Története
A török hódoltság alatt már létezett, neve (Kúla) török szó, mely várat, bástyát jelent.
A 16. század elején a törökök palánkvárat építettek ide és nemsokára a vár köré kialakult településre szerbek és bunyevácok költöztek.
1652-ben Wesselényi Ferenc birtokjegyzékében már megtalálható volt Alsó-Kula, és ugyanott említve volt Felső-Kula is mely mint újonnan behódolt szerb falu volt említve.
165-ben Mindkét Kúla Wesselényi Ádám birtokába ment át.
1733-ban a településen már 251 ház állt. A tiszai katonai határőrvidéki korszakban, 1740 előtt a péterváradi katonai sánc 12 pusztája között említették Kulát is.
Az 1743 évi összeíráskor Kulán 31 szerb család élt, és ekkor már falu lett, mely pecsétet is kapott. Az új faluba a vármegye alsóvidéki falvakból áttelepült szerbek érkeztek, majd 1746-tól miskolci magyar, 1786-ban pedig német családok települtek meg itt.
1813-ban mezőváros lett. Ipara ekkor nagyon fejlett volt. 1815-ben kaptak céhszabadalmat a szabók, vargák, csizmadiák, 1819-ben a g. kel. szűrszabók s 1827-ben a takácsok, szabók, szűcsök, vargák stb. Földesura a kir. kamara volt s e helység főhelye volt az egyik bácskai kamarai uradalomnak.
Fejlődésére nagy hatással volt a Ferenc-csatorna elkészülte a 18. század végén, mely a környék mocsarait lecsapolta és a vizet a Tiszába vezette. A 19. század végén megépült a Zombor-Kúla-Verbász-Óbecse makadámút, majd 1896-ban a Zombor-Óbecse és a Kishegyes-Bácskapalánka vasútvonal, melyek a várost is érintik.
1910-ben 9125 lakosából 3679 magyar, 2510 szerb, 2425 német és 456 ruszin volt, melyből 5573 római katolikus, 486 görögkatolikus, 2489 görögkeleti ortodox volt. A trianoni békeszerződésig Bács-Bodrog vármegye Kulai járásának székhelye volt.
Szerbia
é. sz. 45° 36′, k. h. 19° 32′45.600000°N 19.533333°EKoordináták: é. sz. 45° 36′, k. h. 19° 32′45.600000°N 19.533333°E
