 0 |
| Leggyorsabb körök | 0 |
A Zakspeed egy német Formula–1-es konstruktőr illetve versenycsapat. A céget Erich Zakowski alapította 1968-ban. Az 1990-es évektől fia, Peter Zakowski vezeti a céget.
A lengyel származású Erich Zakowski autószerelő 1945-től élt Németországban. Eredetileg oldalkocsis motorkerékpár-versenyző volt.
Zakowski 1973-ban alapította a Zakspeed csapatot azzal a céllal, hogy részt vegyen a sportautó versenyzésben. Az 1970-es évek végén a csapat a hivatalos Ford-csapattá vált a német Deutsche Rennsport Meisterschaft (DRM) sorozatban, a jelenlegi Deutsche Tourenwagen Masters (DTM) elődjében. Ebben az időszakban a csapat számos győzelmet ért el, beleértve az 1981-es összetett bajnoki címet is Klaus Ludwig pilótával. 1982-ben a Zakspeed futtatta a gyári Ford C100 Group C autót. A saját Zakspeed motorral ellátott gépet a Ford gyári csapata vezette Klaus Ludwiggal, Manfred Winkelhockkal és Marc Surerrel a volánnál. Az autó főleg a középmezőnybe tartozott, bár Jonathan Palmer és Désiré Wilson az 1982-es Brands Hatch 1000 km-es versenyén összesítésben a 4. helyezést érték el.

Ez a saját motor volt az alapja a Formula-1-es indulásuknak 1985 és 1988 között. A Zakspeed arról vált híressé, hogy saját autót és motort épített, amit akkoriban csak a Ferrari, az Alfa Romeo és a Renault tett. Miután az első szezonban Jonathan Palmer vezetett, a csapat leszerződtette az első Formula–3000 bajnokot, Christian Dannert és a korábbi Tyrrell pilótát, Martin Brundlet. A csapat legjobb eredménye (és egyetlen pontszerző helyezése) Brundle 5. helye volt az 1987-es San Marinó-i nagydíjon. Kesjár Csaba az 1987-es magyar nagydíj hétvégéjén tesztelhette a csapat autóját, így ő lett az első magyar, aki F1-es autót vezetett.
Az utolsó szezonjukra, 1989-re a Zakspeed Yamaha motorokra váltott, mivel a turbó motorokat betiltották. A japán motor megbízhatatlan volt, és a pilóták, Bernd Schneider (korábbi német Formula-3 bajnok és későbbi négyszeres DTM bajnok), Piercarlo Ghinzani és az újonc Szuzuki Aguri nehezen boldogultak az autó előkvalifikációjával. Schneider csak kétszer kvalifikálta az autót, és mindkétszer kiesett, míg a Suzuki soha nem jutott túl az előkvalifikáción. Annak ellenére, hogy november végén bejelentették az 1990-es szezonra vonatkozó exkluzív motorszállítási megállapodást a Yamahával, a csapat az év végén visszavonult a sporttól.
Miután kivonult az F1-ből, a Zakspeed ismét kizárólag sportautókra koncentrált. Megfordultak többek között az FIA GT Bajnokságban, a Nürburgring Langstrecken-Serie-ben, a Champ Carban, valamint a Superleague Formula-ban is. Utóbbiban az első, 2008-as szezont Davide Rigonnal sikerült megnyerniük, a Beijing Guoan csapatot menedzselve.
Az 1990-es évektől Peter Zakowski, aki Formula–3-ban és hosszútávú versenyeken indult (1997-ben, 1999-ben, 2001-ben és 2002-ben megnyerte a Nürburgringi 24 órás versenyt), átvette apjától a vezetést.
| Szezon | Név | Modell | Gumi | Motor | Versenyzők | Helyezés |
|---|---|---|---|---|---|---|
| 1985 | 841 | G | Zakspeed 1500/4 1.5 L4 turbó | – (0 pont) | ||
| 1986 | 861 | G | Zakspeed 1500/4 1.5 L4 turbó | – (0 pont) | ||
| 1987 | 861 871 |
G | Zakspeed 1500/4 1.5 L4 turbó | 10. (2 pont) | ||
| 1988 | 881 | G | Zakspeed 1500/4 1.5 L4 turbó | – (0 pont) | ||
| 1989 | 891 | P | Yamaha OX88 3.5 V8 | – (0 pont) |