| Kurtya (Curtea) | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Történelmi régió | Bánság |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Temes |
| Község | Kurtya |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 307135 |
| SIRUTA-kód | 156598 |
| Népesség | |
| Népesség | 634 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 5 |
| Népsűrűség | 14,28 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 195 m |
| Terület | 44,41 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
![]() | |
| Kurtya weboldala | |
![]() | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Kurtya témájú médiaállományokat. | |
Kurtya (románul: Curtea) falu Romániában, a Bánságban, Temes megyében.
Lugostól 45 kilométerre északkeletre, a Bega egyik ága mellett, a Ruszka-havas északnyugati lábánál fekszik. A község területének 41%-a erdő, 27%-a legelő és 19%-a szántóföld.
Neve az 'udvar' jelentésű román szó végartikulusos alakjából való. Írott névalakjai: Wdwarchel (1506 és 1529 között), Qurča (1554), Kurthe (1597), Kortya (1700 után), Kurta (1717), Kürtya (1863).
A 16. század elején a solymosi váruradalom részeként Brandenburgi György birtoka volt. Báthory Zsigmond 1597-ben Török Istvánnak adományozta. A 17. század elején már Bethlen Istváné volt.
A 18. század végén vonták össze az addigi szórt települést, valószínűleg a 16. században Kranijcesth néven említett falu helyére. A 16. század első felében, 1779-től 1785-ig, 1790-től 1849-ig és 1860-tól 1879-ig Krassó vármegyéhez, 1717-ben ötven házzal a facseti kerülethez, 1880-tól 1926-ig Krassó-Szörény vármegyéhez, majd Szörény megyéhez tartozott. Határa keleti felét kincstári erdőbirtok alkotta. 1896-ban harminc családfője foglalkozott talicskakészítéssel. A határában lévő bukoveci dombokat (ún. Dealul Mare) az 1921-es földreform kiosztotta a lakosok között, akik az addigi legelőket feltörték és gabonával vetették be.