Mercyfalva

A telepeshullámok

A 18. század első felében román falu volt. Román lakói az 1770-es évekig fokozatosan elhagyták.

A selyemhernyó-tenyésztés és a rizstermesztés meghonosítására több hullámban itáliai telepeseket költöztettek be: 1729–1733 és 1734–1736 között Trentinóból, Friuliból és Mantovából, 1748-ban Dél-Tirolból. 1736-ban spanyolok is letelepedtek. Elültették a szükséges eperfákat, de az 1738-as török támadás és a szokatlan klíma miatt hamar megfogyatkoztak. 1734 és 1752 között olasz plébánosok szolgálták a falut (sőt, 1736-ban pár hónapig egy spanyol lelkész is működött itt), később az olaszok asszimilálódtak, az olasz családnevek néhány generáció után kihaltak.

1752-ben 21 lotaringiai francia nyelvű család települt be. Őket 1763–1765-ben 143 német családfő követte, zömükben veteránok. 1766–1769-ben lotaringiai, elzászi és luxemburgi, többségükben ismét francia nyelvű családok érkeztek. Végül 1784–1786-ban 128 német telepes jött, közülük 78-an Pfalz középső részéről.

A 18. század második felében még franciául is beszélő plébánosokat neveztek ki Mercydorfba, akik rendszeresen prédikáltak is ezen a nyelven. A 19. század első felében a franciák asszimilálódtak a németséghez. A francia örökség a családnevekben és a francia eredetű jövevényszavakban maradt fenn.

Német nyelvjárását főként a déli-frank elemek jellemezték.

A megyerendszer újraszervezésekor Temes vármegyéhez csatolták.

Birtokosai

1797-ben a kincstártól Franz Josef Saurau kapta donatio puraként. Tőle 1805-ben br. Ludwig Lo Presti vásárolta meg. Ettől kezdve határának nagy része a Lo Presti család tulajdonában állt. 1870 és 1874 között Barinyai Jánosé, majd egészen az első világháború utáni agrárreformig mercyfalvi és temeszsadányi Féger Ferenc birtokközpontja volt.

A 20. század

1904 és 1908 között 557 lakója vándorolt ki az Amerikai Egyesült Államokba, főként Ohióba és Illinois-ba. Az első világháború után három új falurész jött létre. Közülük kettőbe román telepesek, az ún. Vorstadtba pedig idős falubeli német gazdák költöztek.

1945-ben 233 lakosát elhurcolták kényszermunkára a Szovjetunióba, közülük 57-en ott haltak meg.

Sváb lakossága a század végén áttelepült Németországba.

Gazdasága

A falu gazdasági életét fennállása során a gabonatermesztés határozta meg. Egyetlen jelentős ipari üzeme a malom volt.