Libohova

Libohova
Myfit Libohova háza, háttérben a várral
Myfit Libohova háza, háttérben a várral
Libohova címere
Libohova címere
Közigazgatás
Ország Albánia
MegyeGjirokastra
KözségLibohova
AlközségLibohova
Irányítószám6003
Népesség
Teljes népesség1599 fő (2023)
Tszf. magasság406 m
Elhelyezkedése
é. sz. 40° 02′, k. h. 20° 16′40.033333°N 20.266667°EKoordináták: é. sz. 40° 02′, k. h. 20° 16′40.033333°N 20.266667°E
Libohova weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Libohova témájú médiaállományokat.

Libohova város Albánia délnyugati részén, a Drino(wd) folyó széles völgyének keleti oldalán, Gjirokastrától légvonalban 12, közúton 19 kilométerre délkeleti irányban. Gjirokastra megyén belül Libohova község(wd), valamint Libohova alközség központja, egyúttal ez utóbbi közigazgatási egység egyetlen települése is. A 2011-es népszámlálás alapján az alközség, vagyis Libohova népessége 1992 fő. A nagybirtokos Libohova család otthonaként a 17–19. században virágzó település volt, amely mára inkább falusias jellegű agrártelepülés lett. Fő látványossága a város fölé tornyosuló libohovai vár.

Fekvése

Libohova a Drino folyó észak–déli irányú, szélesen elterülő völgymedencéjének, a Dropulli-síkságnak a keleti peremén, a Bureto-hegység(wd) oldalában fekszik 406 méteres tengerszint feletti magasságban. A Suha-patak táplálja a várostól északnyugatra elterülő Libohovai-víztározót (Rezervuari i Libohovës). A Drino völgyében húzódó SH4-es főút a város nyugati határában húzódó, jó minőségű SH96-os úton érhető el.

Történelme

Az ókorban a várostól 5 kilométerre délnyugatra, a Drino völgyében állt Hadrianopolis i. sz. 1. században alapított római városa, amely a 7. században néptelenedett el.

Az oszmán hódoltság időszakában, különösen a 17–19. században jelentős piachely, Dél-Albánia egyik legnagyobb földbirtokoscsaládja, a Libohovák központja volt. Amikor a dél-albániai hadúr, Ali Tepeleni 1789 után elfoglalta Libohovát is, nővére, Shanisha beházasodott a Libohova családba. A pasa, „Janina oroszlánja”, 1796 és 1798 között várat építtetett a település fölé, amelynek falai ma is láthatóak. A házassági kapcsolat biztosította a város nyugodt virágzását és a Libohovák gyarapodását, akik az 1840-es évekre Dél-Albániában és Thesszáliában már 28 ezer hektárnyi föld birtokosai voltak.

A 20. század elején Albánia függetlenné válása, pontosabban a város közelében meghúzott albán–görög határ véget vetett Libohova gyarapodásának. Miután a kommunista éra iparosítási hulláma is elkerülte, napjainkig csupán adminisztratív funkciókkal rendelkező agrártelepülés.

Nevezetességei

A libohovai vár északkeleti kapujának maradványai

Libohova álmos, csendes kisváros, a környék nevezetességeinek bejárására alkalmas kiindulópont szálláshelyekkel. Nevezetes a főtér hatalmas, ötszáz évesnek mondott platánfája, amelynek közelében hűs vizű forrás bukkan fel a föld alól. A platánfa adta árnyékban hangulatos teraszétterem várja a vendégeket. A városka fő nevezetessége a libohovai vár, amelyet Ali Tepeleni építtetett 1796 és 1798 között. A szürke mészkőből felépített impozáns erődítmény a város fölé magasodik. A vár fölötti hegyoldalban magasodik a Libohovák által a 17. században épített őrtorony, a városban található még egy bektási türbe, mögötte pedig a Libohovák mára gazzal felvert családi temetője.

A környéken megtekintésre érdemes a közeli Labova e Kryqit(wd) 6. századi alapokon a feltehetően a 13. században felépült Istenszülő elszenderedése temploma, a 19. század elején épült melani bektási tekke(wd), valamint már a Drino völgyében az ókori Hadrianopolis római kori színházának romjai.

Nevezetes szülöttei

Jegyzetek

  1. ↑ "www.instat.gov.al/media/14306/cens-2023-gjirokastra.pdf" (PDF).
  2. ↑ Ligj Nr. 115/2014 për ndarjen administrativo-territoriale të njësive të qeverisjes vendore në Republiken e Shqipërisë. Fletorja Zyrtare, 137. sz. (2014) 6365–6390. o. arch
  3. ↑ Censusi i popullsisë dhe banesave / Population and housing census: Gjirokastër 2011. Tiranë: Instituti i Statistikës. 2013. 84. o.
  4. ↑ Pasha 2006 :98.; Gloyer 2012 :235.; Sheme & Mara 2017 :166.
  5. ↑ Pasha 2006 :98.
  6. ↑ Gilkes 2013 :276–279.
  7. ↑ Pollo & Puto 1981 :100.; Gloyer 2012 :235.; Zavalani 2015 :110.; Dienes 2017 :102.
  8. ↑ Csaplár 2010 :95. (258. sz. jegyz.).
  9. ↑  Vö. Sheme & Mara 2017 :169.
  10. ↑ Gloyer 2012 :235.
  11. ↑ Gloyer 2012 :235.
  12. ↑ Gloyer 2012 :235.; Dienes 2017 :102.
  13. ↑ Gloyer 2012 :235.
  14. ↑ Gloyer 2012 :235–236.; Gilkes 2013 :213–214.; Dienes 2017 :102., 104.
  15. ↑ Gloyer 2012 :236.; Dienes 2017 :104.
  16. ↑ Elsie 2010 :273.
  17. ↑ Elsie 2013 :291.
  18. ↑ Elsie 2013 :494.

Források