Története
Enzo Coloni 1983-ban alapította az olaszországi Passignano sul Trasimenoban. Ő maga is autóversenyző volt, becenevén Il Lupo (Farkas), amely a csapatának a logójában is visszaköszönt. Főként az olasz Formula–3-ban és az európai Formula–2-ben vitézkedett az 1970-es évek végén. Csapata az induláskor nagyon sikeres volt, háromszor egymás után meg is nyerte az olasz Formula–3 bajnokságot, ő maga, Ivan Capelli és Alessandro Santin révén. Coloni 1982 után már kizárólag csak a csapat menedzselésével törődött. 1986-ban Nicola Larini révén újabb olasz Formula–3 bajnoki címet szereztek, egy March 85B segítségével pedig a Formula–3000-ben is versenyzett. A szép eredmények hatására, és mert az FIA bejelentette, hogy 1989-től betiltják a turbómotorokat a Formula–1-ben (amelynek hatására kevésbé költségessé vált a nevezés), Coloni úr úgy döntött, hogy a királykategóriába is belépnek.
Először az 1987-es olasz nagydíjon jelent meg a csapat, ahol nem tudtak kvalifikálni. A sárgára festett, különleges kialakítású (légbeömlőnyílás nélküli kivitel, lapos motorház) Coloni FC187-es ebben az évben még a spanyol nagydíjon vett részt Nicola Larini révén, és bár kvalifikálni tudott a futamra, műszaki hiba miatt kiesett.
A következő évet az FC187 átalakított, FC188 nevű változatával kezdték. Új pilótájuk, Gabriele Tarquini többször is tudott vele kvalifikálni, sőt Kanadában nyolcadik lett. Sajnos a csapat története során ez volt a legjobb eredményük. Pénzhiány miatt az idény második felétől elkezdődött a hanyatlásuk, és gyakran már a prekvalifikáció (a sok nevező miatt a gyengébb és újonc csapatoknak az időmérő edzésen történő részvételről szóló megmérettetés) megugrása is lehetetlenné vált. Pontot nem szereztek, viszont az év végi rangsorolásban három csapatnál is jobbak voltak.
1989-ben két autóval neveztek, amelyeket Roberto Moreno és Pierre-Henri Raphanel vezettek. Autójuk, az FC188B még mindig a két évvel korábbi konstrukción alapult, lassú volt és vezethetetlen. Ennek ellenére, történetük során az első és egyetlen alkalommal, mindkét autójuk kvalifikált a monacói nagydíjra. Kanadában mutatkozott be új autójuk, a Coloni C3, amely alapvetően nem lett volna egy rossz konstrukció, de túl későn vetették be, és a tesztelés hiánya miatt félkész volt. Csak egy áttervezés után sikerült egyáltalán a kvalifikáció megugrása, melynek keretén belül egy új első szárnyat kapott. Az eredmények hiánya és a költségvetés csökkenése miatt a csapat kezdett szétszéledni, távozott többek között az új autót tervező Christian Vanderpleyn is. Raphanel helyére az utolsó versenyekre Enrico Bertaggia érkezett. A portugál nagydíjon sikerült a csapatnak utoljára kvalifikálnia, az idényt a Zakspeed csapattal holtversenyben az utolsó helyen zárták.
1990 elején a Subaru megvásárolta a csapat 51 százalékát, akik a saját (valójában a Motori Moderni által épített) 12 hengeres boxermotorjukat hozták, és kvázi gyári csapatukká tették a Colonit, amelyet még mindig Enzo Coloni vezetett. A motor azonban borzasztóan gyenge volt, és a késlekedés miatt csak az idénynyitó amerikai nagydíj előtt, egy phoenixi áruház parkolójában tudták először bejáratni. Az autónak nem voltak légbeömlői, hanem hatalmas, hosszú oldaldobozokkal rendelkezett, és körülbelül 140 kilogrammos túlsúllyal rendelkezett. Újdonsült versenyzőjük, Bertrand Gachot egyszer sem tudott prekvalifikálni vele. Májusban a Subaru kirúgta Coloni urat, de mivel az eredmények ezután se változtak, villámgyorsan úgy döntöttek, hogy kiszállnak, és ingyen visszaadták neki a csapatot. A Coloni így nem rendelkezett se szponzorokkal, se motorral, de még létezett. A német nagydíjra sikerült Ford-Cosworth motorokat szerezniük, és a C3C jelölésű autóba építették. Ezzel általában ott tudtak lenni az időmérő edzésen, de egyszer sem sikerült kvalifikálniuk.
