A Honda után a Maki volt Japán második csapata, amely részt vett a Formula–1-es küzdelmekben. Két mérnök, Mimura Kendzsi és Ono Maszao álltak a projekt mögött, akik mindennemű előzetes tapasztalat nélkül vágtak neki a dolognak. Az első autót, az F101-est 1973-ban tervezték, majd az év késő őszén létrehozták főhadiszállásukat a dél-angliai Slough-ban - azért éppen itt, mert itt volt a leendő versenyzőjük, Howden Ganley műhelye, és azt itt szándékoztak berendezni. Összesen négy kasztnit építettek, ebből kettőt versenyeztettek, a másik kettőt pedig alkatrészbázisként használták.
A Maki a legtöbb alkatrészt beszállítóktól szerezte be, így a máshol jól bevált Ford-Cosworth DFV motort vagy a Hewland sebességváltóművet, vagy épp a Konitól származó lengéscsillapítót. A legnagyobb probléma az autók tömegével volt, melyet a források valahová 620 és 700kg közé tesznek, miközben ebben az évben a minimumtömeg 575kg volt. Emellett a karosszéria is meglehetősen ormótlan volt. Kezdetben az autó egy hatalmas, ráadásul szabálytalan első szárnyat kapott, amely az első kerekeknél is magasabbra nyúlt, ráadásul merőben szokatlan módon szélvédőt is kapott, az oldaldobozok pedig szintén magasak voltak. Szintén furcsa módon a motorháztetőt zsanérokkal rögzítették, és előrefelé fel is lehetett nyitni.
Az abszolút versenyképtelen autót ezért még az első éles bevetése előtt átdolgozták, miután Ganley közölte, hogy ő ebbe nem fog beleülni, ezért a saját tervei alapján átépítették azt. Mintegy 30 kilogrammot ledolgoztak a tömegéből, a hatalmas első szárnyat egy hagyományosabbra cserélték, lefaragtak az oldaldobozok méretéből, a motorháztetőt pedig a bukókerethez rögzítették egy zárszerkezettel. Ez az autó kapta az F101B típusnevet. 1975-ben F101C néven versenyzett egy újabb variáns, amely kapcsán nem egyértelmű, hogy új építésű autó volt, vagy egy balesetben összetört példány átépítése.
Az autót már a kortársak is komolytalan próbálkozásnak, illetve veszélyes konstrukciónak tartották.
Versenyben
Először az 1974-es monacói nagydíjra próbáltak volna nevezni vele, de a nevezést nem fogadták el. A következő próbálkozásuk a brit nagydíj volt - ezúttal sikerrel jártak, Ganley részt is vett az időmérő edzésen, de esélye sem volt kvalifikálni, több másodperces lemaradásban volt. A következő, német nagydíjon Ganley súlyos balesetet szenvedett: rommá törte az autót és mindkét lába eltört. Ezzel pályafutása is véget ért. A Maki megpróbált új versenyzőt szerződtetni, sikertelenül.
Maki F101C 2018-ban Monacóban
1975-ben ismét megmérettették magukat, ekkor az autó a Citizen karóra támogatásának köszönhetően világoskék színekben pompázott. Leigazolták versenyzőnek Dave Walkert, akivel azonban botrányos körülmények között ért véget a kapcsolatuk: először a belga nagydíjon vezethette volna az autót, ám a megbeszéltek ellenére a csapat nem is utazott el a versenyhétvégére, ő pedig hiába várta őket Zolderban. A következő, svéd nagydíjra nem fogadták el a nevezést, Walker pedig otthagyta őket. A holland nagydíjhétvégén aztán végre részt tudtak venni, versenyzőjük az a Fusida Hirosi lett, aki a legnagyobb japán kimonógyártó cég tulajdonosának a fia volt. Mivel csak 25 versenyző vett részt, ezért biztos lett volna, hogy kvalifikál a versenyre, de már a szabadedzésen túlpörgette a motort, ami emiatt elromlott, és se megjavítani nem tudták, se kicserélni. Fusida még a brit nagydíjon próbálkozott, de reménytelenül gyenge volt. Ezután Tony Trimmer próbálkozott három versenyhétvégén, de az eredmények borzalmasak voltak. A német nagydíjra egyedüliként nem tudott kvalifikálni, mert 45 másodperccel lassabb volt, mint a pole-idő, ahogy az osztrák és az olasz nagydíjakon sem született jobb eredmény.
Howden Ganley
Fusida Hirosi
Tony Trimmer
1975-ös Formula–1 olasz nagydíj
