Nagyilva

Nagyilva (Ilva Mare, Grossilwa)
Nagyilvai parasztház a naszódi határőrmúzeum udvarán
Nagyilvai parasztház a naszódi határőrmúzeum udvarán
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeBeszterce-Naszód
KözségNagyilva
Rangközségközpont
Irányítószám427090
SIRUTA-kód33346
Népesség
Népesség1868 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság– (2011)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság620 m
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 22′, k. h. 24° 54′47.366667°N 24.900000°EKoordináták: é. sz. 47° 22′, k. h. 24° 54′47.366667°N 24.900000°E
Nagyilva weboldala

Nagyilva (románul: Ilva Mare, németül: Großilva) falu Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében.

Fekvése

Naszódtól 47 kilométerre északkeletre, a Nagy-Szamosba ömlő Ilva vize mellett fekvő település.

Története

1552-ben Ilva, 1576-ban Ilwa, 1601-ben Ilova néven említette oklevél. Nevét patakjáról vette, ami az 'iszap' jelentésű szláv il szóból való, és etimológiailag megegyezik Illava nevével. 1564-ben Szentgyörgy faluval folytatott határpert. Ez a falu később elpusztult.

Az 1730-as években majoriak telepítették újra, az első telepes 1730-ban Toma Miclăuș volt. Később Radnáról és a Borgó-vidékről is érkeztek betelepülők. Az Erdélyi határőrvidék felállítása elől 1762-ben sokan Moldvába és Bukovinába menekültek, helyüket borgó-vidékiek és havasalföldiek foglalták el. A határőrség szervezése során még 1763-ban utcarendbe vonták, a lakosságot pedig a vallási unió elfogadására kényszerítették. A falu a második erdélyi román határőrezred része lett. Az ilvai granicsárok részt vettek a bajor örökösödési háborúban, az oszmánok elleni 1788-as hadjáratban, a forradalmi franciaország és Napóleon elleni háborúkban, 1848–49-ben pedig a császáriak oldalán a magyar forradalmárok ellen harcoltak.

Egy határkijelölő bizottság 1790-ben elválasztotta a majori és nagyilvai határt. A nagyilvaiaknak ítélte a majoriak által a környéken és még feljebb is birtokolt legelőket, cserében a majoriakat egy tagban kártalanította. 1800-ig a falunak nem volt szántója, ekkor kezdtek el az erdőtől szántóföldeket elhódítani. 1833-ban egy faházban nyílt meg első iskolája.

Az Erdélyi határőrvidék 1851-es feloszlatása után 1864-ig húzódó és eredménytelenül zárult pert folytatott Újradnával a Rusaia nevű hegy birtoklásáért. Cigányok az 1850-es években települtek be. 1861-től Naszód vidéke része, majd 1876-ban Beszterce-Naszód vármegye Óradnai járásához csatolták. 1883-ban nagyközséggé szerveződött.

Kiterjedt határa miatt a környék leggazdagabb falujának számított. Lakói famunkával is foglalkoztak, 1896-ban körülbelül száz család készített faedényeket. 1904-ben Székely Frigyes gyógyszertárat nyitott benne. 1945 után kivált belőle Ilvatelek és Ivăneasa.

1880-ban 2280 lakosából 2118 volt román és 46 német anyanyelvű; 2217 görögkatolikus és 56 zsidó vallású.

1992-ben 1972 lakosából 1953 volt román nemzetiségű; 1803 ortodox, 47 adventista és 34 görögkatolikus vallású.

Látnivalók

Híres emberek

Hivatkozások

  1. ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Beszterce-Naszód megye. adatbank.ro
  2. ↑ Kovács Gyula: A háziipar törzskönyve. In Matlekovics Sándor szerk.: Magyarország közgazdasági és közművelődési állapota ezredéves fennállásakor és az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye, 8. köt., Ipar. Kereskedés. Közlekedés. Bp., 1898, 327. o.
  3. ↑ Péter H. Mária: Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai. Kolozsvár, 2002, 47. o.
  4. ↑

Források