A címszóban szereplő nőnemű albán helynév határozatlan és határozott alakja Krumë, illetve Kruma. A nemzetközi ajánlásnak megfelelően a hímnemű albán helynevek határozatlan, a nőneműek határozott alakját használjuk.
Kruma (a helyi lakosság informális elnevezésével Has) város Albánia északkeleti részén, Kukës városától légvonalban 13 kilométerre északra, a koszovói határ közelében, Kukës megyében. Has község, azon belül Kruma alközség központja. Ez utóbbi közigazgatási egység a városon kívül négy további települést foglal magában (Cahan, Gajrep, Mujaj-Dajç és Zahrisht). A 2011-es népszámlálás alapján az alközség népessége 6006fő, ennek mintegy a fele lehet Kruma tényleges városi lakossága.
Fekvése
Kruma az Albán-Alpok keleti peremén, az 1986 méterig emelkedő Pashtrik-hegység vonulataitól közrezárt Krumai-medencében fekszik. Délről a Gjytezai- (Maja e Gjytezës, 1410 m), keletről a Gajrepi- (Maja e Gajrepit, 1368 m), északról pedig a Ksherrai-hegy (Maja e Ksherrës, 1124 m) szegélyezi a várost. Geológiai szempontból a Mirditai-fennsíkszerpentinövezetének északkeleti végpontja, amelynek pereme – még mielőtt Koszovó területén a harmadidőszaki lerakódások alá bukna – élesen kiemelkedve alkotja a Pashtrik-hegységet. A hegység csapadékát a Vrella-patak vezeti le a Krumai-medencébe, egyúttal ez biztosítja a város vízellátását is.
A közeli megyeszékhelyt, Kukëst a Qafa-Prushi határátkelőhellyel, illetve a koszovói Gjakova városával összekötő aszfaltozott út Krumát is érinti.
Történelme
A környéken jelentős ókori halomsírokat találtak, amelyek jellemzője a kőlapokból kialakított sírkamra.
Az újkorban Kruma vidéke a Has történelmi régió – és az azonos nevű törzsi szállásterület – nyugati határvidékén feküdt, amelyet a londoni nagyköveti konferencia 1913-as döntése szakított el Has többi részétől: a vidék nagyobbik része, Gjakovával együtt Jugoszláviához került, míg Kruma Albánia része maradt.
A 20. század elején más iszlám felekezetű északalbán törzsekhez hasonlóan a Kruma vidéki Has törzsbeliek is fegyverrel harcoltak a függetlenségért. Az 1912-es felkelés során Kruma is a lázadók kezére került. Az első világháborút követő pártpolitikai harcok során a hatalmát építgető Amet Zogolli ellenzékének egyik fő fészke volt a terület. 1923 januárjában Bajram Curri vezetésével – Hasan Prishtina és Mustafa Kruja támogatásával – fegyveres kormányellenes felkelés tört ki a Gjakova és Kukës közötti vidéken, és bár a lázadók Kruma városát sikeresen kézre is kerítették, a Zogolli-kormány – jugoszláv csendőrségi segédlettel – csakhamar leverte őket. 1924 májusában újabb elégedetlenségi hullám futott végig Albánián; a Bajram Curri vezette felkelők az országban elsőként ragadtak fegyvert, elfoglalták Kukëst, és heves harcokra került sor Kruma környékén is. Az események nyomán kibontakozó júniusi forradalom Zogolli külföldre menekülésével zárult, 1924 decemberében azonban jugoszláv katonai támogatással visszatért az országba és elűzte a polgári demokratákat. Az utóvédharcok Kruma vidékén tartották a legtovább, ahova december 17-én Bajram Curri és emberei visszahúzódtak. Curri, ötszáz fős gerillacsapata élén elestéig, 1925. március 29-éig tartotta Kruma vidékét.
A második világháborút követően indult meg a korábban kizárólagosan agrárjellegű Kruma iparosítása és városiasodása, párhuzamosan a környék rézbányáinak megnyitásával.
Nevezetességei
A város kevés látványossággal szolgál. A városképet az 1960-as–1980-as években emelt lakóépületek határozzák meg. A város helytörténeti-néprajzi múzeumának (Muzeu i Hasit) anyaga az 1997-es polgárháború során nagyrészt megsemmisült.
A helyi legenda szerint a Kruma fölött magasodó Pashtrik-hegységben temették el a 13. századi bektási szent embert, Szari Szaltukot (albános nevén Sari Salltëku). Feltételezett sírjához a második világháború előtti időszakban minden augusztus 22-én koszovóiak és észak-albániaiak tömegei zarándokoltak el.
↑Csaplár 2010:Csaplár-Degovics Krisztián: Az albán nemzettéválás kezdetei (1878–1913): A Rilindja és az államalapítás korszaka. Budapest: ELTE BTK Történelemtudományok Doktori Iskola. 2010. ISBN978-963-284-176-2
↑Elsie 2010:Robert Elsie: Historical dictionary of Albania. 2nd ed. Lanham: Scarecrow Press. 2010. = European Historical Dictionaries, 75. ISBN9780810861886
↑Gloyer 2012:Gillian Gloyer: Albania: The Bradt Travel Guide. Chalfont St Peter: Bradt Travel Guides. 2012. ISBN978-1841623870
↑Jacques 2009:Edwin E Jacques: The Albanians: An ethnic history from prehistoric times to the present. Jefferson: McFarland. 2009. ISBN9780786442386
↑Pearson 2004:Owen Pearson: Albania and King Zog: Independence, republic and monarchy 1908–1939. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2004. = Albania In the Twentieth Century, 1. ISBN1845110137
↑Somogyi 1955:Somogyi Sándor: Albánia természeti földrajza. Földrajzi Közlemények,LXXIX. évf. 2. sz. (1955) 167–188. o.
↑Wilkes 1992:John Wilkes: The Illyrians. Oxford; Cambridge: Blackwell. 1992. = The Peoples of Europe, ISBN0631146717
↑Zavalani 2015:Tajar Zavalani: History of Albania. Ed. by Robert Elsie, Bejtullah Destani. London: Centre for Albanian Studies. 2015. = Albanian Studies, ISBN9781507595671
Albánia
é. sz. 42° 11′ 46″, k. h. 20° 24′ 53″42.196100°N 20.414600°EKoordináták: é. sz. 42° 11′ 46″, k. h. 20° 24′ 53″42.196100°N 20.414600°E
