A Rák-köd (Messier 1, M1, NGC 1952) szupernóva-maradvány a Bika csillagképben. 1054-ben kínai és arab csillagászok megfigyeltek egy 23 napon át szabad szemmel is látható szupernóvát (SN 1054); ennek a maradványa a Rák-köd. Nevét onnan kapta, hogy az 1844-ben Lord Rosse által készített rajzon nagyon hasonlított egy rákra, azonban amikor később nagyobb távcsövekkel is megvizsgálták, akkor egészen másmilyennek tűnt, de addigra már rögzült a Rák-köd elnevezés.
6500 fényév távolságra fekszik a Földtől, átmérője 11 fényév és másodpercenként 1500 km-rel növekszik. Központjában egy 16m fényességű neutroncsillag (pulzár) található, melyet 1968-ban fedeztek fel. Ez másodpercenként 30-szor fordul meg a tengelye körül, és rendkívül erős rádióhullámokat bocsát ki magából. 1969-ben ezt a villogást az optikai tartományban is kimutatták.
Felfedezése
A ködöt 1731-ben fedezte fel John Bevisangolorvos és amatőrcsillagász, aki Uranographia Britannica nevű atlaszába is felvette. Charles Messier Bevistől függetlenül szintén felfedezte 1758. augusztus 28-án, miközben egy két héttel korábban felfedezett üstököst követett. Messier először üstökösnek nézte, de hamar rájött, hogy nincsen megfigyelhető mozgása és ködös fénye is más, mint az üstökösöké. 1758. szeptember 12-én katalogizálta a ködöt; ezen objektum felfedezése indította el a róla elnevezett Messier-katalógus összeállítását. Miután Messier 1771-ben egy levélből tudomást szerzett Bevis korábbi felfedezéséről, elismerte annak elsőségét.
Látható fényben a Rák-köd nagyjából ovális alakú filament-tömeg, melynek hossza 6 ívperc, szélessége 4 ívperc és egy diffúz kék központi régiót vesz közre. A filamentek az egykori csillag atmoszférájának maradványai és főleg ionizált héliumból és hidrogénből állnak, kisebb mértékben szénből, oxigénből, nitrogénből, vasból, neonból és kénből. A filamentek hőmérséklete 11000 és 18000 K közötti, sűrűségük kb. 1300 részecske/cm³.
1953-ban Joszif Sklovszkij felvetette, hogy a diffúz kék fénylést főleg a fénysebesség felével körpályán mozgó elektronok sugárzása, a szinkrotronsugárzás okozza. Három évvel később ezt megfigyelésekkel is megerősítették. Az 1960-as években kiderítették, hogy az elektronok körpályájának forrása az erős mágneses mező, amelyet a köd közepén lévő neutroncsillag állít elő.
A Rák-köd jelenleg 1500km/s sebességgel tágul.
Központi csillag
A Rák-köd közepén két halvány csillag található, ezek közül az egyik a felelős a köd létezéséért. 1942-ben azonosították, amikor Rudolf Minkowski azt találta, hogy optikai spektruma nagyon szokatlan. A csillag körüli térségből erős rádiósugárzást figyeltek meg 1949-ben és röntgensugárzást 1963-ban. 1967-ben felfedezték, hogy a gamma tartományban ez az égbolt egyik legfényesebb objektuma. 1968-ban megtalálták a gyors pulzusokban sugárzó csillagot, amely az első felfedezett pulzárok közé tartozott és az első, amelyet szupernóva-maradványként azonosítottak.
A pulzárok erős elektromágneses sugárzás forrásai, amelyet rövid, szabályos pulzusokban bocsátanak ki másodpercenként sokszor. A Rák-köd központi csillaga 0,033 másodperces periódusidővel pulzál, a pulzárkatalógusban NP 0532 számon tartják nyilván. 1967-es felfedezésük idején nagy rejtélynek tartották, az elsőt megtaláló csoport valószínűnek tartotta, hogy a szabályos jelek egy fejlett civilizációtól származnak. A Rák-köd közepén felfedezett pulzáló rádióforrás bizonyította, hogy a pulzárok szupernóva robbanások során jönnek létre. Ma már gyorsan forgó neutroncsillagoknak tartják, amelyek erős mágneses tere keskeny sugárba gyűjti az emissziót.
Megfigyelése
Szabad szemmel nem látszik. Decembertől márciusig kereshető a Dzéta Tauri csillagtól (Bika déli szarva) kb. 1 fokra északkeletre. A hajnali égen már augusztusban is megpillantható Magyarországról. Alacsony felületi fényessége miatt kis távcsövekkel nehéz megfigyelni, kevés részletet mutat.
↑Fesen R.A., Kirshner R.P.: The Crab Nebula. I – Spectrophotometry of the filaments, 1982, Astrophysical Journal, v. 258, p. 1-10
↑Shklovskii, Iosif: On the Nature of the Crab Nebula’s Optical Emission, 1953, Doklady Akademii Nauk SSSR 90: 983.
↑Burn B.J.: A synchrotron model for the continuum spectrum of the Crab Nebula, 1973, Monthly Notices of the Royal Astronomical Society, v. 165, p. 421 (1973)
↑Bietenholz M.F., Kronberg P.P., Hogg D.E., Wilson A.S.: The expansion of the Crab Nebula, 1991, Astrophysical Journal Letters, vol. 373, p. L59-L62
↑Minkowski R.: The Crab Nebula, 1942, Astrophysical Journal, v. 96, p.199
↑Bolton J.G., Stanley G.J., Slee O.B.: Positions of three discrete sources of Galactic radio frequency radiation, 1949, Nature, v. 164, p. 101
↑Haymes R.C., Ellis D.V., Fishman G.J., Kurfess J.D., Tucker, W.H.: Observation of Gamma Radiation from the Crab Nebula, 1968, Astrophysical Journal, v. 151, p.L9
↑Del Puerto C.: Pulsars In The Headlines, 2005, EAS Publications Series, v. 16, pp.115-119
↑Vízi Péter - Csillagatlasz kistávcsövekhez harmadik, bővített kiadás. Geobook Hungary, Szentendre, 2018. pp. 65. ISBN978-615-5015-46-5
Mallas, John H. – Kreimer, Evered (1985). A Messier-album. Gondolat Kiadó. ISBN963-281-572-6.{{cite book}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
