| Pojezna | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Entitás | Szerb Köztársaság |
| község | Derventa |
| Jogállás | falu |
| Körzethívószám | (+387) 53 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 795 fő (2013) |
| Népsűrűség | 54,8 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 205 m |
| Terület | 14,52 km² |
| Időzóna | Közép-európai (UTC+1) CEST (UTC+2) |
| Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
Pojezna (szerbül: Појезна), település Bosznia-Hercegovinában, a Szerb Köztársaság északi régiójában.
A település Bosznia-Hercegovina északi részén, Dobojtól légvonalban 23, közúton 31 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 16, közúton 26 km-re délre, a Krnjin-hegységben, az Ilova-folyótól északra, 142-240 méteres magasságban található. Területén átfolynak az Ilova jobb oldali mellékvizei. Az egész terület valójában egy alacsony dombvidék, viszonylag széles folyó- és patakvölgyekkel. Pojezna egy szeres típusú település, amely kisebb részekre, azaz házcsoportokra oszlik. A települést egy 28 km hosszú aszfaltút köti össze a községközponttal. Pojezna Derventa, Doboj és Prnjavor városok által alkotott háromszögben található. A falu kellős közepén található a Szent Nagy Mártír, Lázár szerb fejedelemnek szentelt plébániatemploma, az osinjai „Đorđo Panzalović” Általános Iskolához tartozó ötosztályos regionális iskola, valamint a helyi közösség épülete, a második világháborúban és a boszniai háborúban elesett katonák emlékművei. Emellett benzinkút, üzletek és egyéb kereskedelmi létesítmények is találhatók itt.
| Nemzetiségi csoport | Népesség 1991 |
Népesség 2013 |
|---|---|---|
| Szerb | 1261 | 784 |
| Bosnyák | 1 | 1 |
| Horvát | 4 | 7 |
| Jugoszláv | 6 | 0 |
| Egyéb | 5 | 3 |
| Összesen | 1277 | 795 |
A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Tešanji járáshoz és Osinje községhez tartozó településnek 46 háztartása és 376 ortodox lakosa volt. 1910-ben a Tešanji járáshoz tartozó településen 84 háztartást, 601 ortodox és 2 muszlim lakost találtak. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. 1921-ben a Tešanji járáshoz tartozó településnek 631 lakosa volt, mind ortodox szerbek. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Vrbaska banovina (Orbászi bánság) része lett, amelynek székhelye Banja Luka volt. 1939-ben a közigazgatás átszervezésével a Hrvatska banovina (Horvát Bánság) része lett.
A második világháborúban Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt. A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település Derventa község részeként a Boszniai Szerb Köztársasághoz került.
Az osinjai „Đorđo Panzalović” Általános Iskolához tartozó területi iskola.
Szent Lázár fejedelem tiszteletére szentelt ortodox temploma a temetővel szemben áll. A templom mérete 19x8 méter. Az építkezés 1964-ben kezdődött. Az alapokat Zvornik-Tuzla püspökének, Longin Tomićnak az áldásával szentelte fel Novak S. Petrović főpap, Dervent plébánosa 1965. augusztus 2-án. A templom tervét a Slavonski Brod-i "Projektbiro" készítette. Az építési munkálatok 1968 tavaszán fejeződtek be, és a templomot 1968. június 26-án szentelte fel Longin Tomić zvornik-tuzlai püspök. A templomot 2000 és 2007 között teljes körűen felújították. A templomfelújítási projektet Nataša Kontić és Vlado Bijeljić derventai építészek készítették. A felújított templomot 2007. augusztus 2-án szentelte fel Zvornik-Tuzla püspöke, Vaszilje. A templom oltárát a kosjerići Nikola Đurović festette. A szlavón tölgyfa ikonosztázt a Belgrád melletti Višnjicából származó Dragan Petrović, az ikonokat pedig a kosjerići Nikola Đurović festette.