| Telcs (Telciu) | |||
| A falu központja északról | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Történelmi régió | Erdély | ||
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió | ||
| Megye | Beszterce-Naszód | ||
| Község | Telcs | ||
| Rang | községközpont | ||
| Irányítószám | 427355 | ||
| Körzethívószám | 0x63 | ||
| SIRUTA-kód | 35063 | ||
| Népesség | |||
| Népesség | 3630 fő (2021. dec. 1.) | ||
| Magyar lakosság | 3 (2011) | ||
| Népsűrűség | 22 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 331 m | ||
| Terület | 291,42 km² | ||
| Időzóna | EET, UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
![]() | |||
| Telcs weboldala | |||
![]() | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Telcs témájú médiaállományokat. | |||


Telcs (románul: Telciu, németül: Teltsch, jiddisül טעלטש) falu Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében.
A Cibles délkeleti, a Radnai-havasok délnyugati lábánál, a Szalóca bal partján, Naszódtól 21 km-re északra fekszik.
1440-ben pusztaként említették, Chech néven, ejtése azonban már ekkor közel állt a maihoz. Ez alapján Kiss Lajos a 'borjú' jelentésű' szláv telec szóból vezeti le. Hegyi Géza azonban beszámol egy 1334-es említéséről is, mint Telekus (= Telekes). Későbbi írott névváltozatai: Thelch (1450), Teolcz (1600), Tölcs (1733).
A 15. század közepén települt, román lakossággal. Három papja és néhány környékbeli kenéz kérésére Beszterce városa 1523-ban segítséget nyújtott ortodox kolostora újraalapításához, amely a Byrckes pataknál, Telcs és Hordó között feküdt. A város 1533-ban kibővítette szabadalmait, többek között erdőbirtokot és malmot kapott. 1721-ben 72 családját számolták össze. 1783 és 1851 között a naszódi második román határőrezred 10. századának a székhelye volt. 1837-ben ide helyezték át a naszódi triviális iskolát. 1907-ben kisközségből nagyközséggé alakult.
Határában a fazekasok számára értékes vörösagyagot termeltek ki. 1933-ban nyitották meg első gyógyszertárát.
1939-ben adták át a tizenöt kilométeres Telcs–Szálva vasútvonalat. A falut Alsóvisóval összekötő, nehéz, hegyi terepen vezetett vasúti szakaszt 1948–49-ben, romániai és külföldi fiatalok munkája nyomán adták át.