A fejlesztés története
Nyugat-Németország 1956 novemberében határozta el az addig rendszerben tartott amerikai M47 és M48 Patton harckocsik leváltását. A Leopardnak elnevezett program keretében 1957 nyarán tette közzé az új harckocsival szembeni elvárásait a Bundeswehr (nyugatnémet haderő): a harckocsi nem lehet nehezebb 30 tonnánál, tömeg-teljesítmény arányának legalább 30 LE/t kellett lennie, 20 mm-es páncéltörő lövedéket bármely oldalának fel kellett fognia, továbbá vegyi és nukleáris támadás esetén is megfelelő védelmet kellett nyújtania a személyzet számára. Főfegyverzetként egy 105 mm-es löveget határoztak meg (végül a brit L7A3 105 mm-es, huzagolt csövű ágyút választották), s legalább annyi lőszert kellett szállítania, mint az amerikai tankok.
A franciák komoly érdeklődést tanúsítottak a program iránt, hiszen saját, AMX–50 programjukat éppen akkoriban állították le. Ennek köszönhetően 1957 nyarán Nyugat-Németország és Franciaország megállapodott egy közös fejlesztési program elindításáról, amelyben három német és egy francia fejlesztőcsapat vett részt, s mindegyiknek két-két prototípust kellett előállítania. 1958-ban Olaszország is csatlakozott a programhoz.
1960-ban több prototípus tesztelését is elkezdték (még ez előtt, 1959-ben elhatározták a németek, hogy egy második tervezési fázisba kezdenek, melynek keretében továbbfejlesztik a prototípusokat). 1963-ban a nyugatnémet vezetés a Porsche által elkészített Model 734 tervet fogadta el, azonban néhány változtatást hajtottak végre: többek között új tornyot kapott, a motorteret is bővítették, valamint megemelték a test hátulját, és a motor fölé helyezték a hűtőradiátorokat.
1962-ben a franciák is bemutatták saját modelljüket, amely az AMX–30 nevet kapta. 1963-ban a francia és nyugatnémet vezetés úgy döntött, hogy saját modelljüket gyártják és állítják hadrendbe. Olaszország is először úgy döntött, hogy saját harckocsit fejleszt ki, de végül úgy döntöttek: az amerikai M60A1 harckocsit rendszeresítik (később pedig megvásárolták a Leopard 1 licencét).
1963-ban Nyugat-Németország kormánya szerződést kötött a müncheni Kraus-Maffei Művekkel, valamint a kieli Krupp-Mak cégekkel. Míg előbbi a harckocsit gyártotta, addig utóbbi a páncélozott műszaki járműveket készítette. Az első sorozatot 1965-re gyártották le.
Felépítése, felszereltsége
A Leopard 1 egy hagyományos elrendezésű harckocsi, ennek megfelelően a torony a test közepén helyezkedik el, a 830 lóerős, V-10-es MTU dízelmotor pedig hátul, hosszában, amelyet egy tűzálló fal választ el a legénységtől.
A vezető elől, jobboldalt foglal helyet, tőle balra helyezték el a lőszertárolót, amelyben összesen 42 darab 105 mm-es lőszert lehet raktározni. A toronyban jobboldalt foglal helyet az irányzó, munkáját egy periszkóp segíti, mögötte pedig a parancsnok ül, akit nyolc periszkóp támogat. A töltő (aki számára két periszkóp áll rendelkezésre) pedig a lövegtől balra helyezkedik el. A löveg fölött van elhelyezve az aktív infravörös éjjellátó berendezés sugárvetője, valamint egy hatalmas fényszóró.
Németország
.svg){kind=small}
