Története
Garabos, Garabácz helységet 1764-ben telepítették Mária Terézia királynő rendeletére. A telepítést Hildebrand temesvári igazgatósági tanácsos intézte. Az első telepeket Hauptmann kamarai mérnök mérte ki, Hirsch Mátyás kincstári biztos pedig gondoskodott a házak felépítéséről. Első lakosai Elzászból, Lotharingiából, Württembergből és a Schwarzwaldból telepedtek le, voltak közöttük francia és cseh családok is. 1767-ben pedig Szakálház lakosai közül is 50 családot telepítettek ide. Az első települők között magyarok is voltak, de ezek is idővel nagyrészt elnémetesedtek. Az itteni római katolikus templom 1780-ban épült, 1803-ban pedig a régi iskola. 1832-ben új iskolát emeltetett a község.
1816-1817-ben vízáradások tették tönkre a község határát. 1831-ben az országszerte pusztító kolera itt csak kevés áldozatot követelt, 1836-ban azonban 175-en estek a kolerajárvány áldozatául.
1848-ban a község a közlegelőből jó darabot kihasíttatott, azt eladta házhelyeknek, hogy a befolyó pénzből katonákat állíthasson a honvédsereg részére. Az 1849. augusztus 5-6-án vívott szőregi és óbesenyői csaták után, augusztus 8-án a helység határán keresztülvonuló országúton a császári hadak a délutáni órákban utolérték a magyar sereg utócsapatát, csakhamar heves harc támadt, mely alkonyatig tartott.
A trianoni békeszerződés előtt Grabác Torontál vármegye Zsombolyai járásához tartozott. 1910-ben 2204 lakosából 1962 német, 58 magyar, 44 román, 137 cigány volt. Ebből 2137 római katolikus, 53 görögkeleti ortodox volt.
Románia
é. sz. 45° 52′ 39″, k. h. 20° 44′ 37″45.877500°N 20.743611°EKoordináták: é. sz. 45° 52′ 39″, k. h. 20° 44′ 37″45.877500°N 20.743611°E
.svg){kind=small}