1991-ben a teljes csapat létszáma hat fő volt, és ők voltak az utolsó istálló, amely egy autóval nevezett. A Coloni C4 nevű autójukat a Perugiai Egyetem diákjai segítségével tervezték, és a C3-ason alapult. Coloni úr szerette volna megszerezni versenyzőnek Andrea de Cesarist, és vele a Marlboro támogatását, de ez kútba esett. Pilótájuk a friss brit Formula–3000 bajnok Pedro Chaves lett. A lassú és vezethetetlen autóval egyszer sem tudott prekvalifikálni, és a portugál nagydíj után elhagyta a csapatot. Az utolsó versenyekre a japán Hattori Naoki ült be, majd az idény végén Coloni úr eladta a csapatát Andrea Sasettinek, aki Andrea Moda Formula névre keresztelte át azt.
1991-ben visszatértek a Formula–3-ba, ahol Coloni úr fia, Paolo volt a pilótájuk. Az 1993-as Masters of Formula–3-on harmadik lett, távozása után pedig egészen 1996-ig folytatta a csapat. 1997-ben bemutatkoztak a nemzetközi Formula–3000-ben, ahol a legnagyobb sikereiket 2002-ben aratták. Giorgio Pantano az idény végén második lett, és összesen három győzelmet arattak. 2003-ban Ricardo Sperafico és Baumgartner Zsolt voltak a versenyzőik. Sperafico ismét hozott egy bajnoki második helyet, míg Baumgartner a magyar nagydíjon beugorhatott a Jordan csapat színeiben a Formula–1-be.
2005-ben átnevezték a Formula–1 nevelőszériáját GP2-re. A Coloni az első idényben még részt vett, 2005 végén aztán Giancarlo Fisichella csatlakozott hozzájuk, így 2006 és 2009 között Fisichella Motor Sport néven vettek részt. Hivatalosan 2010-ben tértek vissza, mint Scuderia Coloni, a korábbi festésüket lecserélve ezüst-fekete-vörös színkombinációval. Mérsékelt sikereket értek el. 2011-ben egyik versenyzőjük, Davide Rigon balesetet szenvedett, és sérülései miatt hosszú hónapokat kihagyott - helyére a mindössze 17 éves Kevin Ceccon került. Az idény felénél mindössze egyetlen ponttal utolsó előttiként álltak a tabellán. A helyzet akkor változott meg, amikor Ceccon helyére a veterán Luca Filippi került. Ő két versenyt és egy sprintversenyt is megnyert, második helyen zárta a bajnokságot, a Coloni pedig hetedik lett.
A Coloni 2012-be is benevezett, azonban a silverstone-i futamot követően váratlanul bejelentették, hogy a szervezőkkel való nézeteltérésük okán az idény végén kiszállnak, egyben lemondanak az abban az évben szerzett összes, és a később szerzendő valamennyi pontjukról. Lépésükre bővebb magyarázatot sosem adtak. Utolsó győzelmüket Filippi aratta Monzában.
2015-ben mint Paolo Coloni Racing tértek vissza az Auto GP bajnokságban.
Nicola Larini
Pierre-Henri Raphanel
Roberto Moreno.svg){kind=small}
Bertrand Gachot
Pedro Chaves
1991-es Formula–1 ausztrál nagydíj