| Ketesd (Tetișu) | |
| Ketesd református templomának tornya | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szilágy |
| Község | Alsófüld |
| Rang | falu |
| Községközpont | Alsófüld |
| Irányítószám | 457138 |
| SIRUTA-kód | 141125 |
| Népesség | |
| Népesség | 243 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 335 |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 348 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Ketesd témájú médiaállományokat. | |
Ketesd (románul Tetișu) falu Romániában, Erdélyben, Szilágy megyében, Kalotaszeg Alszeg altáján.
Bánffyhunyadtól három km-re északra fekszik, az Almásba ömlő Bot patak völgyében.
Első írásos említése 1399-ből származik, mint Ketesd. 1437-ben Kethesd, 1576-ban Kettesd néven fordul elő. Kiss Lajos szerint magyar eredetű és egy *Ketes személynév -d képzős alakjából magyarázza. A román név kezdőhangja azzal magyarázható, hogy a környék román nyelvjárásának palatalizált [k'] és [t'] hangzói összeolvadtak.
A falu kezdetben Bihar vármegyéhez, egyháza a váradi püspökség kalotai főesperességéhez tartozott. Később évszázadokon keresztül Kolozs vármegye része volt. Magyar lakossága a reformáció idején református hitre tért.
A ketesdiek a 20. század elején kezdtek eladásra zöldséget és gyümölcsöt termeszteni. Terményeiket kezdetben a bánffyhunyadi „úri” réteg és a havasi románság vásárolta, 1940-től vonattal a kolozsvári piacra is hordták. A hízlalt szarvasmarhát a hunyadi nagyvásárban, az igavonásra is használt bivalyok tejét a hetipiacon adták el. 1910-ben 1078 holdas határából 481 hold volt szántó, 253 erdő és 140 legelő.
Híres volt mesemondóiról. Népmesekincsét Kovács Ágnes gyűjtötte össze az 1940-es években. A kétkötetes műhöz írt, kismonográfia hosszúságú bevezető tanulmánya a településről is bőséges információforrás.
1944 októberében a malomszegiek és a viságiak kifosztották. 1968-ban Szilágy megyéhez csatolták.
