Története
Bár közvetett források utalnak rá, hogy a település már a 13. században létezett, első hiteles említése csak 1330-ból való. Plébániáját 1334-ben Ivan zágrábi főesperes a zágrábi káptalan helyzetéről szóló oklevelében említi először. Egy 1366-ban kelt okirat szerint Molna ekkor egy kisebb uradalom központja volt, melyet 1397-ben Luxemburgi Zsigmond király Kanizsai János fiainak adott. A település a 15. században a szentgyörgyi uradalomhoz tartozott, 1439-ben "Molna" alakban említik az uradalom részeként. A Nagyboldogasszony csodatevő szobrát őrző kápolnáját 1470 körül építették, első említése az 1501-es egyházlátogatáskor történt. A fából készített gótikus Mária-szobor csakhamar a zarándokok búcsújáróhelyévé tette. A kápolnát 1551-ben "Capella Beatae Mariae in Molina" néven még említik.
A falut kápolnájával együtt valószínűleg 1552-ben Verőce várának eleste után pusztította el a török, lakói elmenekültek. A kegyszobrot a kápolna közelében a földbe ásták, hogy visszatérésükkor könnyen megtalálják. A szobor elrejtői azonban meghaltak, így az feledésbe merült. A falut csak a 17. század közepén alapították újra főként zagorjei és muraközi horvát telepesekkel. A hagyomány szerint a szobrot egy ökör a szarvával kaparta elő földből. A csodás esemény híre gyorsan elterjedt a vidéken és a nép zarándoklatban járult a szobor elé. A plébánia újraalapítása 1665-ben történt. Az 1665-ös egyházlátogatás már megemlíti a templomot oltárán a Kisjézust a karjában tartó Mária szobrával azzal, hogy a templomban 160 éve nem volt vizitáció. A zarándoklatok időközben az egész Drávamente népében egyre nagyobb méreteket öltöttek. Az írások szerint amikor 1806-ban pestis pusztított a hívek fogadalmat tettek, hogy minden évben elzarándokolnak a Boldogasszony molvei szobrához. Zarándokok érkeztek a Zagorjéből, a Muraközből, Szlovéniából és Magyarországról is. Az 1825-ös összeírás szerint Molna 119 házában 1368 lakosa élt, 1842-ben a lakosság száma már 1827 volt.
A mai Nagyboldogasszony plébániatemplomot 1853 és 1863 között építették fel Franjo Klein, a horvát romantikus építészet egyik legjelentősebb képviselőjének tervei szerint. A templom a 19. századi horvát templomépítészet egyik kiemelkedő alkotása. Sajnos a templom építése után a középkori kápolnát lebontották, a helyére épült a mai is álló kápolna ahol a szobrot őrzik és csak a Nagyboldogasszony napi zarándoklatok alkalmával viszik át a plébániatemplomba.
Molna 1871, a szentgyörgyi határőrezred megszüntetése után községközpont lett. 1904-ben itt alakult meg a Horvát Parasztpárt (HPSS) egyik első helyi szervezete. A falunak 1857-ben 2119, 1910-ben 2555 lakosa volt. Trianonig Belovár-Kőrös vármegye Szentgyörgyvári járásához tartozott. 1940-ben Zágrábból vincés nővérek érkeztek ide és itt is maradtak. A II. vatikáni zsinatot követően Franjo Šeper bíboros a molvei plébániát a ferences konvent felügyelete alá helyezte. 1974-ben itt fedezték fel Horvátország egyik legnagyobb földgázmezőjét, ahol 1978-ban meg is indult a kitermelés. 2001-ben 1536 lakosa volt.
Horvátország
é. sz. 46° 06′ 33″, k. h. 17° 01′ 54″46.109167°N 17.031667°EKoordináták: é. sz. 46° 06′ 33″, k. h. 17° 01′ 54″46.109167°N 17.031667°E
