A Lotus 72 egy Formula–1-es versenyautó, amelyet a Team Lotus tervezett és versenyeztetett először az 1970-es Formula–1 világbajnokság során, majd különféle alváltozataival egészen 1975-ig. Az autó forradalmi konstrukció volt, ugyanis elsőként használt vázkerethez rögzített fékeket, az orr helyett az oldaldobozokba elhelyezett hűtőrácsokat, illetve a leszorítóerőt növelő első és hátsó szárnyakat.
Az autó 1970-ben, 1972-ben és 1973-ban is konstruktőri bajnoki címet szerzett a Lotus csapatnak, Jochen Rindt 1970-ben (posztumusz), Emerson Fittipaldi pedig 1972-ben egyéni világbajnok lett vele. Az autót privát csapatok versenyzői is vezették.
Áttekintés
A Lotus 72-es kialakítása szokatlan volt a korabeli autókhoz képest, ugyanis jellegzetes, ék alakja volt. Ezt a csapat már a Lotus 56-os, gázturbina-meghajtású autón is kipróbálta. A forma jobb légellenállást és ezzel együtt nagyobb sebességet eredményezett. Az elődmodell Lotus 49-eshez képest a 72-es ugyanazzal a motorral kb. 20 km/h sebességgel volt gyorsabb.
Colin Chapman és Maurice Phillipe más területein is forradalmit alkotott, amellyel az autó évekkel előzte meg a riválisokat. A motor mint teherhordó elem és a kiváló aerodinamika ennek volt az egyik aspektusa. Problémát jelentett viszont a kezelhetőség. Az autó úgy lett megtervezve, hogy fékezéskor az orr-rész ne "bólintson be", gyorsításkor pedig a hátsó rész ne "üljön le", emiatt a versenyzőknek is tanulniuk kellett a vezetését. A felfüggesztés szükséges módosításai után igazából csak egyetlen komoly problémája maradt: a szintén új, vázszerkezetre erősített fékrendszer, egész pontosan az első fékvezetékek meghibásodási hajlamossága. Összesen kilenc kasztni épült.
Versenyben
Az autó az 1970-es spanyol nagydíjon mutatkozott be, a főszponzor Gold Leaf cigaretta piros-fehér-arany színeiben. A pilótái Jochen Rindt és John Miles voltak. A futam után ideiglenesen visszaléptették, mert meg kellett oldani a felfüggesztéssel kapcsolatos problémákat. Az autó a holland nagydíjon tért vissza és Rindt sorozatban négy versenyt is megnyert vele. Erre az olasz nagydíjon is jó esélye lett volna, ám az időmérő edzésen halálos balesetet szenvedett. A baleset oka az volt, hogy Rindt levetette az autóról az első szárnyat, és a fék hibája miatt irányíthatatlanul csapódott bele egy eleve rosszul összeszerelt biztonsági korlátba. A pótlására leigazolt Emerson Fittipaldi megnyerte az amerikai nagydíjat, és ezzel bebiztosította, hogy Rindt legyen a sportág egyetlen posztumusz világbajnoka. A Lotus konstruktőri bajnok lett.
1971-ben a korábban a BRM csapatnál dolgozó Tony Rudd segítségével továbbfejlesztették az autót. Ő átdolgozta a hátsó felfüggesztést, és ehhez kapcsolódóan a hátsó szárnyat. Fittipaldi küszködött az autóval, de derekasan helytállt – győzni nem tudtak ebben az évben, viszont Fittipaldi hatodik, a Lotus csapat ötödik lett.
1972-ben az újabb fejlesztések meghozták a gyümölcsüket, és Fittipaldi akkor minden idők legfiatalabb világbajnoka lett. Öt győzelmével a Lotus ismét konstruktőri bajnok lett. Ebben az évben az autók festése megváltozott: az Imperial Tobacco egy másik márkáját, a John Player Specialt népszerűsítette, és ennek köszönhetően jelent meg a később a Lotus csapattal összefonódott fekete-arany festési séma.
1973-ban új szabályokat hoztak, elsősorban a sport biztonságosabbá tétele érdekében. Ez azt jelentette, hogy valamennyi kasztniba gyűrődő elemeket kellett beépíteni oldalra. Az oldaldobozok ennek köszönhetően még jobban integrálva lettek, megnőtt a kasztni mérete is, és a szárnytartó elemek is megújultak. Fittipaldi csapattársa a tehetséges Ronnie Peterson lett. Peterson az első idényében megnyert négy versenyt, Fittipaldi pedig hármat. Ez elég volt ahhoz, hogy a Lotus ismét konstruktőri bajnok legyen, de a két versenyző kiesései miatt az egyéni cím Jackie Stewarté lett. Ez idény végeztével Fittipaldi a McLarenhez távozott, ahol a 72-esről szerzett ismeretei alapján építették át a McLaren M23-as versenyautót.
1974-ben Peterson lett a csapat vezéralakja, csapattársa Jacky Ickx lett. Már ebben az idényben le kellett volna váltani az autót a könnyebb és karcsúbb Lotus 76-ossal, de erre nem került sor, miután a 76-os egy hibás konstrukció volt. Ezért aztán ebben az idényben is az újfent átalakított 72-essel vágtak neki. Peterson jó teljesítményt nyújtott és harcban volt a világbajnoki címért, de Ickx eredményei se voltak rosszak. Koros konstrukció létére az autó még mindig versenyképes volt, a Lotus pedig megszerezte a negyedik helyet a konstruktőri bajnokságban.
Mivel nem volt, amivel leváltsák, a 72-es még 1975-ben is végigversenyezte a szezont, igaz jócskán átalakítva. De ez már nem volt elég a Ferrari 312T és a Brabham BT44 ellen sem, így a Lotus be kellett, hogy érje a hatodik hellyel. Az év végén a Lotus 77-es autó váltotta.
.JPG)
Ronnie Peterson.svg){kind=small}
Jacky Ickx
Jochen Rindt
Emerson Fittipaldi.svg){kind=small}
1970-es Formula–1 spanyol nagydíj
1975-ös Formula–1 amerikai nagydíj
