Története
Malta sűrűn lakott központi részén fekszik, valószínűleg már ősidők óta lakott terület. A legkorábbi régészeti leletek a repülőtér építése közben talált római korból származó sírok. 1924-ben ugyan előkerült egy feltehetően neolitikus épület maradványa, ám azelőtt áldozatul esett egy építkezésnek, hogy alaposabban megvizsgálhatták volna.
A 15. század első felében készült milícia-összeírásban a terület (a mai Ħal Luqa és Ħal Farruġ) 160 férfi lakost számlált, ebből 27 élt Ħal Luqában. 1646-ban már 1082 lakost jegyeztek fel. 1497-ben templom épült Szent András apostol tiszteletére. 1634. május 15-én lett önálló egyházközség. Plébániatemploma 1670-ben épült.
A község komoly fejlődésnek csak a brit katonai repülőtér építése (1937-1940) után indult. A második világháborúban a repülőtér vonzotta a német-olasz légitámadásokat, ezért a község súlyos károkat szenvedett. A plébániatemplom csak 1962-re épült újjá. A többi repülőtér háborús sérülései miatt ez lett Málta nemzetközi polgári repülőtere, első utasterminálját 1958-ban adták át a forgalomnak. 1977-ben elkészült az új kifutópálya, merőlegesen a régire. 1992-ben adták át az új épületeket, ezzel a régi repülőtér 35 év után bezárt. Ma itt van az állami Air Malta légitársaság székhelye. A többször meghosszabbított kifutópálya mára a tanács egész területét átszeli. A repülőtér ma is vonzza a befektetéseket, ám hatalmas átmenőforgalommal is jár. Ħal Farruġ község is jelentős fejlődésen ment keresztül, ám ennek is ára volt: középkori templomát lerombolták az új repülőtér építésekor, mivel úgy találták, hogy veszélyezteti a légiforgalmat.
1994 óta Málta helyi tanácsainak egyike. Ħal Farruġ 2010. június 5-én részlegesen önálló mini-tanácsot választhatott.
Málta
é. sz. 35° 51′ 35″, k. h. 14° 29′ 21″35.859722°N 14.489167°EKoordináták: é. sz. 35° 51′ 35″, k. h. 14° 29′ 21″35.859722°N 14.489167°E
