Magyar Elek, teljes nevén Magyar Elek János alias Ínyesmester (Budapest, 1875. augusztus 14. – Budapest, 1947. május 20.) újságíró, gasztronómiai szakíró.
Élete
Polgári származású családban született. Apja, Magyar Elek (1838–1894), magyar királyi posta és távíró főtiszt, anyja, Klaisz Anna volt. A gimnázium nyolc osztályát 1886-tól a Kegyes Tanítórendiek Főgimnáziumában végezte, ahol 1891-ben érettségizett, majd a Budapesti Tudományegyetem joghallgatója lett.
Újságírói pályáját a Telefonhírmondó munkatársaként kezdte, ahol egyúttal bemondó is volt. 1901-től a Magyarország című lap munkatársa, majd 1917-től felelős szerkesztője volt. Újságírói munkája sokrétű volt, egyaránt írt a régi Budapestről szóló tárcákat, politikai cikkeket, színházi és képzőművészeti kritikákat, sport- és lóversenytudósításokat.
A Pesti Naplóban inkognitóban, Inyesmester álnéven évekig vezette Fejezetek az ínyesmesterség köréből címmel a gasztronómiai rovatot, minden vasárnap egy teljes újságoldalon jelentek meg a konyhaművészettel foglalkozó írásai. Az ínyesmester szakácskönyve című műve a gasztronómiai irodalom egyik legismertebb műve ma is. Babits kritikájában, "az Inyesmester könyve minden európai látóköre – vagy mondjuk inkább: ízléshorizontja – mellett is teljesen magyar könyv" az irodalomhoz sorolta, "noha bizonyára kevesebb embernek fog eszébe jutni hogy odasorozza." 1945 után a Képes Figyelőben is vezette a konyhaművészeti rovatot. „Az Ínyesmester éléskamrája” című összeállítás 1973-ban jelent meg, amit a tartósításról, befőzésről, zöldségek, gyümölcsök eltevéséről szóló írásaiból leszármazottai, családtagjai rendeztek sajtó alá. Halálát szívizomelfajulás okozta.
Házassága és leszármazottjai
Első nejét, Kürthy Bertát (1884–1915), akinek szülei fajkürti és koltai Kürthy Emil (1848–1920) földbirtokos, író és szemerei Szemere Gizella (1857–1914), Szemere Bertalan leánya voltak, 1908. november 11-én vette el. Magyar Elek és Kürthy Bertha házasságából született:
Második felesége, a nemesi származású nagyatádi Visy Mária "Masa" (Budapest, 1883. március 17.–Budapest, 1939. június 21.), akinek a szülei nemes Visy Imre (1852–1889) író, publicista, országgyűlési képviselő és hírlapszerkesztő, valamint Gálos Irma voltak; 1917. július 4-én Budapesten kötöttek házasságot.
Az ínyesmester szakácskönyve. 2200 recept; Athenaeum, Budapest, 1932
Az ínyesmester szakácskönyve. 2500 recept; Athenaeum, Budapest, 1933
Az Inyesmester ezer új receptje; Athenaeum, Budapest, 1935
Az ínyesmester szakácskönyve; új, lényegesen bővített kiadás; Athenaeum, Budapest, 1939
Az ínyesmester szakácskönyve; új, átdolgozott kiadás; Athenaeum, Budapest, 1950
Az ínyesmester nagy szakácskönyve; Műszaki, Budapest, 1955
Az Inyesmester éléskamrája. Befőzés, házi konzerválás; sajtó alá rend. Magyar Pál, Siklós Olga; Mezőgazdasági, Budapest, 1974 (Kertünk, házunk, otthonunk)
Az ínyesmester nagy szakácskönyve. A mindennapok és az ünnepek magyar konyhája; átdolg., szerk., kieg., sajtó alá rend. Magyar Pál és Siklós Olga; Gondolat, Budapest, 1991
Az ínyesmester ünnepi és köznapi ételsorai; összeáll. Kígyós Erzsébet; Akkord, Budapest, 2000
„Nagy kiadóink ritkán bocsátanak piacra oly igaz és irodalmi művet, mint ez a szakácskönyv.”
Alakja említés szintjén felbukkan Kondor VilmosBudapest noir című bűnügyi regényében; ugyancsak említést nyer a könyvben Magyar Elek legismertebb szakácskönyve és az egyik korabeli újságnál vezetett receptrovata is.
