A szezon
Az 1991-es idénynek a csapat nem ezzel, hanem az 1990-es, a világbajnoki címre is komolyan esélyes 641-es típusuk áttervezésével, a 642-essel vágott neki. Csakhogy a csapnivaló teljesítmény miatt elhatározták, hogy idő előtt visszahívják a versenyzésből, és helyette egy új konstrukciót vetnek be. Az alapok a 642-esből származtak. Az első tengelyt kicsivel megemelték, hasonlóan a Williams FW14-es kialakításához, a hátsó tengely pedig jellegzetes, Coca-Cola palackra emlékeztető kialakítást kapott, mint a McLaren MP4/1-esen. A felfüggesztést átalakították, miután a 642-es instabilitását nagy részben ez okozta.
A szezon hatodik versenyén, a Francia Nagydíjon vetették be először. A kezdés ígéretes volt: Prost pole pozíciót ért el, és bár Nigel Mansell megelőzte őt a Williams FW14-essel a versenyen, a második hely is nagyon szép volt kezdetnek.
A kép azonban ennél árnyaltabb volt. A 642-essel a legnagyobb probléma a kezelhetetlenség volt, így Prost kérésére úgy tervezték át az elődhöz képest, hogy a felfüggesztések lágyabbak legyenek. Az orrát megemelték, így több levegő jutott a kasztni alá. A V12-es motor is továbbfejlesztésre került az idény során, ahogy a kasztni is kapott időről időre bővítéseket. Az autó a szebbek közé tartozott, de nem volt olyan gyors, mint a feltörekvő Williams FW14 vagy a még mindig erős McLaren MP4/6. Ennek egyik oka az volt, hogy abban az időben különféle belső problémák miatt nem tudtak elég adatot gyűjteni a Ferrarinál az áramlással kapcsolatban. Így aztán a kezelhetetlenségi problémák sem szűntek meg. A Spanyol Nagydíjat leszámítva az egyik Ferrari mindig kiesett a futamokon. A szurkolók sem örültek, az olasz nagydíjon kifütyülték a csapatot. Prost nemtetszésének adott hangot, és közölte, hogy "egy tankot is egyszerűbb vezetni, mint ezt az autót". Közte és a csapat között annyira elmérgesedett a viszony, hogy a Japán Nagydíj után kirúgták Prostot, és helyette Gianni Morbidellit ültették be a szezonzáró ausztrál futamra. Prostot azonban a szerződése arra kötelezte, hogy nem szerződik más csapathoz 1992-re, így egy évet kényszerűen távol kellett töltenie a Formula–1-től.
Az autó 39 és fél pontot gyűjtött az idényben (összesen 55 és fél pontja volt a csapatnak), versenyt nem sikerült nyerniük, pole pozíciót se értek el, sem leggyorsabb kört, viszont a konstruktőri harmadik helyet megszerezték.
Scuderia Ferrari SpA
Alain Prost
1991-es Formula–1 ausztrál nagydíj
